Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)
1971 / 10. szám
10. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 259 meg a munkaszerződést, hogy az csak a meghatározott idő leteltéig tart, tehát a megszűnéssel mindkét fél számol. Próbaidő [ML 23. § (2) bek., Mt. V. 22. §, 5/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. r. 12/A. §] A kollektív szerződés meghatározhatja a próbaidő tartamát. A próbaidőre vonatkozó szabályozásnál azt kell szem előtt tartani, hogy az adott munkakörben mennyi idő alatt lehet meggyőződni a dolgozó munkaalkalmasságáról, illetőleg a dolgozó menynyi idő alatt ismerheti meg a munkakörrel kapcsolatos követelményeket. Ezt arra tekintettel kell mérlegelni, hogy milyen a munkakör ellátásával járó felelősség, a munkakör szakképzettségi igénye, a betanulás, a begyakorlás szükséglete, stb. A munkaszerződés módosítása . [Mt. 24. §, Mt. V. 23. §] 1. A kollektív szerződés ezt a kérdést nem szabályozhatja. 2. Törvénysértőek azok a rendelkezések, amelyek a munkaszerződés módosításával összefüggésben különösen az alábbi kérdésekben rendelkeznek: a) Előírják, hogy a munkaszerződés módosítása csak írásban történhet. Az ilyen rendelkezés túlmegy az Mt. V. 23. § (1) bekezdésén. Eszerint ilyen esetben a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az áthelyezést minden esetben írásba kell foglalni. b) A módosítás el nem fogadása esetére a vállalat számára felmondási jogot írnak elő. önmagában az a körülmény, hogy a dolgozó nem fogadja el a munkakör megváltoztatására irányuló szerződés módosítást (áthelyezést), nem felmondási ok. A vállalat az áthelyezési javaslat el nem fogadása esetén akkor mondhat fel, ha az áthelyezésre olyan okból kerülne sor, amely felmondásra is alapul szolgál. (Pl. a dolgozó az adott helyen feleslegessé vált.) Ilyenkor azonban ez a körülmény a felmondás indoka, nem pedig az áthelyezésre vonatkozó vállalati javaslat el nem fogadása. Ezt viszont a kollektív szerződésben nem kell kimondani, mert a meglevő szabályokból következik. c) Az áthelyezés közlésére határidőket állapítanak meg, éspedig rendszerint a korábbi Mt-ban előírt 3—15 napos határidőket. Ilyen szabályokra csak addig volt szükség, amíg a vállalat egyoldalúan áthelyezhette a dolgozóit. Az áthelyezés feltételeiben a vállalatnak és a dolgozónak egymással meg kell állapodniok és ezt írásba kell foglalniok. E megegyezés folytán nincs szükség kötelezően előírt határidőkre, mert a dolgozó,"ha nem felel meg neki a vállalat által javasolt időpont, nem egyezik bele az áthelyezésbe. d) A dolgozóra kötelező áthelyezést írnak elő (pl. orvosi vizsgálat alapján megfelelő munkakörbe helyezés a dolgozó beleegyezése nélkül is). Az Mt. 24. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaszerződés egyoldalú módosítását munkaviszonyra vonatkozó szabály csak a vállalatra kötelezően írhatja elő, a dolgozóra kötelezően nem rendelheti el. A dolgozó beleegyezése tehát mindenkor szükséges áthelyezéséhez, ezt kollektív szerződés nem zárhatja ki. e) Lehetővé teszik a vállalat számára a személyi alapbércsökkentést arra az esetre, ha a dolgozó munkáját hanyagul, fegyelmezetlenül végzi, illetőleg ha ismételt figyelmeztetés ellenére sem látja el feladatát megfelelően. E kollektív szerződések a korábbi Munka Törvénykönyve már hatályon kívül helyezett rendelkezését veszik fel. A vállalat az Mt. 24. §-a értelmében csak a bérrendszer vagy a bérforma megváltoztatása esetén változtathatja meg a dolgozó munkabérét. Más esetekben csak közös megegyezéssel, illetőleg a vállalat egyoldalúan csak fegyelmi úton vagy fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetésként rendelheti el a dolgozó személyi alapbérének csökkentését. (Mt. 55— 56. §.) A munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel [Mt. 25. § (1) bek.] A kollektív szerződés e kérdést nem szabályozhatja. Áthelyezés más vállalathoz [Mt. 25. § (2) bek., Mt. V. 24. §] 1. A kollektív szerződés ezt a kérdést nem szabályozhatja. 2. a) Törvénysértőek tehát a kollektív szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek haláridőt írnak elő a más válalathoz történő áthelyezés esetére ugyanúgy, mint a vállalaton belüli áthelyezésnél. b) Törvénysértő az a rendelkezés is, amely a vállalat vezetőjét feljogosítja, hogy a dolgozót egyoldalú intézkedéssel más vállalathoz helyezze át. Ez nem csupán azért törvényellenes, mivel az egyoldalú áthelyezést az új Munka Törvénykönyve 1968. január 1-től megszüntette, hanem azért is, mivel az áthelyezéshez a dolgozó beleegyezése mellett a másik vállalat hozzájárulása is szükséges.
