Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 58. szám

58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE '1193 ként azonban nem lehet elszámolni pl. a haszná­lattal kapcsolatos költségeket, mert ezek nem ér­téknövelő kiadások. Az ingatlan forgalmi értéké­nek általában — adózás vonatkozásában — az il­letékkiszabás alapjául vett értéket kell tekinteni. (2) A fogyasztási színvonalra (életkörülmé­nyekre), a vagyonszerzésre figyelemmel a Vhr. 3. §-ának h) pontja szerint megállapított jövedelmet — teljes egészében — abban az évben kell adó alá vonni, amelyben azt az adózó bevallja, illetőleg az más módon az adóhatóság tudomására jut. (2) Az adóköteles jövedelmet az adóbevallás alapján kell kiszámítani. Ha az adóbevallás adatai nem helytállóak, vagy az adózó adóbevallásadási kötelezettségét nem teljesítette, az adózó adókö­teles jövedelmét életkörülményeire, jövedelmi és vagyoni viszonyaira, tevékenységi körére, jellegére is tekinttel, becsléssel kell megállapítani. Vhr. 37. §. (1) Az adóköteles jövedelmet abban az esetben kell adóbevallás alapján megállapítani, ha az adófizetésre kötelezett a bevételeit és kiadá­sait bevallotta és megfelelő bizonylatokkal iga­zolta (valószínűsítette), illetőleg adóköteles jöve­delme jövedelmi viszonyainak megfelel. (2) Az adóhatóság (az adóközösség) köteles az adóbevallásban foglalt adatokat mérlegelni és amennyiben az adatok helyessége tekintetében kételyei vannak, köteles azokat tisztázni és meg­állapításait rögzíteni. (3) Adóbevallás alapján történő adóalap megál­lapítás az is, amikor a bevallott adóköteles jöve­delmet a nem igazolt vagy el nem fogadható ki­adásokkal növelik. Vhr. 38. §. (1) Becslési eljárást kell alkalmazni, ha bizonyítást nyert, hogy az adózó a) adóbevallást nem adott, vagy adóbevallásá­nak hiányosságait nem pótolta, illetőleg az abban szereplő adatok helyességét nem igazolta; b) könyvvezetési, számlázási kötelezettségét nem, vagy hiányosan teljesítette; c) olyan adóbevallást tett, amelyben szereplő jövedelme nem felel meg életkörülményeinek, jövedelmi és vagyoni viszonyainak, tevékenységi körének, jellegének, illetőleg a szakmában elér­hető haszonnak. (2) A becslést a szakmai sajátosságokra figye­lemmel az alábbiak szerint kell lefolytatni: a) a szakmában elérhető haszon százalékának megfelelő haszonkulcs figyelembevételével, ha a nyersbevétel elfogadható; b) a felhasznált anyag- és árukészlet ismereté­ben a szakmai kalkuláció szabályai szerint; c) más esetekben pedig a rendelkezésre álló egyéb adatok (energiafogyasztás, más hasonló adó­zóval való összehasonlítás, életkörülmények, va­gyoni viszonyok alakulása stb.) alapján. (3) Az adó alapja nem lehet alacsonyabb, mint a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott legkisebb adóköteles jövedelem. Vhr. 39. §. (1) A legkisebb adóköteles jövedelem — figyelemmel a 37/1971. (XII. 17.) P M számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is — a következő: a) kisiparosnál a szakmában foglalkoztatott szak­munkást megillető legmagasabb munkabérnek — alkalmazott hiányában 10—90%-kal, — egy alkalmazott foglalkoztatása esetében 50—100%-kal, — egynél több alkalmazott foglalkoztatása ese­tében alkalmazottanként további 10—50%-kal , növelt összege; b) magánkereskedőnél az állami kereskedelem­ben foglalkoztatott — a) kategóriába sorolt — ha­sonló szakmai bolt- és üzletvezető (üzletkezelő) legmagasabb személyi alapbérének az a) pont sze­rint növelt összege; c) mező- és erdőgazdasági ingatlan bérbeadásá­nál a kapott bér 90%-a; d) személyi tulajdont képező lakásnak lakás cél­jára történő bérbeadásánál a bér 30%-a; e) részesgazdálkodásnál a részesedés 50%-a; f) állattartónál a bevétel 10—30%-a; g) ingatlan megosztásánál (parcellázásánál), va­lamint ingatlanvagyonnak értékkülönbözettel tör­ténő átruházásánál [Vhr. 3. § ej és f) pont], ha a vagyontárgy szerzéskori forgalmi értéke megnyug­tató módon nem állapítható meg, az ingatlan elide­genítésekor fennállott forgalmi érték 30%-a, gyógy- és üdülőhelyi ingatlannál 50%-a; h) kertészeti, faiskolai tevékenységet folytatók­nál [Vhr. 2. § (2 )bek. b) pont] a bevétel 15—30%-a; i) minden egyéb tevékenység (jövedelemforrás) esetében (építési telek, udvar bérbeadásánál, ingó­vagyon használatának átengedésénél, bizományosi, gyűjtői tevékenységnél stb.) a bevétel 80%-a. (2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti leg­kisebb adóköteles jövedelem megállapításánál a tevékenység jellegét és helyét, az adózó foglalkoz­tatottságát, munkaképességét, gépi felszereltségét — ideértve a gépjárművet is — és egyéb körül­ményeit (pl. alkalmazottainak szakképzettségét stb.) is figyelembe kell venni. (3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak­tól az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint az ennél nagyobb községek és a városok ellátatlan területén működő kisiparosoknál, ma­gánkereskedőknél, de általában az idős, csökkent munkaképességűeknél az adóhatóság (adóközösség) indokolt esetben eltérhet.

Next

/
Thumbnails
Contents