Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)
1971 / 58. szám
58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE '1193 ként azonban nem lehet elszámolni pl. a használattal kapcsolatos költségeket, mert ezek nem értéknövelő kiadások. Az ingatlan forgalmi értékének általában — adózás vonatkozásában — az illetékkiszabás alapjául vett értéket kell tekinteni. (2) A fogyasztási színvonalra (életkörülményekre), a vagyonszerzésre figyelemmel a Vhr. 3. §-ának h) pontja szerint megállapított jövedelmet — teljes egészében — abban az évben kell adó alá vonni, amelyben azt az adózó bevallja, illetőleg az más módon az adóhatóság tudomására jut. (2) Az adóköteles jövedelmet az adóbevallás alapján kell kiszámítani. Ha az adóbevallás adatai nem helytállóak, vagy az adózó adóbevallásadási kötelezettségét nem teljesítette, az adózó adóköteles jövedelmét életkörülményeire, jövedelmi és vagyoni viszonyaira, tevékenységi körére, jellegére is tekinttel, becsléssel kell megállapítani. Vhr. 37. §. (1) Az adóköteles jövedelmet abban az esetben kell adóbevallás alapján megállapítani, ha az adófizetésre kötelezett a bevételeit és kiadásait bevallotta és megfelelő bizonylatokkal igazolta (valószínűsítette), illetőleg adóköteles jövedelme jövedelmi viszonyainak megfelel. (2) Az adóhatóság (az adóközösség) köteles az adóbevallásban foglalt adatokat mérlegelni és amennyiben az adatok helyessége tekintetében kételyei vannak, köteles azokat tisztázni és megállapításait rögzíteni. (3) Adóbevallás alapján történő adóalap megállapítás az is, amikor a bevallott adóköteles jövedelmet a nem igazolt vagy el nem fogadható kiadásokkal növelik. Vhr. 38. §. (1) Becslési eljárást kell alkalmazni, ha bizonyítást nyert, hogy az adózó a) adóbevallást nem adott, vagy adóbevallásának hiányosságait nem pótolta, illetőleg az abban szereplő adatok helyességét nem igazolta; b) könyvvezetési, számlázási kötelezettségét nem, vagy hiányosan teljesítette; c) olyan adóbevallást tett, amelyben szereplő jövedelme nem felel meg életkörülményeinek, jövedelmi és vagyoni viszonyainak, tevékenységi körének, jellegének, illetőleg a szakmában elérhető haszonnak. (2) A becslést a szakmai sajátosságokra figyelemmel az alábbiak szerint kell lefolytatni: a) a szakmában elérhető haszon százalékának megfelelő haszonkulcs figyelembevételével, ha a nyersbevétel elfogadható; b) a felhasznált anyag- és árukészlet ismeretében a szakmai kalkuláció szabályai szerint; c) más esetekben pedig a rendelkezésre álló egyéb adatok (energiafogyasztás, más hasonló adózóval való összehasonlítás, életkörülmények, vagyoni viszonyok alakulása stb.) alapján. (3) Az adó alapja nem lehet alacsonyabb, mint a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott legkisebb adóköteles jövedelem. Vhr. 39. §. (1) A legkisebb adóköteles jövedelem — figyelemmel a 37/1971. (XII. 17.) P M számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is — a következő: a) kisiparosnál a szakmában foglalkoztatott szakmunkást megillető legmagasabb munkabérnek — alkalmazott hiányában 10—90%-kal, — egy alkalmazott foglalkoztatása esetében 50—100%-kal, — egynél több alkalmazott foglalkoztatása esetében alkalmazottanként további 10—50%-kal , növelt összege; b) magánkereskedőnél az állami kereskedelemben foglalkoztatott — a) kategóriába sorolt — hasonló szakmai bolt- és üzletvezető (üzletkezelő) legmagasabb személyi alapbérének az a) pont szerint növelt összege; c) mező- és erdőgazdasági ingatlan bérbeadásánál a kapott bér 90%-a; d) személyi tulajdont képező lakásnak lakás céljára történő bérbeadásánál a bér 30%-a; e) részesgazdálkodásnál a részesedés 50%-a; f) állattartónál a bevétel 10—30%-a; g) ingatlan megosztásánál (parcellázásánál), valamint ingatlanvagyonnak értékkülönbözettel történő átruházásánál [Vhr. 3. § ej és f) pont], ha a vagyontárgy szerzéskori forgalmi értéke megnyugtató módon nem állapítható meg, az ingatlan elidegenítésekor fennállott forgalmi érték 30%-a, gyógy- és üdülőhelyi ingatlannál 50%-a; h) kertészeti, faiskolai tevékenységet folytatóknál [Vhr. 2. § (2 )bek. b) pont] a bevétel 15—30%-a; i) minden egyéb tevékenység (jövedelemforrás) esetében (építési telek, udvar bérbeadásánál, ingóvagyon használatának átengedésénél, bizományosi, gyűjtői tevékenységnél stb.) a bevétel 80%-a. (2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti legkisebb adóköteles jövedelem megállapításánál a tevékenység jellegét és helyét, az adózó foglalkoztatottságát, munkaképességét, gépi felszereltségét — ideértve a gépjárművet is — és egyéb körülményeit (pl. alkalmazottainak szakképzettségét stb.) is figyelembe kell venni. (3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltaktól az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint az ennél nagyobb községek és a városok ellátatlan területén működő kisiparosoknál, magánkereskedőknél, de általában az idős, csökkent munkaképességűeknél az adóhatóság (adóközösség) indokolt esetben eltérhet.