Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 44. szám

44. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 809 ba vett dolgozók részére a munkabért és egyéb juttatásokat (pl. szabadság, üzemi étkezés, munka- és védőruha, a kollektív szerződés szerinti részesedés stb.) közvetlenül a vállalat fizeti, illetve nyújtja, az azonos munkakörben foglalkoztatott saját dolgozóira vonatkozó szabályok szerint. Megszűnik az a korábbi gyakorlat, hogy a vállalat a termelőszövetkezet részére költségként utalja át a szóban levő dolgozók munkabérét és az átengedéssel kapcsolatos egyéb költségeket. [Az R. ugyanis a 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 129. §-ának erre vonatkozó második mondatát hatályon kívül helyezte. Kivétel ez alól az R. 2. § (3) bekezdésében foglalt eset.] A vállalat évi tényleges bérszínvonalának kiszámításánál — a fennálló szabályok figyelembevételével — a termelőszövetkezettől átvett dolgozók létszámát és a részükre kifizetett munkabért (béralapot) számításba kell venni. Célszerű, hogy e dolgozók létszámát és tényleges munkabérük volumenét a vállalat elkülönítetten is nyilvántartsa. A tagsági viszony tartama alatt munkaviszonyba lépő tag után azokra a naptári hónapokra, amelyeknek teljes tartama alatt a munkaviszony fennáll, nem kell nyugdíjjárulékot fizetni [Tsz. nysz. 108. § (2) bek. b) pont]. A munkaviszony keretében végzett munka nyugdíj szempontjából való figyelembevételére a Tsznysz. 33. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglaltakat, az ideiglenesen munkaviszonyt létesítő tagok nyugdíjosztályba sorolására a Tsznysz. 48. §-a (3) bekezdésének c) pontjában, illetőleg (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. 4. §-hoz: A termelőszövetkezet tagjainak és alkalmazottainak folyamatos foglalkoztatását bérmunka vállalásával is elősegítheti. Indokolt, hogy a termelőszövetkezet elsősorban a helyi felesleges, vagy csak időszakosan foglalkoztatható munkaerő foglalkoztatását biztosítsa bérmunkával. A rendelet ezért lehetővé teszi, hogy saját telephelyén végzett bérmunka esetén tagjait és alkalmazottait foglalkoztassa, de megtiltja, hogy állami vállalat telephelyén tagokat és alkalmazottakat foglalkoztasson. Kivételt képez ez alól az élelmiszeripar, fagazdaság, nádkitermelés és feldolgozás keretébe tartozó bérmunka, melyen a termelőszövetkezet telephelyén kívül is foglalkoztathat tagokat és al-; kalmazottakat. 5. §-hoz: A rendelet értelmében a munkaerő-átengedésre; valamint a telephelyen kívül végzett bérmunkára vonatkozó megállapodásokat felül kell vizsgálni és a rendelet előírásainak meg nem felelőket 1969. évi szeptember hó 1. napjáig meg kell szün-^ tetni. Szeptember hó 1. napja után csak az R-ben foglaltaknak megfelelően szabad termelőszövet-; kezeti tagokat és alkalmazottakat telephelyen kí-: vül bérmunkán foglalkoztatni. A termelőszövetkezet amennyiben alkalmazott-; ját az R. értelmében a vállalatnál tovább nem foglalkoztathatja, a vállalattal és a dolgozóval történő kölcsönös megállapodás alapján vagy he-j lyezze át az alkalmazottat a vállalathoz [Mt. 25; § (2) bek.], vagy — amennyiben szüksége van munkájára — kiegészítő üzemágában foglalkoz-; tassa, illetve munkaviszonyát felmondással szün-; tesse meg [Mt. 26. § (1) bek.]. Hasonlóképpen jár-jon el a vállalat telephelyén bérmunkán foglalj koztatott alkalmazottai esetében is. A Központi Gazdasági Döntőbizottság és a Magyar Nemzeti Bank együttes tájékoztatója a fizetési meghagyás alkalmazásáról a gazdasági döntőbizottsági eljárásban A 28/1969. (VIII. 27.) Koron, számú rendelet* a döntő-í bizottságokról és a döntőbizottsági eljárásról szóló 15/1962.' (V. 6.) Koron, számú rendelet (a továbbiakban: ER) mó«; dosításával a gazdasági döntőbizottsági eljárásban bevezette a fizetési meghagyást. Ezzel mód nyílt arra, hogy, a gazdálkodó szervek szerződésen alapuló esedékes pénz* Megjelent a Tanácsok Közlönye 1969. évi 41. Szajnában.