Tanácsok közlönye, 1969 (17. évfolyam, 1-59. szám)

1969 / 14. szám

14. szám TANÁCSOK a gazdasági események megtörténtét igazoló összes bizonylatok adatait rögzíteni kell. (2) Könyvviteli bizonylat minden a könyvviteli (számviteli) nyilvántartásokban való rögzítés céljára kiállított (készített) olyan okmány, feljegyzés, kimutatás, ideértve a gépi berendezés által rögzített adatokat is, amely az (1) bekezdésben meghatározott gazdasági események megtörténtét, hatásuk értékét, illetve mennyiségi és minőségi adataikat hiteltérdemlően igazolja. (3) A bizonylat jellege szerint lehet: a) elsődleges bizonylat, amelyet a gazdasági esemény megtörténtéről, hatásának értékéről, menynyiségi, illetve minőségi adatairól első (eredeti) feljegyzésként állítottak ki (készítettek) (pl. pénztári be- és kivételezési bizonylat, anyag, áru, beés ki vételezési jegy, számla, szállítólevél, munkautalvány, kiíró berendezéssel kapcsolt mérőműszer által szolgáltatott adat stb.); b) másodlagos bizonylat, amelyet akár a feldolgozás technikai módja miatt, akár megőrzés céljára az elsődleges bizonylat alapján készítettek (pl. lyukkártya, lyukszalag, mágnes-tárcsa, mágnesszalag, mikrofilm, hiteles másolat stb.); c) összesítő bizonylat, amelyet több elsődleges vagy másodlagos bizonylat meghatározott célú összesítése révén készítettek (pl. lyukkártya-tabló, összeadó-szalag, előgyűitő, leltári összesítés, analitikus nyilvántartásból készített kivonat vagy könyvelési feladás stb.). (4) A könyvviteli (számviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági eseményre vonatkozóan a rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel az alaki előírásoknak, és amelyet — hiba esetén — előírásszerűen javítottak. 3. §. A bizonylatok kiállítása (1) A bizonylatokon az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési határidőig olvashatók (olvasható alakra hozhatók) legyenek. (2) A bizonylatot a gazdasági művelet jellegétől függően a gazdasági intézkedés megtételének, a gazdasági művelet végrehajtásának, vagy a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani. (3) Áruszállításról (eladásokról, szolgáltatásról) a számlát, ha más jogszabály eltérően nem rendelkezik, olyan időpontban kell kiállítani és a vevőnek megküldeni, hogy az a vevőhöz a teljesítés napját követő 3 napon belül megérkezzék. A vevő és szállító a számlák elküldésének (kiállíKÖZLÖNYE w\ tásának) időpontját illetően ettől eltérően is megállapodhatnak, úgy azonban, hogy egyrészt a felek eleget tudjanak tenni a fizetési határidőre vonatkozó rendelkezéseknek, másrészt a tárgyhónapi teljesítések számlái — vagy megállapodástól függően: az árukísérő bizonylatok — a vevőhöz legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 7. napiáig megérkezzenek. (4) Az egy-egy gazdasági műveletről kiállítandó bizonylatok példányszámát az ügyviteli eljárás gazdaságosságának szem előtt tartásával úgy kell meghatározni, hogy a bizonylatból a kibocsátón kívül csak annál a részlegnél (azoknál a részlegeknél) maradjon példány, ahol arra a gazdálkodó szerv belső információs igényeinek kielégítése, vagy az utólagos ellenőrzés (vagy a megőrzés) céljából feltétlenül szükség van. (5) Azokat a nyomtatványokat (bizonylati űrlapokat), amelyek: — illetéktelen felhasználása esetén a vállalat a címzettel szemben felszólamlási joggal nem élhet (pl. csekkek, utalványok, szállítólevelek stb.); — beszerzése esetén a nyomtatványértéket meghaladó ellenértéket kell fizetni (pl. MÁV fuvarlevelek, tüzelőanyagbeszerzési nyomtatványok, előreváltott villamos- és autóbuszjegyek stb.); — illetéktelen felhasználása a vállalaton belül visszaélésekre adhat alkalmat (pl. pénztári és raktári kiadási utalványok, étkezési jegyek, leltárfelvétel jegyek stb.); szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványoknak kell minősíteni. Ezek körét a gazdálkodó szerv vezetője (igazgató, elnök stb.) határozza meg. (6) A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok készletéről és felhasználásukról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasználó szerven (osztályon, személyen) kívül a felhasznált mennyiség sorszám szerint is kitűnik. A felhasználó a nyomtatványokkal (beleértve a rontott példányokat is) elszámolni köteles. Az ilyen nyomtatványokat mindenkor elismervény ellenében kell átadni, illetve átvenni. 4. §. A bizonylat alaki és tartalmi kellékei (1) A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők: a) a bizonylat megnevezése és sorszáma; b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó szerv (és azon belül egység) megjelölése; c) a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása, áru-,