Tanácsok közlönye, 1968 (16. évfolyam, 1-63. szám)

1968 / 61. szám

61. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1449 A R. 98. §-a értelmében az Általános Baleset­elhárítási és Egészségvédő Ovórendszabály, vala­mint a mezőgazdasági és az iparági szakmai egészségvédő és balesetelhárító óvórendszabályok hatálya a termelőszövetkezetekre is kiterjed. A baleseterhárító és egészségvédő óvórendszabályok — füzetalakban — a Táncsics Szakszervezeti Könyv és Folyóirat Kiadó Vállalatnál szerezhe­tők be. A termelőszövetkezetek üzemi balesetel­hárításának szabályait a 45/1968. (XII. 14.) MÉM számú rendelet tartalmazza. Védőöltözet és egyéni védőeszközök juttatását a 7/1967. (XII. 27.) Eü. M. számú rendelet sza­bályozza, a védőitalokról pedig a 8200—11/1964. (Eü. K. 23.) Eü. M. számú utasítás renlelkezik. c) Minden olyan esetben, amikor a tevékeny­ség végzéséhez vízellátásra, vízhasználatra, vízi munka elvégzésére vagy szennyvíz elvezetésre van szükség, meg kell szerezni a vízjogi enge­délyt. Az idevonatkozó szabályokat az 1968. évi 30. számú törvényerejű rendelettel módosított és kiegészített 1934. évi IV. tv. és a végrehajtására kiadott — a 39/1968. (X. 30.) Kcrm. számú rende­lettel módosított — 32/1964. (XII. 13.) Korm. szá­mú rendelet tartalmazza. d) Egyes — nem élelmiszeripari — termékek előállítására és forgalomba hozatalára a jogsza bályok gyártási engedélyt írhatnak elő. A ter­mék előállításának megkezdése előtt tehát meg kell győződni arról, hogy a kérdéses cikk gyártá­sát jogszabály köti-e ilyen engedélyhez. Amennyi­ben gyártási engedély szükséges, úgy azt az arra vonatkozó külön szabályok szerint meg kell sze­rezni. e) A kiegészítő tevékenység során meg kell tar­tani a mezőgazdasági nagyüzemek forgalmi adó­járól és árkiegészítéséről szóló 38 1967. (XII. 29.) PM számú rendeletet és az árszabályozásról szóló 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendeletet. (Az árszabályozással és árképzéssel kapcsolatos végrehaitási rendelkezések az Árszabályozás és. Termékforgalmazás 1967. december 31-i számá­ban találhatók.) A termékek cikkenkénti árát ^s az árképzés módját előreláthatólag a közeljövő­ben megelenő rendelet fogja szabályozni. f) Az áruk és szolgáltatások külkereskedelmi forgalma engedélyezésének rendjét a 3/1967. (XI. 26.) Kk. M. számú rendelet szabályozza. A kül­kereskedelmi tevékenység folytatására szóló jo­gosultság megadására irányuló kérelmet az 5/1968. (VIII. 9.) Kk. M. számú rendelet alapián a kül­kereskedelmi miniszterhez kell benyújtani. Ilyen esetben a közös vállalkozást és a közös vállalatot terhelő cégbejegyeztetési kötelezettségről a III. fe­jezet 3. pontjában szóltunk. g) Alkalmazottak a kiegészítő tevékenység kö­rében is csak a Tv-nek az alkalmazottak foglalkoz­tatására vonatkozó szabályai (Tv. 66. §) és a vég­rehajtási rendelkezések (R. 106—108. §, Vhr. 157 —168. §) szerint vehetők fel és foglalkoztathatók, rájuk is vonatkoznak továbbá az összeférhetetlen­séggel (Tv. 31. §, R. 38. 8, Vhr. 34. §), valamint a fontos és bizalmas munkakörök betöltésével kapcsolatos szabályok (Tv. 34. §, R. 42. §, a 14/ 19ü8. (ÍV. 24.) MÜJM számú rendelettel módosí­tott Vhr. 41. §). A kiegészítő tevékenységnél fog­lalkoztatott alKalmazot.akra is irányadók — a Tv­ben és a végrehajtására vonatkozó rendelkezések­ben foglalt kiegészítésekKel — a Munka Tör­vénykönyve és a végrehajtására kiadott rendelke­zések. Közös vállalkozás esetén a vitás ügyek in­tézésére — a R. 77. §-ában foglalt utaló rendel­kezés értelmében — a vezetőség bizottsága he­lyett „igazgatóság bizottságát" kell létrehozni. Szövetkezeti közös válla atnál kollektív szerződést kell kötni. (Az állásfoglalás megjelent a MÉM Ér­tesítő 1968. évi 4. számában.) Meg kell tartani az alkalmazottak munkabérét szabályozó 15/1958. (V. 15.) MÉM sz. rendelet ren­delkezéseit. (Az alkalmazottak munkabérét szabá­lyozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásához a MÉM és MüM együttes közleménye — megjelent a MÉM Értesítő 1968. évi 23. számában — ad részletes útmutatást.) h) A kiegészítő tevékenységet végző szerve­zeti egység (részleg, üzem, munkahely stb.) fele­lős vezetőjeként csak olyan tagot lehet kijelölni, illetőleg alkalmazottat foglalkoztatni, aki a mun­kakör jellegének megfelelő szakmai végzettséggel rendelkezik vagy szakvizsgát tett és emellett vagy annak pótlására az előírt szakmai gyakoilata is megvan. így például: — Élelmiszeripari tevékenység vezetésével csak olyan dolgozót szabad megbízni, aki a szakmai és egészségügyi ismeretekkel rendelkezik vagy azo­kat a számára előírt időn belül megszerzi. [1958. évi 27. sz. tvr. 7. § (2) bek.]. A kialakult gyakor­lat szerint ennek a követelménynek az felel meg, aki a baromfiipar, szőlőfeldolgozás, hűtőtárolás és jéggyártás, szörpkészítés, darálás és hántolás, gyü­mölcspálinka főzés, szikvíz és üdítőital gyártás,' tejipar, tésztagyártás, sütőipar, keveréktakarmány gyártás és mosószappanfőzés területén szakmun­kásként három éves gyakorlattal vagy betanított munkásként ötéves gyakorlattal rendelkezik. Édes­ipari üzem vezetésével csak képesített munkás vagy élelmiszeripari technikumi végzettséggel és három évi gyakorlattal rendelkező, Ir'^ipari üzem vezetésével képesített hentes vagy élelmiszeripari technikumi végzettséggel és három évi gyakorlat­tal rendelkező személyt lehet megbízni. Hűtő­tárolással vagy jéggyártással foglalkozó üzem ve­zetésére vizsgázott hűtőgépészt kell alkalmazni. Konzervipari üzem vezetésével élelmiszeripari technikumi végzettséggel és három évi gyakor­lattal rendelkező személyt lehet megbízni. Kivé­tel ez alól hideg úton konzerv készítése (pl. sa­vanyítás), valamint a szárítás és aszalás; ameny- ; nyiben a konzervipari üzemben csak hideg úton ! készítenek konzerveket, illetőleg kizárólag szári- j tással és aszalással foglalkoznak, az üzem vezeté­sével három éves gyakorlattal rendelkező szak­munkást is meg lehet bízni. — Építőipari részlegben az építésvezetői fel­adatokat a 9/1967. (XII. 31.) ÉVM számú rende­letben meghatározott képesítésű személyek lát-

Next

/
Thumbnails
Contents