Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 1. szám

1. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 31 — amelyek a gazdaság termelése szempontjából je­lentősek és amelyek önköltségének és jövedelmezőségé­nek alakulását megfigyelni kívánják és ezen felül, — amelyeket az állami gazdaságok tekintetében az FM Állami Gazdaságok Főigazgatósága, illetve igazgatóságai, termelőszövetkezetek tekintetében az FM Pénzügyi Fő­osztálya a Pénzügyminisztériummal egyetértésben meg­jelölt. 2. A költségviselők kijelölésénél azt kell irányelvnek tekinteni, hogy lehetőleg egyedi termékek képezzenek egy-egy költség viselőt (pl. őszi búza, napraforgó, rostién stb.). A ki nem jelölt termékeket a költség- és jövede­lemalakulás megfigyelése szempontjából főágazatonként vagy ágazatcsoportonként kell egybefoglalni. 3. A gazdaság szempontjából jelentősnek tekintendő költségviselő megítélésénél a költségviselő által lefoglalt terület nagyságát, és a termelési értéknek a gazdaság egész termelési értékén belül elfoglalt arányát kell szempontnak tekinteni. 4. A fentiek szerint kijelölt költségviselőknél kalkulá­ciós egységnek kell tekinteni: — a fő tennék vagy főtermék-egyenérték egy egységét: az előállított termék, súlygyarapodás stb. égységnyi meny­nyiségét, — ezen felül növénytermelésnél az egy kh. termő te­rületet, állattenyésztésnél az egy takarmányozási hóna­pot, — a növendék- és hízóállatoknál az 1 kg élősúlyt is kalkulációs egységnek lehet tekinteni. 5. A kalkulációs egység megválasztása szempontjából az egy költségviselő keretében létrehozott termékek lehetnek: — főtermékek, — ikertermékek, — melléktermékek. Főtermék az a tennék, amelynek előállítására a ter­melés elsődlegesen irányul. Főtermék: pl. gabonaterme­lésnél a szemtermés. Ikertermékeknek kell tekinteni a termékeket akkor, ha ugyanabban a termelési folyamatban több egyenrangú termékfajta keletkezik és ezek közül az elsőbbség nem állapítható meg. Ezek az egyenrangú termékek az iker­termékek. Melléktermék az az egyéb termék, amely az ágazat főtermékével együtt jön létre, pl. szalma, trágya stb. A termelés elsősorban nem a melléktermék, hanem a főtermék előállítását célozza. 6. Az évelő pillangós termelésnél, a tehenészetnél, a juhászainál és a méhészetnél az ikertermékek főtermék­egyen értékre átszámított mennyiségét kell kalkulációs egységnek tekinteni. Az ikertermékek főtermékegyenértékre való átszámítá­tásánál az alábbi kulcsokat kell alkalmazni: 1 q lucernamag = 25 q széna 1 q vörös- vagy fehérhere mag = 15 q széna 1 q baltacím mag = 8 q széna 1 kg született (alom) borjú = 6 lit. tehéntej 1 kg bárány = 0,12 kg gyapjú 1 lit. juhtej = 0,06 kg gyapjú 1 kg növendékjuh súlygyarapodás = 0,12 kg gyapjú 1 kg viasz = 4 kg méz 7. A saját vállalkozásban végzett beruházásnál va­lamennyi egyedi létesítményt költségviselőnek kell tekin­teni. 8. A segédüzemeknél a segédüzem által végzett szolgál­tatás alábbi teljesítményegységét kell költségviselőnek tekinteni • traktorüzemnél tehergépkocsi üzemnél kombájnüzemnél öntözőüzemnél igatartásnál egy normálhold egy tonnakilométer (tsz-eknél üzemóra) egy kombájnhold egy m3 kiemelt víz egy kettes lófogatnap V. A költségek elszámolásának általános szabályai 1. Közvetlen költségnek kell tekinteni azokat a ráfor­dításokat, amelyekről már elsődleges elszámolásuk alkal­mával megállapítható, hogy mely termék előállítása érdekében merültek fel. Közvetlen költségként kell elszámolni többek között a növénytermelésnél: — a talajelőkészítéstől kezdve a növények betakarítá­sáig az egyes munkaműveletek végzésével kapcsolatban feknerülő költségeket, — a betakarított termékeknek az első tárolás vagy átdolgozás, illetve ha nem tárolják, az értékesítés céljá­ból történő átadás helyéig felmerült szállítási és egyéb költségeket, valamint — az egyes különféle munkák költségeit (pl. a burgo­nya válogatásával; a dohánylevél kezelésével, felfűzésé­vel, simításával, bálázásával, a szőlőnél és a gyümölcs­nél a kiöregedett vagy kipusztult szőlőtőkék és gyümölcs­fák, továbbá szőlőkarók pótlásával és pótlás utáni talaj­egyengetéssel stb. kapcsolatosan felmerült költségek). Közvetlen költségként kell elszámolni az állattenyész­tésnél: — az állatok tenyésztésével, ne\relésével, hizlalásával, szaporításával, elletésével kapcsolatban felmerülő költsé­geket, — az állati termékek gyűjtésével (fejés, tojás-össze­szedés, nyírás, kopasztás, stb.) és kezelésével kapcsolatos költségeket, valamint — azoknak a különféle munkáknak a költségeit, ame­lyek az állatok belső szállításával, mérésével, a méh­családok áttelepítésével, vándoroltatásával, az élővad­kihelyezéssel, a mesterséges megtermékenyítéssel stb. kapcsolatban merülnek fel. 2. Általános költségnek kell tekinteni azokat a ráfordí­tásokat, amelyekről általában az elsődleges elszámolás al­kalmával nem állapítható meg, hogy mely költségviselő termelése érdekében merülnek fel. 3. Az általános költségek azon részét, amelyek egy fő­ágazat tevékenysége érdekében merülnek fel — növénytermelési főágazat általános költségei, — állattenyésztési főágazat általános költségei stb. címén kell elszámolni. 4. Gazdasági általános költségnek kell tekinteni azo­kat a közvetett költségeket, amelyek több főágazat vagy a gazdaság teljes tevékenységével kapcsolatban merül­nek fel. 5. A folyamatos költségelszámolás során a főágazati és a gazdasági általános költségeket költségelemzés és ellen­őrzés szempontjából tevékenységi körönként (költség­részletezésenként) is el lehet határolni. 6. A segédüzemi költségeket elsődlegesen segédüzem­áganként kell elszámolni és azokat a költségviselők között az igénybe vett teljesítmények alapján összetett (komplex) költségként kell felosztani. VI. Költségek időbeli elhatárolása 1. A kijelölt termékekre minden év december 31-ével kell, az önköltségszámítást elkészíteni. A termelési költ­ségek időbeli elhatárolásával biztosítani kell, hogy a termék önköltsége csak annak előállításával kapcsolatos költségeket tartalmazza. 2. A növénytermelés termelőtevékenysége — sajátossá­gainál fogva — a folyó évben (amelyik évre a kalku­láció készül), illetve az előző évben vagy években kez­dődik el és a folyó évben — bizonyos esetekben — a következő évben vegy években fejeződik be. A termelő­tevékenységet ezért akkor kell befejezettnek tekinteni,

Next

/
Thumbnails
Contents