Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 1. szám

30 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám. Vegyes rendelkezések 355/1965. PM—FM számú együttes közlemény az állami gazdaságok és a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetek ágazati költség- és önköltségszámításának egységes módszeréről Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetek (a továbbiakban: gazdaságok) ágazati költség- és önköltségszámítási módszerét a jelen közlemény tartalmazza. A közleményben ismertetett módszert kötelesek alkalmazni az állami gazdaságok az üzemtervben, valamint a mérlegbeszámoló keretében kimutatott költség- és önköltségadatok kimunkálásánál. A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetekben a költség- és önköltségszámítás szükségességét — az üzemi felhasználás igényeinek és a szövetkezet ügyviteli felkészültségének figyelembevételével — a vezetőség dönti el. Amennyiben a termelőszövetkezetek az üzemterv vagy a zárszámadás keretében a költség- és önköltségadatokat kimunkálják, ugyancsak az itt közöltek szerint kell eljárniuk. A közleményben foglaltakat első ízben az 1966. évi költség- és önköltségi adatok kimunkálásánál kell alkalmazni. I. Az önköltség jogalma, az önköltség számítás feladata 1. Az önköltség egy meghatározott termény, termék, teljesítmény és szolgáltatás (a továbbiakban: termék) egységének (q, kg, 1, nh. stb.) előállítására fordított élőés holtmunka pénzben kifejezett értéke. 2. Az önköltségszámítással szembeni követelmény: hogy a termék önköltségét a valóságnak megfelelően határozza meg és így alkalmas legyen az önköltségszámítás különféle gazdaságossági, jövedelmezőségi számítások elvégzésére. Az önköltségszámításnak így biztosítania kell: — legalább évenként egyszer a termék tényleges önköltségének megállapítását, — a termékek fontosabb költségtételei alakulásának ellenőrzését és az önköltsógváltozás előidéző okainak feltárását, — az árak és a termékönköltség közötti összefüggés vizsgálatának lehetőségét , — adott esetben a gazdaságpolitikai intézkedések alátámasztásához szükséges árvetések elkészítéséhez az adatok szolgáltatását, — az önköltségcsökkentés tartalékai feltárásának és a jövedelmezőség elemzésének elősegítését. II. Az önköltségszámitás formái 1. Attól függően, hogy az önköltséget a termelés megkezdése előtt vagy befejezése után számítjuk-e ki, megkülönböztetünk , — termelés előtti (tervezés alkalmával készített) és — termelés utáni önköltségszámítást, vagyis: — előkalkulációt és — utókalkulációt. 2. Az előkalkuláció az a tevékenység, amellyel a termelés megkezdése előtt meghatározzuk valamely termék termelése során a technológiai előírások betartása mellett felhasználható élő- és holtmunka mennyiségét és ebből az érvényben levő elszámoló- és egyéb árak, díjtételek alkalmazásával kiszámítjuk az előállítandó termék tervezett önköltségét. 3. Az utókalkuláció az a tevékenység, amellyel a termelés folyamata alatt vagy annak befejezése után kiszámítjuk a termékek tényleges önköltségét. 4. A termelés folyamata alatt készített kalkulációt közbeeső kalkulációnak nevezzük, amelyet lényegében a növénytermelésnél a mezei leltárra és általában a befejezetlen termelésre vagy a termelési folyamat befejezése előtt költségmegfigyelés és elemzés szempontjából egyes termékekre készítünk (pl. a havi súlygyarapodásra, tejre stb.). 5. Az elő- és utókalkuláció összehasonlíthatóságának érdekében biztosítani kell, hogy az elő- és utókalkuláció mindenben azonos módszerrel készüljön. III. A gazdaságok által végzett tevékenységek csoportosítása 1. A gazdaságok által végzett tevékenységeket a költségek megfigyelése szempontjából a következők szerint kell elhatárolni: — mezőgazdasági termelés, — saját vállalkozásban végzett beruházások, — nem mezőgazdasági termelés, — idegenek részére végzett szolgáltatások, — segédüzemi tevékenység. 2. A mezőgazdasági termelés megfigyelése rendszerében főágazatnak kell tekinteni az üzemek alapvető mezőgazdasági tevékenységeit: — a növénytermelést, — az állattenyésztést és — az erdőgazdálkodást. 3. Feldolgozó és kiegészítő termelésnek kell tekinteni azt az üzemszerű mezőgazdasági termelő tevékenységet, amely a mezőgazdasági termelés termékeinek feldolgozásával, illetve termékek előállításával kapcsolatos. így ide tartozik a hibridkukorica-, vetőmagelőkészítő üzem, zöldtakarmányliszt készítő üzem, takarmánykeverő üzem, vetőmagtisztító üzem termelése stb. 4. Saját vállalkozásban végzett beruházásnak kell tekinteni — a fennálló rendelkezések figyelembevételével — az állóeszközök saját kivitelezésben történő létrehozására vonatkozó tevékenységeket. így ide tartozik: a saját vállalkozásban végzett ipari és építőipari beruházások, valamint a beruházásoknak minősülő talajjavítások, rizstelepek, öntözőrendszerek és halasatavak létesítése stb. 5. Nem mezőgazdasági termelésnek kell tekinteni mindazon tevékenységeket, amelyek nem tartoznak a mezőgazdasági termelés fogalomkörébe és nem sorolhatók be az előző 3., 4. pontban meghatározott tevékenységekhez, így ide tartoznak: az ipari üzemek, lakóépületek fenntartása, saját kezelésben levő boltok (elárusítóhelyek) stb. 6. Idegenek részére végzett szolgáltatásnak kell tekinteni a nem saját üzemi célra, hanem más — természetes és jogi — személyek (munkavállalók, termelőszövetkezeti tagok, társgazdaságok stb.) részére a segédüzemek, feldolgozó és kiegészítő, valamint a nem mezőgazdasági termelés körébe tartozó üzemek által végzett szolgáltatásokat. 7. Segédüzemi tevékenységnek kell tekinteni a fenntartási tevékenységet (javítóműhely, építőbrigád), továbbá a traktorüzem, a teherautóüzem, kombájnüzem, öntözőüzem és az igatartás által az előző 2—6. pontokban meghatározott termelőtevékenységek érdekében végzett teljesítményeit. IV. A költségviselők, kalkulációs egységek kijelölése 1. A mezőgazdasági termelésnél a költségviselők kijelölését a Mezőgazdasági Ágazati Rendszer és Termékjegyzék figyelembevételével a gazdaságoknak kell elvégezniük. A jegyzékben rendszerezett és felsorolt termékek közül költségviselőként azokat kell kijelölni,