Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 35. szám

724 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 35. szám. 11. §. (1) Ha a víz teljes cseréjére vonatkozó rendelkezések (9. §) végrehajtásához elegendő víz nem áll rendelkezésre, a napi vízmennyiséget (8. §) vízforgatás útján kell biztosítani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 9. § (2) bekezdésének a) pontjában említett medencékre, amelyek vizét naponta feltétlenül teljes egészében ki kell cserélni. (2) A forgatás során a vizet úgy kell tisztítani és fertőtleníteni, hogy a medencékbe visszatérő víz átlátszóság és csíramentesség szempontjából az ivóvízre megállapított minőség követelményeinek [3. § (2) bek.] megfeleljen. A tisztítás szűréssel, vagy derítéssel és szűréssel történhetik. Fertőtlenítésre bármely megfelelő eljárás (klórgázzal, klórmésszel, Hypoklorittal, klóraminnal történő klórozás, vagy ózonozás, katadinezés, elektrokatadinezés, ultraviola besugárzás stb.) alkalmazható. Klórozás esetén a medencébe visszavezetett vízben legalább 0,2 és legfeljebb 0,5 mg/l szabad klórnak kell kimutathatónak lennie. Ennél nagyobb szabad klórtartalmat vegyszerrel kell közömbösíteni. (3) Üzemóránként a medence hasznos térfogatának legalább 12%-át kell megforgatni. Ha a fürdőzők száma a legnagyobb terhelés felét nem éri el, ez a mennyiség a felére csökkenthető. (4) A vízforgatás során a medencébe visszavezetett vízhez naponként legalább a medence hasznos térfogata 10%-ának megfelelő mennyiségű friss vizet is adagolni kell. Az 1200 m3-nél nagyobb térfogatú medencéknél az utánpótolt vízmennyiség napi 5%-ra csökkenthető. (5) A friss víz utánpótlás történhet akár üzem közben folyamatosan, akár naponta az üzemidő végén. Ez utóbbi esetben- a friss víz beengedése előtt a medence falait a lesüllyedt vízszint felett a rátapadó szennyezéstől 5%-os klórmészoldattal, vagy 5-szörösen hígított ballonos Hypooldattal meg kell tisztítani. (6) A vízforgató berendezést úgy kell kialakítani, hogy a forgatásra kerülő, valamint az egyes tisztítási fokozatok után kikerülő vízből vízmintát lehessen venni. (7) A vízforgató berendezést csak szakképzett személy kezelheti. A berendezés kezelője a tisztítás hatásosságát, különösen a fürdővízben kimutatható szabad klór menynyiségét naponta, az üzem megkezdése előtt ellenőrizni köteles. A fürdő üzemeltetője köteles az ellenőrzéshez szükséges felszerelést biztosítani. 12. §. (1) A mesterséges fürdők medencéjét úgy kell kiképezni, hogy a vízcsere (9. §), illetőleg a vízforgatás (11. §) végrehajtható legyen. (2) A 0,6 m-nél sekélyebb vizű medencéknél (pl. a melegvizű és gyermekmedencék) a friss víz bevezetését, valamint az elhasznált víz elvezetését úgy kell megoldani, hogy a medencében holt terek lehetőleg ne keletkezzenek és a vízcsere, illetőleg vízforgatás a leghatásosabb legyen. (3) A 0,6 m-nél mélyebb vízmedencék vízcseréjét, illetőleg vízforgatását úgy kell megoldani, hogy a vízáramlás elsősorban a víz felszínén és a medence alján összegyülemlett szennyet távolítsa el. Ennek biztosítása végett a friss vizet általában a medence keskenyebb oldalán, a víz felszínének magasságában és a medence fenekének közelében több helyen kell bevezetni, az elhasznált vizet pedig a medence ellentétes oldalán ugyancsak több helyen, a víz felszínének közelében, valamint a medence fenekének legmélyebb szélén kell elvezetni. Ha a medence fennkének legmélyebb része nem a medence szélén van, a víz elvezetését a legmélyebb részen kell megoldani, a víz bevezetését pedig oly módon kell biztosítani, hogy a víz áramlása a szennyet minél hatásosabban távolítsa el. A pihenés célját szolgáló terület biztosítása 13. §. (1) A közfürdők pihenés célját szolgáló beépítetlen területét — gőzfürdők esetében a pihenőhely — fürdőzőnként az alábbiak szerint kell biztosítani: természetes fürdőknél legalább 10 m2, strand- és hullámfürdőknél legalább 8 m2, nyitott uszodáknál legalább 4 m2, gőzfürdőknél legalább 0,3 m2, fedett uszodáknál legalább 1 m2. (2) A napozásra szolgáló lapos tetőterasz területe az (1) bekezdésben meghatározott beépítetlen területbe beszámít. A közfürdők ellenőrzése 14. §. (1) A közfürdő üzembentartója üzemviteli naplót köteles vezetni, amelybe be kell jegyezni: a) a fürdőt naponként igénybe vevő fürdőzők számát, b) a teljes vízcserék időpontját, c) a folyamatos vízcsere mértékét, d) vízforgatás esetén a naponta megforgatott vízmenynyiséget és az utánpótolt friss víz mennyiségét, e) a szűrőmosások időpontját, f) a fertőtlenítés végrehajtására vonatkozó adatokat, g) a különböző vízbeszerzési helyekről, származó vizek keverési arányát az egyes medencékben, h) az üzem közbeni fontosabb észleléseket, i) az egészségügyi szervek által foganatosított ellenőr-, zések időpontját és észrevételeit. (2) A fürdő üzemben tartója köteles a közegészségügyijárványügyi állomás, valamint — az esetenkénti ellenőrzést foganatosító — Országos Közegészségügyi Intézet éa a tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztálya (csoportja) képviselőinek a fürdő bármely részébe történő belépését lehetővé tenni, részükre a szükséges felvilágosításokat megadni és az ellenőrzés foganatosítása során, így különösen a mintavételeknél a szükséges segítséget nyújtani, valamint — a folyóvizekben és tavakban levő fürdőknél — a helyszíni bejárás megkönnyítése céljából megfelelő vízijárművet rendelkezésükre bocsátani. 15. §. (1) A közfürdők jelen utasításban foglalt előírások szerint történő létesítésének és üzemeltetésének, valamint a fürdővíz minőségének rendszeres ellenőrzése a területileg illetékes állami közegészségügyi felügyelő feladata. (2) A területileg illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi osztálya (csoportja) köteles az állandóan üzemeltetett fürdőknél évenként egyszer, az időszakosan működő fürdőknél pedig a fürdési idény megkezdése előtt a fürdőt tápláló összes vizekből külön-külön vízmintát venni és azt a területileg illetékes közegészségügyi-járványügyi állomáshoz beküldeni. A vízminták vételére és az azzal kapcsolatos adatszolgáltatásra az ivóvízvizsgálatokra előírt szabályok az irányadók. (3) A közegészségügyi-járványügyi állomás minden olyan zárt fürdőt, amelynek megengedett legnagyobb terhelése az 50 főt, valamint azt a nyitott fürdőt, amelynek legnagyobb terhelése a 100 főt meghaladja, kétévenként legalább egyszer a helyszínen megvizsgálni köteles. A helyszíni vizsgálat során — kémiai és bakteriológiai vizsgálatok céljára — a fürdőt tápláló összes vizekből, valamint az egyes medencékből elfolyó használt vizekből külön-külön mintát kell venni. Az utóbb említett vízminát a kifolyás helyének közelében, a felszín alatt kb. 10—20 cm mélységben, és olyan időpontban kell venni, amikor a víz Teltehetően leginkább szennyezett. (4) Az előző bekezdésekben előírt vizsgálatok díjmen-* tesek.