Tanácsok közlönye, 1966 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1966 / 35. szám

35. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 725 Vegyes rendelkezések 16. §. (1) Az utasítás hatálybalépésekor üzemelő fürdőkre a területileg illetékes állami közegészségügyi felügyelő előzetes engedélyét [2. § (1) bekezdés], illetőleg — ha azzal még nem rendelkezne — a vízjogi engedélyt az üzemben tartó 1967. évi december hó 31. napjáig köteles megszerezni. Az egészségügyi miniszter, illetőleg az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője indokolt esetben ezt a határidőt meghosszabbíthatja. (2) Az (1) bekezdésben említett fürdőkben 1970. évi május hó 31. napjáig fokozatosan kell végrehajtani azokat az átalakításokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fürdő az utasítás előírásainak megfeleljen. A beruházásokat és felújításokat csak jelen utasításban foglaltak betartásával szabad megtervezni és végrehajtani. (3) Az egészségügyi miniszter indokolt esetben — az Országos Közegészségügyi Intézet, illetőleg a területileg illetékes közegészségügyi-járványügyi állomás javaslata alapján — az utasítás egyes előírásai alól felmentést adhat, illetőleg a (2) bekezdésben megjelölt határidőt meghosszabbíthatja. 17. §. A jelen utasítás az Egészségügyi Közlönyben történő közzététele napján lép hatályba. Dégen Imre s. k., Dr. Tóth Béla s. k., az Országos Vízügyi egészségügyi Főigazgatóság vezetője miniszterhelyettes A könnyűipari miniszter SI/1S66. (Kip. É. 26.) Kip. M.—AH. számú utasítása Termelői áraktól való eltérés engedélyezése a könnyűipari termékeimái Az iparcikk árak érvényesítésének és változtatásának egyszerűsítéséről szóló 10/1984. (Ász. 45.) A. H. sz. utasítás 2. §-a alapján — figyelemmel a szállítási szerződésekről szóló 10/1966. (II. 14.) Korm: sz. rendelet 21. §-ára — a belkereskedelmi és pénzügyminiszterrel, az Országos Árhivatal és az OKISZ elnökével egyetértésben az alábbiakat rendelem: 1. §• Az utasítás hatálya kiterjed egyrészt a fogyasztói forgalomba kerülő termékeket előállító minisztériumi és tanácsi vállalatokra, valamint kisipari szövetkezetekre (a továbbiakban: ipari vállalatok), másrészt a megrendelő nagykereskedelmi vállalatokra. 2. §. (1) Az ipari vállalatok a megrendelő nagykereskedelmi vállalatokkal történő megállapodás alapján az általuk gyártott fogyasztói forgalomba kerülő termékeknek hatóság által rögzített vagy vállalati hatáskörben kialakított bruttó termelői árától — fogyasztói árak változtatása nélkül — engedmény, illetőleg felár formájában eltérhetnek. Erre akkor kerülhet sor, ha a gyártott termék megrendelt mennyiségében (széria nagyságában), az eladás feltételeiben (szállítás, csomagolás stb.) bekövetkezett változás, meghatározott dessének, és modellek gyártásának kikötése, a piaci viszonyok változása, vagy egyéb olyan okok teszik azt indokolttá, amelyek a szállítási szerződések kötésénél a vállalati és fogyasztói érdekek összhangbahozatalát segítik elő. (2) A nagykereskedelmi vállalatok az ipari vállalatok által nyújtott árengedménnyel kockázati veszteség alapjukat kötelesek növelni, a termelői áraktól felár formájában történő eltéréseket pedig az ipari vállalatoktól kapott árengedmény összegéig kockázati alapjuk terhére kötelesek elszámolni. (3) Az engedményt, vagy felárat a szállító ipari vállalat a számlán külön tételben köteles feltüntetni. (4) Az ipari vállalatok az engedmény formájában történő áreltérés miatt sem korrekcióra, sem kedvezményes forgalmi adó vagy árkiegészítés engedélyezésére igényt nem tarthatnak, a felár felszámításából eredő többletbevételük viszont nem tekinthető meg nem engedett nyereségnek. A nagykereskedelmi vállalatok sem igényelhetnek korrekciót az ipari vállalatoktól felárral történő beszerzés esetén, az árengedményes beszerzéseknél viszont befizetési kötelezettséggel nem terhelhetők. (5) Az ipari vállalatok az ezen utasításban szabályozott áreltérés esetén termelői forgalmi adó fizetési kötelezettségüknek a 165/1963. (P. K. 38.) P. M. sz. utasítás 9. §-ában foglaltaknak megfelelően az engedménnyel csökkentett, illetőleg a felárral növelt bruttó termelői ár alapulvételével kötelesek eleget tenni. (6) A nagykereskedelmi vállalatok az ipari vállalatokkal történő megállapodáson alapuló árengedményeket és felárakat a kiskereskedelem felé nem érvényesíthetik. (7) Ha a rögzített bruttó termelői ártól engedmény, vagy felár formájában történő eltérés indokoltságában, vagy mértékében az ipari és a nagykereskedelmi vállalatok megállapodni nem tudnak, az áruszállítás teljesítése hatósági beavatkozás nélkül a rögzített bruttó termelői áron történik. 3. §. A 25/1965. (Kip. É. 16.) Kip. M—Á. H. sz. utasítás 2. §-a az ezen utasítás 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően módosul. 4. §. Ez az utasítás 1966. szeptember 1-én lép hatályba. Nagy Józsefné s. k., könnyűipari miniszter