Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 36. szám

36. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 691 Az árvízzel összefüggésbe nem hozható esőzések, felhőszakadások miatt keletkezett belvizek, valamint a kellő időben el nem vezetett vízborítások (pangóvizek) okozta elöntések által okozott károkat az Állami Biztosító nem téríti meg. Annak elbírálása, hogy a károkat okozó víz árvíz vagy árvízzel összefüggő egyéb víz-e, vagy pedig az árvízzel összefüggésbe nem hozható belvíz, a vízügyi igazgatóságok szakértői véleményezése alapján történik. Az Állami Biztosító a megyei tanács pénzügyi osztálya részére lehetővé teszi, hogy a különféle állami kedvezmény megállapítása szempontjából a kárfelvételi jegyzőkönyvben szereplő területi és a kár mértékére vonatkozó egyéb (pl. épületkárok) adatokat felhasználhassák. Az illetékes tanácsok vb. elnökeihez a Földművelésügyi Minisztérium és Pénzügyminisztérium folyó év július 9-én intézett együttes tájékoztatója szerint a kedvezményes vetőmagjuttatás lebonyolítása és az újravetendő területek nagyságának felmérése a tanácsok mezőgazdasági osztályainak feladata, amely munkában az Állami Biztosító az általa felmért adatok ismertetésével az illetékes szerveket támogatja. Az Állami Biztosító együttműködése nem jelenti a területfelmérésben való helyszíni közreműködést, de a mezőgazdasági osztályok munkájának előmozdítása céljából az Állami Biztosító lehetővé teszi az árvízkárfelvételi jegyzőkönyvben fogalt adatok ilyen célra történő felhasználását. A bekövetkezett károk megtérítésén kívül az Állami Biztosító a termelőszövetkezetek részéről benyújtott díjvisszatérítési kérelem alapján a tűz- és jégbiztosítási díj arányos részét jóváírja olyan esetekben, ha a termelőszövetkezet az árvízkár korai bekövetkezése, továbbá belvíz miatt a biztosított terület egy részét bevetni nem tudta. Ilyen bejelentéseket az Állami Biztosító 1965. augusztus 31-ig fogad el. A víz levonulása után hasznosított területeken termelt növények esetleges jégkárait a díjjóváírás ellenére — külön díj felszámítása nélkül — a ténylegesen talált hozam értékének megfelelően megtéríti az Állami Biztosító. Végül az Állami Biztosító 1965. augusztus 31-ig bezárólag elfogad hozamcsökkentési kérelmeket olyan esetekben, ha a már bevetett területeket kártalanítás alá nem vonható belvíz, felhőszakadás vagy egyéb öszszefolyt esővíz öntötte el és ennek következtében a növényzet hozama nagymértékben csökkent vagy teljesen elpusztult. Az Állami Biztosító igazgatóságai a fentiek lebonyolítására a részletes utasítást megkapták. Pénzügyminisztérium Biztosítási Főigazgatósága ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog Termelési szerződésből eredő kötelezettségek késedelmes teljesítése esetében fizetendő kötbér, illetve késedelmi kamat. A Ptk. 415. §-a (1) bekezdésének d) pontja a termeltető késedelmes elszámolását kötbérfizetési kötelezettséggel szankcionálja, ha pedig a termeltető a pénzbeli szolgáltatásokat nem teljesíti határidőben, ehhez a Ptk. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja késedelmi kamat fizetésének kötelezettségét fűzi. A késedelmes elszámolás azonban legtöbbször késedelmes fizetést is eredményez, ezért a Ptk. nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a jogosult késedelmes elszámolás esetén késedelmi kötbért is követelhessen. Erre vonatkozóan a Ptk. 415. §-ának (4) bekezdése tartalmaz rendelkezést, amely szerint a késedelmes elszámolás miatt járó kötbérbe a késedelmi kamatot be kell számítani. A Ptk. miniszteri indokolása szerint ez a beszámítás azt jelenti, hogy a kötelezettnek addig, amíg az elszámolással is és a fizetéssel is késedelemben van, attól függően kell kötbért, vagy késedelmi kamatot fizetnie, hogy melyik a nagyobb összegű. A nagyobb öszszegű szankció a kisebbet magában foglalja. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 21.243/1964. számú határozata alapján). A jogosulatlanul felvett nyugdíjösszeg visszafizetésére kötelezett dolgozó a munkáltató ellen — annak mulasztása miatt — a visszafizetendő összeg erejéig kártérítési igényt nem támaszthat. Az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet 46. §-ának (1) bekezdése szerint az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj folyósítása szünetel arra az időre, amíg a nyugdíjas munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 65. §-ának (1) bekezdése szerint az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat folyós.tani kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas munkaviszonyban áll és munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 70. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a nyugdíjas részére olyan öszszegű nyugellátást fizettek ki, amely a nyugdíjast nem illette meg, a nyugdíjas a különbözetet visszafizetni köteles. Az Országos Nyugdíjintézet egyes nyugdíjasokat az általuk felvett nyugdíj visszafizetésére kötelezett, mert olyan keresetet biztosító munkaviszonyban állottak, amely a nyugdíj folyósítását nem tette volna lehetővé. Előfordult, hogy a nyugdíjas a visszafizetendő összeg erejéig kártérítési igényt támasztott a munkáltató ellen azzal az indokkal, hogy a kereset tekintetében őt megtévesztette. Ha ugyanis a munkáltató helyesen tájékoztatta volna, nem állott volna elő a sérelmes helyzet. A jogalkalmazói gyakorlatban vitás volt, vajon ilyen esetben a munkáltató kártérítési felelőssége megállapítható-e. A kérdés megoldásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 136. §-ának (1) bekezdése szerint a nyugellátásban részesülő személy munkaviszonyba lépését, vagy keresőfoglalkozásának megkezdését, valamint minden olyan változást, amely a nyugellátásra jogosultságot vagy a nyugellátás folyósítását érinti, köteles a nyugellátást folyósító szervnek bejelenteni. Bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki nyugdíjassal munkaviszonyt létesít, vagy egyébként díjazás ellenében munka végzésével bízta meg. A bejelentési kötelezettségre vonatkozó részletes szabályokat az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. számú rendelet 273—278. §-ai tartalmazzák. Ezekből a jogszabályokból egyértelműen és világosan kitűnik, hogy a bejelentési kötelezettség mind a munkaviszonyban levő, illetve munkaviszonyba lépő nyugdíjast, mind a nyugdíjas dolgozót foglalkoztató munkáltatót terheli, de elsősorban a nyugdíjas tartozik a jogszabály szerinti és nyugdíjának a megállapításakor vele közölt bejelentési kötelezettségének eleget tenni. Nem, hivatkozhat tehát arra, hogy nem volt tudomása arróíj mennyi a keresete, mert a munkáltatója számfejtési gyakorlatát nem tudta megfelelően ellenőrizni. A nyugdíjas dolgozó ugyanis a bejelentési kötelezett* ségének időbeni teljesítése végett mindig maga is tar* tozik nyilvántartani a naptári hónapokban végzett munkájának a mennyiségét és hogy ezért mennyi munkabér illeti meg. A kifejtettek szerint tehát nincs olyan jog* ellenes magatartás a munkáltató részéről, amely kártér rítési felelősségét megalapozná. (A Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20.123/1965/16. számú ítélete alapján). A kötetlen munkaidőben és jutalék ellenében dolgozó felvásárlók családi pótlékra való jogosultsága. A 38/1959. (VIII. 15.) Korm. számú rendelet 9. §-ánatö (1) bekezdése szerint a dolgozónak — egyéb feltételein fennállása esetén — arra a naptári hónapra jár családi1 pótlék, amelyben munkaviszonya alapján legalább ti-»