Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 36. szám

692 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám. zennyolc napon át munkát végzett és munkaszerződése szerinti munkaideje a havi kilencvenhat órát eléri, vagy meghaladja. A (3) bekezdés azonban azt is kimondja, hogy ha a munkavégzés sajátos körülményei indokolják, a munkaügyi miniszter egyes foglalkozási csoportok dolgozóinak családi pótlékra jogosultságát az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő feltételekhez kötheti. A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ 2— 10/24/1960. számú körleveléből (61. számú különlenyomat) kitűnően a munkaügyi miniszter a hivatkozott rendelet 9. §-ának (3) bekezdése alapján úgy foglalt állást, hogy a nem kötött munkaidőben foglalkoztatott dolgozók (jutalékos felvásárlók, tejbegyűjtők, termelési felelősök stb.) 1960. augusztus t, napjától azokban a hónapokban tekinthetők családi pótlékra jogosultnak, amelyekben összes munkabérük a havi 500 forintot eléri, vagy meghaladja. A gyakorlatban vitás volt, hogy a felvásárlóknak kifizetett teljes jutalék összegét (bruttó összeg) kell-e figyelembe venni a jogosultság elbírálásánál, tekintettel arra, hogy a jutalék egy része munkabér, más része pedig a készkiadások fedezését biztosító átalány jellegű. A Legfelsőbb Bíróság a fenti kérdésben az alábbiakat fejtette ki: Annak megállapításánál, hogy a nem kötött munkaidőben foglalkoztatott jutalékos felvásárló munkabéreként milyen összeget kell alapul venni, az illetékes felettes szerv rendelkezése irányadó. Ha tehát a felettes szerv rendelkezése szerint valamennyi jutalékos felvásárlónál a mindenkori járulékkulcs 70%-a bérjellegű, 30%-a pedig költségjellegű térítésnek minősül, ez azt jelenti, hogy a felvásárló részére kifizetett jutaléknak csak a 70%-a munkabér jellegű. Tehát az ilyen felvásárlót — az egyéb feltételek fennállása esetében csak arra a naptári hónapra illeti meg a családi pótlék, amelyben a kifizetett jutaléknak a 70%-a a havi 500 forintot eléri, vagy meghaladja. (A Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20.138/1965/11. számú ítélete alapján). A 4/1961. (XII. 12.) I. M- számú rendelet 9. §-a nem alkalmazható a kötbér és késedelmi k?mat megfizetése iránt folyó perekben, továbbá akkor sem, ha a pernek csak egy alperese van. A polgári perrendtartás szabályainak az állam, valamint az állami, szövetkezeti és társadalmi szervezetek egymás közötti pereiben való alkalmazásáról szóló 4/ 1961. (XII. 12.) I. M. számú rendelet 9. §-a csak akkor alkalmazható, ha a bíróság a kártérítési igény érvényesítése iránt több alperessel (beavatkozóval, perbevont harmadik személlyel) szemben indított pert bírál el. Ebben az esetben a másodfokú bíróság a pert bármely érdekelt részéről benyújtott fellebbezés folytán a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül teljes egészében felülvizsgálhatja és új határozatot hozhat azzal a féllel szemben is, akire vonatkozólag az elsőfokú határozatot fellebbezéssel nem támadták meg. Ha a per nem kártérítés, hanem kötbér és késedelmi kamat megfizetése iránt indult, valamint ha a perben csak egy alperes szerepel, a fentebb idézett szabály alkalmazásáról már nem lehet szó. Ha tehát a pernek csak egy alperese van, s az elsőfokú ítéletet kizárólag az alperes fellebbezi meg a marasztalási összeg csökkentése végett — az elsőfokú ítéletnek — (a marasztalási összeget meghaladó) keresetet elutasító rendelkezése részjogerőre emelkedik, ezért azt a másodfokú bíróság felperesi fellebbezés hiányában nem változtathatja meg. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. L 21.243/1964. számú határozata alapján). A 2/1963. (II. 27 ) Élm. M.—FM. számú együttes rendelet által a minőség kérdésében felmerülő viták eldöntésére kijelölt szervek, illetőleg szakértők eljárása nem olyan előzetes hatósági eljárás, amelynek a pert feltétlenül meg kell előznie. A szerződéses növénytermelés, állatnevelés és hizlalás, valamint a terményértékesítés egyes kérdéseinek a szabályozásáról szóló 24/1960. (V. 10.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ának (2) bekezdése szerint a földművelésügyi miniszter az illetékes miniszterekkel egyetértésben rendelettel jelöli ki azokat a szerveket, amelyek a termelési szerződés alapján átadásra kerülő vetőmag (szaporító anyag), vagy termés (termésrész) minősége kérdésében felmerült vitákat eldöntik. A R. 16. §-a értelmében ezt a rendelkezést az állatnevelési, valamint a terményértékesítési szerződések tekintetében is megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a földművelésügyi miniszter részére biztosított hatáskört — a tenyészállatok nevelésére kötött szerződések kivételével — az élelmezésügyi miniszter gyakorolja. E rendelkezések alapján adta ki a földművelésügyi miniszter és az élelmezésügyi miniszter a 2/1963. (II. 27.) Élm. M.—FM. számú együttes rendeletet, amely kijelölte az említett szerződések alapján a minőség kérdésében felmerülő viták eldöntésére jogosult szerveket él szakértőket. A minőségi vitáknak e szervek, illetve szakértők által történő eldöntése azonban nem tekinthető olyan előzetes hatósági eljárásnak, amelynek a pert feltétlenül meg kell előznie. A szóbanforgó eljárás jogi természetének a megítélésénél annak a jogszabálynak a rendelkezéseit kell szem előtt tartani, amelynek alapján az említett szervek, illetőleg szakértők kijelölése megtörtént. A R. 14. §-ának (1) bekezdése szerint a növénytermelési szerződésből eredő jogvitás ügyekben a járásbíróság határoz. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ha a járásbíróság előtt érvényesített követelés a 13. §-ban említett valamely vitás kérdéssel függ össze, és a 13. § alapján kijelölt szerv eljárásának a lefolytatása még lehetséges, a bíróság ennek az eljárásnak a lefolytatása után határoz. A R. tehát csak azt teszi a bíróság kötelességévé, hogy gondoskodjék a minőségi viták eldöntésére kijelölt szervek, illetőleg szakértők eljárásának a lefolytatásáról, ha erre — nyilvánvalóan az adott eset körülményeire figyelemmel — még egyáltalán lehetőség van. A R. 14. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróságnak az említett szerveket, illetőleg szakértőket kell meghallgatnia, ha a bírósági eljárás során szakértő meghallgatása szükségessé válik. A (4) bekezdés szerint a kijelölt szervek állásfoglalását a bírósági eljárás során szakértői véleményként kell mérlegelni. E rendelkezésekből következően a bíróságnak az összes adatok pontos mérlegelésével, a legjobb meggyőződése szerint kel] a szóbanforgó szerződések alapján keletkezett jogvitákat eldöntenie, s az említett szerveket, illetőleg szakértőket kel] meghallgatnia, ha szakértő meghallgatása szükségessé válik. A jogszabályalkotó szándéka —a R. egész felépítéséből következően — nyilvánvajóan nem arra irányult, hogv a 2/1963. (II. 27.) Élm. M"—FM. számú együttes rendelettel kijelölt szervek, illetőleg szakértők eljárását a peres eljárás előfeltételévé tegye. Fentiekből következően a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján nem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani azért, mert a minőségi vita tekintetében az említett együttes rendelettel kijelölt szerv, illetőleg szakértő még nem dönött. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. III/B. 20.215/1965. sz. határozata alapján). Az árvíz- és belvízkárt szenvedett gazdaságok megsegítésével kapcsolatos állami támogatás elszámolása (Az FM Pénzügyi Főosztály közleménye) Az Árvíz- és Belvízvédelmi Kormánybizottság felhatalmazása alapján a Földművelésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal egyetértésben a 60 726 1965. számú rendelkezésében szabályozta