Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 35. szám

676 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 35. szám. bem meghatározott legalacsonyabb irányárnak megfelelően kell megállapítani; az így megállapított összeget a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. (2) A külterületi beépített telek 400 négyszögölet meghaladó részének, továbbá a külterületi be nem épített telek értékét a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó értékelési szabályok szerint kell meghatározni. 20. §. 400 négyszögölnél nagyobb teleknek 10 éven belül több részletben történő kisajátítása esetében a kisajátított ingatlanrészeket a 400 négyszögöl számításához össze kell adni. 21. §. (1) Ha a város (község) magánerőből történő beépítésre is kijelölt részét a telek tulajdonjogának megszerzését követően elkészített rendezési terv, illetőleg kiadott államigazgatási határozat más célra jelölte ki, a telek értékét a 17. §-ban foglaltak szerint kell megállapítani. (2) Ha a teleknek mezőgazdasági művelés alatt álló részét — annak kis területe miatt — az állami földnyilvántartási munkarészekben önálló alrészletként nem tartják nyilván, e telekrész értékét a művelés alatt nem álló telek (telekrész) értékelésére vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, figyelembe véve az egyéb értéktényezőket (növényzet stb.) is. (3) Ha a telket (telekrészt) a legalacsonyabb irányárral értékelték, a 17. § (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott esetben a 400 négyszögölet meghaladó területrész értékét az eggyel alacsonyabb közművesítési fok szerint meghatározható legalacsonyabb irányár alapján, közművesítés nélküli telek esetében pedig az ennek megfelelően meghatározható legalacsonyabb irányár 50n 0-a alapján kell megállapítani. (4) A közművesítés fokát értéknövelő tényezőként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette vagy a létesítés költségeihez hozzájárult, illetőleg ha a közmű a tulajdonos tulajdonjogának megszerzésekor már megvolt. 22. §. (1) A telek értékét befolyásoló egyéb tényezők különösen: a) a terepviszonyok (sík, egyenetlen, mélyfekvésű), b) a talajminőség (alapozás, kertes településű területen a művelés szempontjából is), c) a talajvízhelyzet, d) a településen belüli fekvés (ha a közműve^ sítés foka ezt nem fejezi ki), e) a villany hiánya, f) kiépített közút hiánya, g) az építési tilalom (korlátozás), h) üdülőterületeken az üdülőterületi meghatározóhoz (pl. tó, kirándulóhely) és a közintézmények-* hez, valamint közellátási intézményekhez való közelség. (2) Ha a beépítetlen telket építési tilalom (korlátozás) terheli, ezt értékcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni, kivéve ha az építési tilaU mat (korlátozást) a kisajátítási cél megvalósítása érdekében rendelték el. (3) Az (1) bekezdésben említett tényezők alapján a telek értékét az irányárak keretei között lehet növelni vagy csökkenteni. 23. §. Ha a beépítetlen telket az elhelyező hatóság ha-« tározata alapján a kisajátításkor közület használta, a teleknek a 17—22. § alapján megállapított értékét 40%-kal csökkenteni kell; ezt a mértéket a bírósági eljárásban sem lehet megváltoztatni Nincs helye ilyen csökkentésnek, ha a kisajátítás a telket használó közület részére történik. 24. §. (1) A részben kisajátított ingatlan kiegészítése [Tvr. 10. § (2) bek.] céljára felhasznált terület értékét úgy kell megállapítani, mint a kisajátított ingatlan értékét. Egyezség hiányában a kártalanításra jogosult ezzel kapcsolatos pénzkövetelését a kisajátítási kártalanítási perekre vonatkozó szabályok szerint a bíróság előtt keresettel érvényesítheti.