Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 24. szám

452 túlórakeret terhére egy dolgozó részére (a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzendő munkát is beleértve) havonta — az évi 96 órás kereten belül — legfeljebb 32 órai túlmunkavégzést rendelhet el. (2) Az előző bekezdésben említett túlmunkavégzési korlátozás nem vonatkozik a) a Mt. V. 66. §-ának (1) bekezdésében felsorolt esetekben végzett túlmunkára; b) azokra a dolgozókra, akiknek túlmunkavégzését külön rendelkezések szabályozzák (nehézgépkezelők, gépkocsivezetők, lóápolók, hajtó-rakodók, valamint külső szállító- és rakodómunkán foglalkoztatott fizikai dolgozók). (3) Ha a heti pihenőnapon a munkát az igazgató rendelte, ei, más pihenőnap kijelölése helyett a túlóradíjazásra jogosult dolgozók (3. §) részére felemelt díjazás fizetését havonta egy alkalommal az igazgató engedélyezheti. (4) Munkaszüneti napon a túlóradíjazásra jogosult dolgozókkal csak a Mt. V. 82. §-ának (2) bekezdésében meghatározott esetekben szabad munkát végeztetni. Ez a korlátozás az őrszolgálatot teljesítő dolgozókra nem vonatkozik. (5) Különösen indokolt esetben az igazgatónak az irányító szerv útján felterjesztett javaslatára az Építésügyi Minisztérium (tanácsi vállalatoknál a megyei, megyei jogú városi, fővárosi tanács VB.) a szakszervezettel egyetértésben az (1) és (4) bekezdésekben meghatározott korlátozások alól felmentést adhat. (6) Az egészségre káros munkahelyen foglalkoztatott dolgozók részére csak baleset, vagy természeti cs-apás megelőzése, illetve következményeinek elhárítása céljából rendelhető el túlmunkavégzés, ha azt más dolgozóval nem lehet elvégeztetni. Ez a korlátozás nem vonatkozik a folyamatosan termelő üzemekben dolgozók munkaszüneti napon történő munkavégzésére. 5. §. A túlmunkáért ellenértékben nem részesülő dolgozók köre (1) Nem jogosultak a munkanapon végzett túlmunkáért sem túlóradíjazásra, sem szabadidőre 24. szám. a) az Építésügyi Minisztérium és a költségvetési szervek vezető és ügyintéző állománycsoportba tartozó dolgozói; b) a középfokú irányító szervek, a vállalatok és a tanácsi vállalatok osztályvezető munkakörben, ezzel egy tekintet alá eső és ennél magasabb beosztásban foglalkoztatott dolgozói [23/1965. (Ép. Ért. 16.) ÉM. számú utasítás 2. számú melléklete]; c) a tudományos munkatársak és a tudományos segédmunkatársak; d) azok a dolgozók, akik túlmunkát rendelhetnek el, vagy akik munkaidejének beosztását, illetőleg felhasználását — munkakörük jellégére tekintettel — nem lehet pontosan meghatározni. Ezeknek a dolgozóknak a körét a bérszabályzatban, ahol ilyet nem kötnek a munkarendben, illetőleg a hivatali ügyrendben kell megjelölni. (2) A heti pihenőnapon, illetőleg a munkaszüneti napon végzett munkáért nem illeti meg sem túlóradíjazás, sem szabadidő az Építésügyi Minisztérium és a költségvetési szervek vezető állománycsoportba tartozó dolgozóit, a középfokú irányító szervek, a vállalatok (gyárak, gyáregységek, üzemegységek), valamint a tanácsi vállalatok igazgatóit és ezek helyetteseit. 6. §. A túlmunkáért szabadidőre jogosult dolgozók köre (1) A munkanapon végzett túlmunkáért azonos mértékű szabadidőre jogosultak a 3. §-ban és az 5. § (1) bekezdésében nem említett dolgozók. (2) A heti pihenőnapon, illetőleg a munkaszüneti napon végzett munkáért azonos mértékű szabadidő illeti meg a 3> §-ban és az 5. § (2) bekezdésében nem említett dolgozókat. (3) A túlmunkáért járó szabadidőt legkésőbb a túlmunkavégzést követő hónapban kell a dolgozó részére kiadni. Az építőiparban, a tégla- és cserépiparban, valamint a kő- és kavicsiparban —• amennyiben a túlmunkáért járó szabadidőt a túlmunkavégzést követő hónap végéig rendkívüli okok miatt nem lehet kiadni — az igazgató engedélyezheti a szabadidőnek december hó 15. és TANÁCSOK KÖZLÖNYE