Tanácsok közlönye, 1965 (13. évfolyam, 1-58. szám)

1965 / 23. szám

442 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 23. szám. Polgári jog A termelőszövetkezet építési szerződése esetén a kárveszély viselése. Vitás volt, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezet építési szerződése esetén milyen jogszabály alapján kell elbírálni a kárveszély-viselés kérdését, ha a létesítmény a műszaki átadás-átvételt megelőzően — az építési munka ideje alatt — rongálódik meg. A 10/1954. (Tg. É. XII. 28.) OÉH.—ÉM számú együttes utasítás 1. §-ának (2) bekezdése szerint az építési szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos olyan kérdésekben, amelyekről az utasítás vagy az építési munkára vonatkozó más jogszabály nem rendelkezik, a szállítási szerződésekről szóló rendelet, amennyiben ez sem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket, a polgári jog általános szabályait kell alkalmazni. A fenti esetre speciális rendelkezés nincs és erre nézve a szállítási szerződésekről szóló 50/1955. (VIII. 19.) M. T. számú rendelet sem tartalmaz szabályozást. [A 16. § (2) bekezdése az esetet szabályozza, amikor az átadást követően áll be a kárveszély.] Ebből következik, hogy a kérdés elbírálása kapcsán a polgári jog általános szabályai az irányadók. Arról az esetről, amikor a vállalkozó a mű elkészítését már elkezdte, de azt — ha már el is készült — még nem adta át a megrendelőnek, a Ptk. 396. §-a rendelkezik. Ebben az esetben a kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályok (Ptk. 395. §) szerint oszlik meg a megrendelő és a vállalkozó között. Ennek folytán — amennyiben a kárért egyik fél sem felelős — a kárveszély megoszlása szempontjából is az érdekkörök jönnek figyelembe. (A Legfelsőbb Bíróság Pf. III. B. 20.978/1964/11. számú végzése alapján.) A társadalombiztosítási szerv a 71/1955. (XII. 31.) M. T. számú rendelet 74. §-a alapján a szakszervezeti temetési segély megtérítését nem igényeilleti. A 71/1955. (XII. 31.) M. T. számú rendelet 74. §-a szerint, ha a betegség vagy baleset következtében keletkezett kárt a biztosítottnak vagy családtagjának más megtéríteni köteles, a kártérítési követelés a teljesített biztosítási szolgáltatás erejéig a biztosítási szervre száll át. Többször előfordult, hogy a társadalombiztosítási szerv a biztosított dolgozó halála esetén az arra jogosultnak (társadalombiztosítási) temetési segélyt és a szakszervezeti temetési segélyt kifizette, majd ezt követően a 71/ 1955. (XII. 31.) M. T. számú rendelet 74. §-a alapján mmd a társadalombiztosítási, mind a szakszervezeti temetési segély megtérítése iránt követelést támasztott. Nem egyszer a bíróságok is alaposnak találták az ilyen követelést. A többször vitára okot adó fenti kérdésben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint foglalt állást: A kérdés megoldásánál a 71/1955. (XII. 31.) M. T. számú rendelet 74. §-ából kell kiindulni. Ez a rendelkezés törvényi engedményt tartalmaz, amelynek keretében a biztosítási szerv az általa nyújtott biztosítási szolgáltatások ellenértékét követelheti, figyelembe véve a károsult és a károkozó közötti polgári jogi viszony kereteit. A 6/1955. (XII. 31.) SZÖT számú szabályzat 70., 71., 73., 105. és 106. §-ainak egybevetett rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti temetési segély nem társadalombiztosítási szolgáltatás, annak ellenére sem, hogy azt is a társadalombiztosítási szervek folyósítják. A szakszervezeti segély ugyanis akkor is jár, ha a társadalombiztosítási segély — előfeltételek hiányában — nem járna. Ennélfogva a társadalombiztosítási szerv a' szakszervezeti tagság alapján kifizetett temetési segély összegének a megtérítését nem igényelheti. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 21.328/1964/3. számú határozata alapján.) Államigazgatási jellegű megtérítési igény esetében a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a társadalombiztosítási szerv a dolgozó részére helyesen állapította-e meg az ellátási igényt. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 94. §-a szerint, ha a munkáltató, vagy megbízottja a reánézve kötelező balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt, vagy óvóintézkedést nem foganatosította, köteles a mulasztása által okozott üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján megállapított nyugellátás összegét, valamint a nyugellátás megállapításával kapcsolatos költségeit a megállapító szerv útján megtéríteni. Előfordul, hogy a társadalombiztosítási szerv által — fizetési meghagyással — megtérítésre kötelezett munkáltató nem vonja kétségbe a megtérítési igény jogalapját, hanem annak összegszerűségét kifogásolja, mert nézete szerint a balesetet szenvedettnek helytelenül állapították meg ellátási igényét. Ilyen esetben merül fel a kérdés, vajon a bíróság vizsgálhatja-e, hogy a társadalombiztosítási szerv a balesetet szenvedet; dolgozó részére helyesen állapította-e meg az ellátást? A Legfelsőbb Bíróság konkrét ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hivatkozott rendelethely alapján indított megtérítési perben nem vizsgálható, hogy a társadalombiztosítási szerv a dolgozó részére a baleset folytán járó ellátást helyesen állapította-e meg. Ebben a perben a munkáltató nem vitathatja, hogy a biztosítottat a szabályszerű eljárás útján jogerősen megállapított és folyósított ellátás megilleti-e. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 21.295/1964/2. számú határozata alapján.)