Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 63. szám

818 TAN * :;c>ox KÖZLÖNYE 63. s^ám. Nem döntő jellegű az egészségügyi osztály véleménye Sem. A jelenlegi lakáskörülmények között nem indokolt olyan gyakorlat kialakítása, mely szerint az egyébként lakás céljára ténylegesen megfelelő helyiségeket pusztán a falak nedve.fcége miatt (ami megszüntethető hiányosság) emberi lakás céljára alkalmatlannak minősítsenek. Különösen nem indokolt ez akkor, ha ennek következtében a lakás — melyet hatósági kiutalás alapján közel egy évtizede e célra használnak —, kikerülne a tanács rendelkezése alól. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. ÍÍI. 20.258/1964. számú határozata alapján.) Házadó fizetési kötelezettség megállapítása Ideiglenes Jellegű garázsépület után. A magángépkocsik számának nagymértékű növekedése következtében egyre gyakrabban fordul elő, hogy a gépkocsitulajdonosok ideiglenes jellegű garázsokat építenek. A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy az ilyen jellegű épületek a házadó-alap megállapítása szempontjából figyelembe vehetők-e. Az egyik gépkocsitulajdonos háziangatlanának udvarán csővázas, bevakolt nádpalló falazatú, kátránypapírral fedett garázst épített. Az illetékes pénzügyi hatóság az építmény után a tulajdonos házadó fizetési kötelezettségét a 49/1962. (XII. 31.) Korm. számú rendelet 1. §-a alapján megállapította. Az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése Iránt indított perben — hatáskörbe vonás folytán — másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a 49/1962. (XII. 31.) Korm. számú rendelet 1. §-a szerint házadó fizetési kötelezettség alá esik minden állandó és ideiglenes jellegű épület. A rendelet 6. §-a értelmében a házadó alapja az épületben levő lakószoba, üzlet, műhely, továbbá a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb helyiség. A 6 1963. (IV. 5.) PM. számú rendelet 33. §-a (1) bekezdésének a) pentja szerint a házadó alapjának megállapítása szempontjából „egyéb adóköteles helyiség" a garázs is. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató állásfoglalása szerint a perbelihez hasonló feldön elhelyezett, falazat és tetőzet által határolt zárt egységet alkotó építmény a hivatkozott PM. rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében — a házadó ^eki tétében — épületnek minősül. Az adókötelezettség ^szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az épület fala:ata és tetőzete milyen anyagból van. Az államigazgatási szervek a házadó kötelezettség megállapításánál tehát törvénysértés nélkül járnak el, amikor az ideiglenes jellegű garázsépületeket az adó megállapításánál figyelembe veszik. (A Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20.633/1964. számú ítélete alapján.) A szülő keresetindítási joga az állami gondozásba* levő gyermek elhelyezés^ iránti perben. A* bírói gyakorlat a 22.037/1963. I. M. III/2. szám alatt közzétett Tájékoztató téves értelmezése alapján következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ál•Iami gondozás és az intézeti gyámság fennállása alatt a gyermek elhelyezése iránt eg>ik szülő sem indíthat pert; az állami gondozás tervbe vett megszüntetését megelőzően a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt kizárólag a gyámhatóság vagy az ü:yész indíthat pert. Ezt az áll'spontot a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa nem tette magáévá és a kérdésben az alábbi elvi irányítást adta: A Csjt. 92. §-ának c) pontja szerint a szülői felügyelet szünetel, ha a gyermek a külön élő másik szülő gondviselete vagy intézeti gyámság (99. §) alatt áll. A szülői felügyelet szünetelésének e két esete között lényeges különbség van ugyan, ebből azonban még nem következik, hogy a szülő a gyermek elhelyezése, illetőleg az elhelyezés megváltoztatása iránt a másik szülő vagy harmadik személy ellen pert nem indíthat. E vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szülőt aa intézeti gyámság fennállása esetén is megilleti a Csjt. 93. §-ában említett jog és hogy az intézeti gyám jogköre nem mindenben azonos a szülői felügyelettel. Az állami gondozás fennállása alatt a szülőnek valóban nincs joga arra, hogy az állami gondozás megszüntetését és a gyermek kiadását peres eljárás útján követelje. Az állami gondozásba vétel és annak megszüntetése ugyanis a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. Az állami gondozás megszüntetése esetén a gyámhatóság a gyermeket csak annak adhatja vissza, akitől annak idején állami gondozásba vette. A gyámhatóság ettől eltérően nem rendelkezhet, mert akkor már a jyermek elhelyezése — tehát bírósági hatáskörbe tartozó — kérdésben döntene. Ha a gyermeknek nem áll érdekében, hogy ugyanahhoz a szülőhöz kerüljön vissza, akitől állami gondozásba vették, merőben formális megoldás lenne, ha a gyámhatóság az állami gondozás megszüntetése mellett mégis ennek a szülőnek adná V! a gyermeket, majd az ezt követő bírósági eljárás döntene az elhelyezés megváltoztatása kérdésében. Miként erre az Igazságügyi Közlöny 1963. évi 3 .számában közölt fenti számú tájékoztató is utal, az állami gondozás fennállása alatt i indulhat per annak érdekében, hogy a gyermek az állami gondozás megszüntetése esetén ne ahhoz a szülőhöz kerüljön vissza, akitől állami gondozásba vették, hanem a másik szülőhöz (vagy harmadik személyhez). A tájékoztató célszerűnek tartja ugyan, hogy az ilyen pert a gyámhatóság vagy az ügyész indítsa meg, a tájékoztató okfejtéséből azonban nem következik, hogy a szülő részéről hasonló tartalmú per indítása az állami gondozás fennállása alatt kizárt