Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 63. szám

63. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 815 •; ban nem terheli. Ezért a dolgozónak a munkáltatót más, kívülálló személlyel szemben esetleg megillető többlet' kártérítéshez nincs és nem is lehet semmi köze. Olyan esetben pl., amikor a gépkocsik összeütközésóért b a vezetők 50—50%-os arányban felelősek, mindegyik I munkáltató 50% erejéig igényelheti saját gépkocsivezető:'jétől a neki okozott kár megtérítését.— természetesen a • munkajogi kártérítési felelősség korlátain belül —, míg : az ezt meghaladó kárát esetleg a másik gépkocsivezető • munkáltatójától követelheti. Ez a kétirányú igény telje' gen elkülönül egymástól; az egyiknek a munkáltató irá• nyában — a gépkocsivezetője által — történt kielégítése I nem eredményezheti a második igénynek (követelésnek) » az említett gépkocsivezetőre való átszállását. (A Legfelsőbb Bíróság Pf. 20.666/1964/12. számú íté• lete alapján.) A munkáltató által a munkavállalónak okozott kár . megtérítésével kapcsolatos vita: munkaügyi vita. Az Ügyészségi Közlöny 1963. évi 5. számában 60. szám i alatt közzétett állásfoglalás szerint a munkáltató által a munkavállalónak okozott károk megtérítésével kapcsola• tos vita nem munkaügyi vita, annak elbírálása a polgári l jog szabályai szerint történik és a bíróság hatáskörébe : tartozik. Ez az állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságnak • egyedi ügyben hozott törvényességi határozatán (P. törv. I. 20.066/1963. sz.) alapult. Utóbb a Legfelsőbb Bíróság 'gyakorlata megváltozott és a P. törv. IV. 20.377/1964/2. a 6zámú határozatában az alábbiakat fejtette ki. A tényállás szerint a munkavállaló felperes készpénzét munkahelyén az öltözőben helyezte el. A készpénz az öl| tözőből e^űnt. A felperes kárának megtérítése tárgyában munkáltatójával támadt vita a Mt. 141. §-a értelmében munkaügyi ' vitának minősül. A Mt. 141. §-a értelmében ugyanis 1 munkaügyi vita a dolgozó és a vállalat között a munkafeltételek megállapítása és alkalmazása kérdésében felmerült vita. .Ebből következik, rogy a munkaviszonyból kifolyólag a dolgozó és a vállalat között keletkezett vita általában a munkaügyi vita fogalma alá esik, s a munkafeltételek megállapításával kapcsolatos vitát a gyakorlat tágabban értelmezi. Munkaügyi vita keletkezik a dolgozó és a munkáltató között akkor is, ha a dolgozót a munkaviszonyából kifolyólag a vállalat részéről azért éri kár, mert a vállalat által létesítUt öltözőszekrényből — a dolgozó által rendszerint bevinni szokott — dolgok elvesznek. A Mt. 144. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszony fennállása alatt a dolgozó és a vállalat között felmerült munkaügyi vitát akkor :s az egyeztető bizottság elé kell terjeszteni, ha a vita nem tartozik az egyeztető bizottság kizárólagos hatáskörébe (Mt. 143. §). A Legfelsőbb Bíróság újab . módosult állásfoglalására tekintettel az Ügyészségi Közlöny említett állásfoglalása is megfelelően módosul. A büntető eljárás a jogerős határozat közlésétől számított harminc napos határidő lejártáig a leltárhiányért anyagilag felelős valamennyi dolgozóval szemben függő helyzetet teremt. Az ítélkezési gyakorlat nem egységes abban a kérdésben, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatban megindított* büntető eljárás kivel szemben teremt függő helyzetet a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség érvényesítésének lehetőségét illetően. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban a következőkre mutatott rá: Az 58/1958. (XI. 13.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint büntető eljárás esetén a leltárhiány érvényesítésére megszabott harminc napos — jogvesztő — határidő a nyomozó hatóság, illetőleg a bíróság jogerős határozatának közlését követő nappal kezdődik. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 847. számú állásfoglalása értelmében — a büntető elítélés esetét kivéve — a büntető eljárás akkor hosszabbítja meg a leltárhiány érvényesítésére megszabott határidőt, ha a büntető feljelentést az egyeztetést követő naptól számított harminc napon belül megtették. Sem a felhívott jogszabály, sem a hivatkozott polgári kollégiumi állásfoglalás nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a büntető eljárásnak ki ellen kell megindulnia. A büntető eljárás célja annak megállapítása, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatban terhel-e valakit felelősség. A büntető eljárás nyomozás elrendelésévei kezdődik. A nyomozást pedig nem meghatározott szpmély ellen, hanem valamely bűntett miatt rendelik el. A büntetőjogi felelősség megárapítása kihat a leltárhiányért anyagilag felelős dolgozókra is, ez esetben ugyanis már nem leltárhiányról van szó, mivel a hiány oka ismertté vált. Ez az oka annak, hogy büntető eljárás esetén az érvényesítésre megállapított harminc napos határidő meghosszabbodik. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a büntető eljárás utóbb ki ellen konkretizálódott. A büntető eljárás megindítása valamennyi anyagilag felelős dolgozóval szemben függő helyzetet eredményez, felelősségükre a büntető eljárás eredménye kihat. Ugyanez vonatkozik az' ismeretlen tettes ellen indult büntető eljárásra is. Bárki ellen folyik ugyanis az eljárás, az bűncselekmény megállapítására vezethet, aminek következménye* hogy a hiány oka ismertté válik, ami kizárja a leltárhiány megállapítását. Ha viszont bűncselekményt megállapítani nem lehet, többnyire világossá válik, hogy leltárhiány áll fenn. Ez az oka annak, hogy a törvényhozó ilyen esetben a büntető e!i;uá<-, eredményétől teszi függővé a leltárhiány éi vény isi lésének határidejét.