Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 63. szám

816 TANÁCSOK (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.730/1964. számú határozata alapján.) Annak elbírálása, hogy az üzemi balesetre alapított nyugellátási igény alapos-e, a jogosultság körébe tartozó kérdés, melynek eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. A 11/1963. (V. 11.) Korm. számú rendelet 16. §-ával módosított 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 88. §-ának (2) bekezdése Szerint nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz — többek között —a rokkantság, foglalkozási betegség fennállásának, a rokkantság, illetőleg munkaképesség-csökkenés mértékének és annak megállapítása ellen, hogy a dolgozó munkaképesség-csökkenése, illetőleg halála a balesettel (foglalkozási betegséggel) okozati összefüggésben áll-e. Az előbbi rendelkezés a joggyakorlatban bizonytalanságokat okozott. Többször előfordult, hogy a rokkantsági nyugdíj iránti igényt a társadalombiztosítási szerv elutasította, mert nem ismerte el az üiemi baleset megtörténtét, másrészt utalt arra, hogy az igénylő betegsége (egész= ségromlása) egyébként sem hozható összefüggésbe az állított üzemi balesettel. Nem egy esetben az igénylő a másodfokú határozat azonos állásfoglalása után keresettel fordult a bírósághoz rokkantsági nyugdíjigényének megállapítása iránt. Egye3 esetekben a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította, arra hivatkozással, hogy az előbb hivatkozott jogszabályi rendelkezésre tekintettel az érvényesített igény elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe. Ez az álláspont azonban téves. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 88. §-ának (1) bekezdése értelmében a Társadalombiztosítási Bizottság másodfokon hozott határozata ellen keresettel lehet fordulni a bírósághoz a nyugellátásra jogosultság kérdésében. A bíróság hatáskörébe taitozik tehát annak eldöntése, hogy a dolgozó az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet 7. §-a alapján jogosult-e nyugdíjra. Ennek folytán abban a kérdésben, hogy az érdekelt munkahelyén üzemi balesetet szenvedett-e, a bírósághoz lehet fordulni. A 11/1963. (V. 11.) Korm. számú rendelet 16. §-ának a 67 1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 88. §-a (2) bekezdése helyébe lépett rendelkezése csak abban a vonatkozásban zárja ki a bírósági hatáskört, hogy a dolgozó munkaképesség-csökkenése, illetőleg halála a balesettel (foglalkozási betegséggel) okozati összefüggésben áll-e. Ez az orvosi vonatkozású kérdés azonban csak a per érdemi elbírálása során merül fel és e tekintetben a Munkaképesség-csökkenést Véleményező Orvosi Bizottság szakvéleménye az irányadó. (Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.596/964/2. számú határozata alapján.) KÖZLÖNYE 63. szám. Biztosításra kötelezett munkaviszony bejelentéséi elmulasztó munkáltató által fizetendő nyugdí jtérítéa mértéke. A Legfelsőbb Bíróság a fenti kérdésben az alábbiak' szerint foglalt állást: A 32/1958. (V. 11.) Korm. számú rendelet 1. §-ának (2)1 bekezdése szerint a bejelen ást elmulasztó munkáltatni által fizetendő megtérítés összegét — amely a megálla-1 pított nyugellátás egy évi összegéig terjedhet — a be nem: jelentett munkaviszonyban tö'tött idő tartamához igazodóan a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg. E felhatalmazás alapján kiadott 3/1958. (V. 14.) SZOT, számú szabályzat 1. §-ának (1) bekezdése úgy rendelke«; zik, hogy a munkáltató a be nem jelentett munkaviszonyt egy-egy hónapjára megállapított havi nyugellátásnak i megfelelő összegű megtérítést köteles fizetni. A SZOT Társadalombiztosítási Főosztálya a hivatkozott szabályzatnak a kérdéses rendelkezését úgy értelmezte (közzétéve a SZTK Ügyviteli Értesítő 1962. évi IV. számában 2—10/6/1962. szám alatt), hogy a megtérítés összegének kirovásánál a be v.2m jelentett munkaviszony teljes tartamát kell alapul venni. Ez az értelmezés felel meg a jogszabály céljának is, mely azt kívánja, hogy a munkáltató megtérítési kötelezettsége a mulasztás súlyához igazodjék, de mégis azzal a korlátozással, hogy • megtérítés összege nem haladhatja meg az egy évi nyugellátás összegét. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása abban az esetben is irányadó, ha a munkavállaló nyugdíjjogosultságának megállapításához nem az egész bejelentetlen munkaviszonyt, hanem annak csak egy részét kell figyelembs venni. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20. 126/1964. számú határozata alapján.) A házastársak volt közös lakása használatának rendezésére irányuló perben — a jogvita végleges rendezése érdekében — a felek által felajánlott, esetleg más lakást is érintő reális megoldási lehetőséget*is figyelemb* kell venni. A gyakorlatban általánossá vált az a jogi álláspont, hogy a házastársak volt közös lakása használatának rendezésére irányuló perben a jogvita rendezése csak a volt közös lakásra terjedhet ki, a megoldás egyéb lehetőségei nem vehetők figyelembe. Ezt a jogértelmezést a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa nem tette magáévá és a fenti kérdésben az alábbi elvi irányítást adta. A bérlőtársi jogviszony lényege az, hogy a bérlőtársak együtt és közösen jogosultak a lakás használatára, az ebből eredő jogok és kötelezettségek is egyetemlegesek. A házastársak a lakásügyi jogszabályok értelmében bérlőtársak. A házassági életközösség megszűnése termesze-