Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 36. szám

36. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 397 Az ügyészségek az ilyen természetű perekben polgári felügyeleti tevékenységű'- során az alábbi szempontokra legyenek figyelemmel: a) Ha a lopás bűntettének elkövetése büntető eljárás során bizonyítható és a bűntettel okozott kár megállapítható, a hiány oka ismertté vált, a hiányként jelentkező érték leltárhiánynak akkor sem tekinthető, ha a tettes ismeretlen marad s az elkövető felelősségre vonása és a kár megtérülése ezért hiúsul meg. b) A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntető bírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságra abban a kérdésben irányadó, hogy követtek-e el bűncselekményt és annak elkövetője a terhelt volt-e, a kártérítési kötelezettség megállapításában azonban a büntető bírói ítélet a polgári bíróságot nem köti. Ha tehát a bűncselekmény elkövetése bizonyított, és a kár egészben vagy részben ugyancsak bizonyítottan a bűncselekmény következtében keletkezett, az ügyészek szorgalmazzák, hogy a bíróság az összes bizonyítási lehetőség felhasználásával az jkczott kárt teljes egészében felderítse és az elkövetőt a büntető ügyben megállapított és a bűnjelek kiadása r*vén közvetlenül megtérült káron túlmenően a társadalmi tulajdont ért teljes kár megtérítésére kötelezze. Ez különösen akkor indokolt, ha az érintett kereskedelmi egységben a bűntett elkövetése után nyomban leltárfelvételre került sor és árusítás tovább nem folyt, emellett az egység dolgozóinak felelősségére utaló adatok nem merültek fel és az elkövetőnek sem sikerült magát mentenie. c) Ha a tettes ismeretlen marad, de a felmerült adatok arra utalnak, de megállapíható, hogy a hiány nem kizárólag a lopás folytán keletkezett, a dolgozók anyagi felelősségét a R. 5. §-a (2) bekezdésének és a Vhr. 9. §-a (1) bekezdésének (SZÖVOSZ elnöki utasítás 5. §-a 33. pont) rendelkezései alapján, az elkövetett bűncselekmény figyelembevételével kell megállapítani. d) Az egyes perekben mindig pontosan tisztázni kell a bűncselekménnyel okozott kár értékét. Ha ugyanis a tettes az általa eltulajdonított árukat részben már értékesítette, a polgári bíróság " Pp. 9. §-ának keretei között jogosult annak vizsgálatára és megállapítására, hogy az elkövető által okozott, de közvetlenül meg nem térült kár is a bűncselekményből származik. Ennek megfelelően a 805. számú polgári kollégiumi állásfoglalás értelmében ilyen esetben „ellopott érték" alatt a polgári bíróság jogerős ítéletében megállapított érték értendő. e) A R. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében a sértett vállalat az anyagilag felelős dolgozókkal szemben megtérítési igényét csak a büntető bíróság jogerős határozatának közlését követő 30 napon belül érvényesítheti (feltéve, hogy a büntető eljárás a bűntett elkövetésétől számított 30 napon belül megindult). Ezalatt az idő alatt az igazgatónak vagy határozatot kell hoznia, vagy polgári pert kell indítania. Ezért célszerű, ha az ügyészség az utóbbi perben az eljárásnak az elkövető ?llen folyamatba tett per jogerős befejezéséig való felfüggesztése vagy a két 1 per egyesítése iránt tesz indítványt. Az állami vállalatok egymásközti viszonyában újításokkal kapcsolatos — nem áthárítási jellegű — viták eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Konkrét ügyben a felperes állami vállalat az I. r. alperes állami vállalattól egy turbinát rendelt meg. Ezzel kapcsolatosan II. r. alperes — az I. r. alperes dolgozója — újítáusi javaslatot nyújtott be a felpereshez, ez azonban azt elutasította. Ezt követően az I. r. alperes a közte és a II. r. alperes között létrejött újítási szerződést megküldte a felperesnek azzal, hogy ez utóbbi a szerződésbe félként lépjen be. Minthogy az I. r. alperes a II. r. alperes részére tizetendő újítási díjat át kívánta hárítani a felperesre, ez utóbbi pert indított az alperesek ellen annak megállapítása iránt, hogy a II. r. alperes javaslata nem minősül újításnak és ezért az alperesek között létrejött újítási szerződés a felperes vonatkozásában érvénytelen. Az ügyben felmerült azt a kérdést, hogy a vita elbírálása bírói, vagy döntőbizottsági hatáskörbe tartozik-e, a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint döntötte el: A 29/1959. (V. 10.) Korm. számú rendelet az újításokat és a találmányokat érintő jogvitákkal kapcsolatos hatásköri kérdéseket is rendezi. Az egyes rendelkezések egybevetése, valamint általában a jogszabály egészének a szemlélete alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a jogszabályalkotó szándéka szerint az újításokkal és a találmányokkal kapcsolatos mindazoknak a jogvitáknak az eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik, amelyeket az említett rendelet kifejezetten nem utal a döntőbizottság vagy más szerv hatáskörébe. A 29/1959. (V. 10.) Korm. számú rendelet 12y §-ának (2) bekezdése szerint, ha az újítás megvalósítása révén elért népgazdasági eredmény nem az újítási díj kifizetésére kötelezett vállalatnál (állami szervnél) jelentkezik, a szerződő szerv jogosult az újítási díjat arra áthárítani, akinek javára az újítást megvalósít:>tták. A felhívott rendelet 12. §-ának (3) bekezdése szerint az esetleges áthárítási vitákban a döntőbizottság határoz. Ez a rendelkezés tehát kifejezetten csak az áthárítási vitákat utalja döntőbizottsági hatáskörbe.