Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 30. szám

344 r TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám számú rendeletnek az 5501—3/1951. (VII. 12.) B M számú rendelettel megállapított 6. §-a, a 15.800/1951. (IX. 13.) BM számú rendelet, valamint a 4 1963. (VIII. 24.) B M számú rendelet hatályát veszti. Benkei András s. k., Dr. Csanádi György s. k., belügyminiszter közlekedés- és postaügyi miniszter Vegyes rendelkezések ÁLLÁSFOGLALÁSOK Polgári jog A haszonélvezeti jog gyakorlását nem lehet a haszonélvező személyére leszűkíteni. A Ptk. 155. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult — haszonélvezeti jogánál fogva — a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A birtokbantartási, használati és haszonszedési jog gyakorlását azonban nem lehet egyedül a haszonélvező saját személyére leszűkíteni, mert azt — mint ahogy az a Ptk. 157. §-ának (2) bekezdéséből kitűnik — a haszonélvező másnak átengedheti, illetőleg a haszonélvezet tárgyát bérbe is adhatja. Ez kitűnik az előbb hivatkozott jogszabály szövegéből, de azt félreérthetetlenül tartalmazza a Ptk-nak a 423. §-ához fűzött miniszteri indokolása is. Ezek szerint tehát a haszonélvező bérbeadó is lehet. Ha tehát a bérlő az épület állagát vagy a tartozékokat megrongálja vagy megsemmisíti, a haszonélvező — mint bérbeadó — a Ptk. 425. §-ában foglaltak alapján jogosult a bérlő ellen pert indítani az eredeti állapot helyreállítása, illetőleg kártérítés iránt. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20.935/1963/2. számú határozata alapján.) A béralaptúllépésscl okozott kár megtérítésével kapcsolatos vita nem tartozik bírói hatáskörbe. Előfordul, hogy az állami vállalat, gazdálkodó szerv vezető, felelős beosztásban levő dolgozói nem tartják be a béralapgazdálkodás szabályait, a vállalatnak, szervnek a béralap túllépésével kárt okoznak. A felettes szerv néha a bírósághoz fordul és a^. érintett dolgozók ellen az Mt. V. 191. §-ának (2) bekezdése alapján kártérítési igényt támaszt, a bíróság pedig érdemben elbírálja a keresetet. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban az alábbiakat fejtette ki: A vállalatok béralapellenőrzésérő] szóló 70/1955. (XII. 17.) M. T. számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint a béralaptúllépés miatt kártérítésre leh°t kötelezni a vállalat igazgatóját, főmérnökét (forgalmi főosztálya^ áruforgalmi osztálya vezetőjét) főkönyvelőjét, munkaügyi osztálya vezetőjét és annak az önálló üzemegységnek vezetőjét, ahol a béralaptúllépés felmerült, valamint ezeken kívül is mindazokat, akik a túllépést előidézték. A (2) bekezdés szerint az illetékes miniszter határoz a béralaptúllépéssel okozott kár megtérítése és a kártérítés összege felől. A kártérítés összege egy éven belül a kártérítésre kötelezett személy két havi összjövedelméig terjedhet. Az idézett rendelet 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a béralapok felhasználásával és ellenőrzésével kapcsolatban a miniszter jogkörét a tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok tekintetében a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága illetékes szakigazgatási szervének vezetője gyakorolja. E rendelkezések helyes értelmezése szerint tehát a béralaptúllépéssel okozott kár megtérítésére vonatkozó eljárás nem tartozik a bíróság hatáskörébe. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.107/1964/2. számú határozata alapján.) A termelőszövetkezeti tag balesete akkor is üzemi balesetnek minősül, ha a tag a jövedelemből nem munkaegység, hanem más jövedelemelosztási forma szerint részesül. A baleseti kártérítési perek gyakorlatának vizsgálata során vitatott kérdésként merült fel, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának balesete üzemi balesetnek minősíthető-e akkor, ha azt a tag nem munkaegység, hanem más jövedelemrészesedés ellenében végzett tevékenység közben szenvedte el. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 130. §-ában foglalt rendelkezés a „munkaegység ellenében végzett tevékenységire utalással csak azt kívánta kifejteni, hogy a tagsági viszonyból folyó munkavégzés közben elszenvedett baleset minősül üzemi balesetnek, amely munkavégzés alapján a tag a termelőszövetkezet által elért jövedelemből részesedik. Tehát nem a jövedelemelosztás formája a döntő a baleset jellegének megítélésénél. Egyébként a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ 2—10/2/1963. számú körlevelében szabályozta a biztosítási előfeltételek elbírálását azoknak a termelőszövetkezeteknek a vonatkozásában, melyeknél a jövedelemelosztás nem munkaegység-rendszeren, vagy nem kizárólag munkaegység-rendszeren alapul. Ez a körlevél a nem munkaegységben elért jövedelemnek munkaegységre való átszámítása módozatait is meghatározza. Amennyiben az ügyészségek a társadalombiztosítási szervek vagy a bíróságok részéről az említett körlevéllel, illetve állásfoglalással ellentétes gyakorlatút észlelnek, erről tegyenek jelentést. Betegellátási díj végrehajtása a termelőszövetkezeti tagtól. A 71/1955. (XII. 31.) M. T. számú rendelet 63. §-ának (6) bekezdése értelmében a termelőszövetkezetnek betegellátási díjat kell fizetnie mindazon tagjai után, akik a termelőszövetkezet közös munkájában résztvesznek és más foglalkozásuk nincsen. A díj a tagokat terheli. A díj a 6/1955. (XII. 31.) SZOT Szabályzat 96. §-ának (1) bekezdése szerint negyedévenként utólag esedékes. Ezek szerint tehát r betegellátási díj a termelőszövetkezeti tagot terheli, de azt negyedévenként a termelőszövetkezet köteles a társadalombiztosítási szervnek befizetni. A termelőszövetkezetek e jogszabályi rendelkezések alapján fizetik ki az SZTK-nak az egyébként a tagokat terhelő betegellátási járulékokat. Ez a kifizetés lényegében előlegezés és a termelőszövetkezet az így előlegezett összeget a termelőszövetkezet jövedelmének szétosztása előtt a tag részesedéséből levonja. Ha a tagot járandóság illeti meg a termelőszövetkezettől, abból a termelőszövetkezet minden más feltételtől függetlenül levonhatja az általa előlegezett SZTK járulék összegét, mert a termelőszövetkezet a tagjai jövedelmének terhére előlegezte az SZTK járulékot. Ezen a jogcímen az sem változtat, hogy a termelőszövetkezet nem tudja levonni az előleget, mert pl. a tagot a termelőszövetkezettől nem illeti meg részesedés. A termelőszövetkezetnek változatlanul fennmarad az általa kifizetett járulék visszafizetése iránti igénye, ugyanakkor fennmarad a tagnak is az előlegezett SZTK járulék megfizetése iránti kötelezettsége, függetlenül