Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 52. szám

52. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 617 lalattal közlik, mely szavatossági igényét az állatforgalmi vállalattal szemben érvényesíti. A gyakorlatban a felvásárló szerv ekkor szerez tudomást a szavatossági hibáról s ekkor jut abba a helyzetbe, hogy igényét az eladónál érvényesítse. A bíróságok az érvényesítési határidő kezdő napja tekintetében eltérő gyakorlatot folytattak. Egyes bíróságok a 8 napot az állatorvosi megállapítástól, illetve ennek a búsforgalmi vállalattal történt közlésétől számították. Ebből az állatforgalmi, felvásárló vállalatra hátrány származhatott, mert az említett felvásárlási állatforgalmi és értékesítési rendszer következtében az eladóval közvetlen jogviszonyban volt állatforgalmi vállalat a rendes ügymenet mellett a szavatossági hibáról a 8 napos határidő után, olyan időben értesült, midőn szavatossági jogait az eladóval szemben már nem érvényesíthette. Más bíróságok — figyelemmel az állat átvétele és felhasználása között szükségszerűen bekövetkező tulajdonátruházásokra —, arra az álláspontra helyezkedtek, hor4y az eladóval szemben a felvásárló részére akkor nyílik meg a szavatossági jog érvényesítésének lehetősége, midőn jogutódjától, a húsforgalmi vállalattól erről értesül. A Legfelsőbb Bíróság — legfőbb ügyészi törvényességi óvás alapján — az utóbbi álláspontra helyezkedett és az alábbiakra mutatott rá: A szavatossági határidő a hiba felismerésével kezdődik, aminek objektív előfeltétele a hiba állatorvosi megállapítása. Ezzel azonban még nem valósul meg az az elengedhetetlen szubjektív előfeltétel, hogy az eladóval jogviszonyban álló vevő szavatossági jogával élhessen, minthogy a vágóhíd a húsvizsgálat eredményét csak az utolsó tulajdonossal közli. A szavatossági nyilatkozat a jogutódok útján jut el az első vevőhöz, akinek csak ekkor nyílik lehetősége arra, hogy igényét a szavatossággal tartozó eladóval szemben érvényesíthesse. Ez a tényleges adottság a törvényességi határozatban kifejtettek szerint nem lehet akadálya a szavatossági igények érvényesítésének. A törvényhozó a határidő megállapításával nem azért kívánta a szavatossági igények érvényesítését korlátozni, hogy a szavatossági hiba folytán az a szerződő fél károsodjék, akit a szerződéses kötelezettség teljesítésében semmiféle mulasztás nem terhel s ugyanakkor a másik szerződő fél, az eladó a szavatossági felelősség alól csak azért mentesüljön, mert a vevő a hibát nem az állatorvosi megállapításkor, hanem csak a vele történt közlésből ismerhette fel. Éppen ez okból a Ptk. 384. §-ának (1) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése a tulajdonátruházások sorrendjében visszamenőleg az első eladóig, minden vevő részére biztosítja hogy a szavatossági hibából szerzett értesüléstől számított 8 nap alatt szavatossági igényét a jogelődjéhez intézett nyilatkozattal érvényesítse s amennyiben ez a láncolat folyamatos, az eladó nem háríthatja el a felelősséget azzal, hogy a hiba szakértői megállapításától számítva 8 napnál több idő telt el. Ez nem érinti a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a szavatossági igény érvényesítésére az átvételtől számított 60 napon belül lehet csak pert indítani. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.953 1961. sz. határozata alapján.) A bérbeadó bírói úton nem kötelezhető a bérlemény helyreállítására. A gyakorlatban ismételten felmerült az a kérdés, hogy a bérbeadó a megrongálódott bérlemény helyreállítására bírói úton kötelezhető-e. A kérdésben egységes álláspont nem alakult ki és egyes bírói ítéletek a bérbeadó helyreállítási kötelezettségét megállapították. Az egyik ilyen ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvása nem vezetett eredményre. A törvényességi határozat a Pp. 22. §-a (1) bekezdésének e) pontjából indult ki, amely szerint a bérleti jogviszonyból származó perek értékhatárra tekintet nélkül a járásbíróság hatáskörébe tartoznak. A bírósági hatáskört nem érinti, hogy a bérlemény helyreállíttatása államigazgatási úton is szorgalmazható. Ez *z utóbbi lehetőség a bírói hatáskörrel csak annyiban függ össze, hogy ha az államigazgatási eljárás a perrel célzott eredményre vezet, úgy perre, azaz a jogvitának bírósági elintézésére nem lesz szükség. Üjabb törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa a hozott határozatokat hatályon kívül helyezte és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette. A határozat indokolásában az elnökségi tanács — a tövényességi óvásban kifejtett álláspontnak megfelelően — többek között a következőkre mutatott rá: A 35 1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 20. §-ának 1) bekezdése és a Ptk. 436. §-ának (1) bekezdése egyaránt kötelességévé teszi a bérbeadónak a bérlemény jó karban tartását. Ennek elmulasztása esetére azonban mind a R. 21. §-a, mind a Ptk. 438. §-ának (3) bekezdése csak arra jogosítja fel a bérlőt, hogy a szükséges munkálatokat a bérbeadó helyett elvégeztesse s vele szemben bérbeszámítást érvényesítsen. Bírósághoz csupán a bérbeszámítás kérdésében keletkezett vita miatt lehet fordulni a R. 21. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 440. §-ának 2) bekezdése alapján, nincsen tehát lehetőség arra, hogy a bérlő ezen túlmenően vehesse igénybe a bírói utat. A bérbeszámítási jog nem kötelessége a bérlőnek, ehelyett lehetőség van arra is, hogy a bérlő államigazgatási úton kényszerítse a bérbeadót a karbantartási kötelezettsége teljesítésére s ennek eredménytelensége esetén az államigazgatási hatóság úgy is dönthet, hogy a 4/1960. É. M.—P. M. sz. rendelet alapján a helyreállítás