Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 52. szám

616 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 52. szám. b) A lebontásra kijelölt házak bérlőinek kihelyezésit »— mind a romos épületek, mind pedig az a) pontban említett egyéb okból lebontásra kerülő épületek esetében — az építésügyi hatóság lebontást elrendelő jogerős határozata alapján a lakásügyi hatóság hajtja végre. A.z utóbb említett házingatlanok esetében a kihelyezés foganatosítására — vita esetén — csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bérlő elhelyezésére biztosított lakás megfelelősége tárgyában a lakásügyi hatóság már jogerős határozatot hozott. (Ezzel kapcsolatban az államigazgatási eljárás általános szabályai az irányadók. Ha tehát az elsőfokú lakásügyi hatóság határozatot hozott a megfelelőség tekintetében, e határozat ellen a fellebbezési jogot biztosítani kell.) c) Az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy egyes bérlők a házingatlan lebontásáról tudomást szereztek, s erre figyelemmel lakásukba családtagként vagy albérlőként különböző személyeket fogadtak be, bízva abban, hogy e személyekre figyelemmel részükre a 'akásügyi hatóság nagyobb cserelakást biztosít. Törvényességi szempontból nem kifogásolható, ha a lakásügyi hatóság az ilyen visszaélések meghiúsítása céljából a bérlő által az épület lebontásának hatósági elhatározását követő időszakban a lakásba befogadott személyeket a cserelakás megfelelőségének elbírálásánál nem veszi figyelembe, s azokat a házingatlan kiürítése során a bérlő részére — a befogadás előtti családtagi létszám alapulvételével — biztosított cserelakásba helyezi ki. Az ebből eredő későbbi jogviták megelőzése érdekében azonban célszerű, ha a lakásügyi hatóság — amikor az épület lebontásának elhatározásáról tudomást szerez — az érdekelt bérlők figyelmét a fentiekre írásbeli értesítésben is felhívja. Az e pontban foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a kisajátítási eljárás során a bérlő részére biztosi tott cserelakás megfelelőségének elbírálásánál is. (A Minisztertanács Tanácsszervek Osztályával és az Építésügyi Minisztériummal egyetértésben kiadott állásfoglalás.) Polgári jog Az olyan államigazgatási határozat, amely megállapítja, hogy a termelőszövetkezeti tag közös háztartásban él családtagjaival, a bíróság előtt nem támadható meg. Az 1959. évi 7. sz. tvr. 20. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezeti tag nemcsak a saját, hanem a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, használatában levő földet is köteles a termelőszövetkezetek közös használatába adni. Ezzel kapcsolatban a közös háztartásban élés tényét több esetben az államigazgatási szervek határozatban állapították meg. Előfordult, hogy az államigazgatási szervek a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójával kapcsolatban kiadott 10/1957. (III. 20.) P. M. számú rendelet rendelkezéseire hivatkozással állapították meg a közös háztartásban élés tényét. Az említett rendelet 8. §-a és az 1955. évi 35. számú tvr. 3. §-a ugyanis meghatározzák, hogy az együttes adózás szempontjából kiket kell közös háztartáshoz tartozónak tekinteni. Konkrét esetben az érintett családtag a járási tanács VB. ilyen határozatát az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdésének e) pontjára alapítva keresettel támadta meg a bíróság előtt és kérte a határozat hatályon kívül helyezését, valamint a termelőszövetkezetbe bevitt földjének kiadását. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvás kapcsán megállapította, hogy az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdésének e) pontja alapján az adó vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat támadható meg keresettel a bíróság előtt a kivetés jogalapja tekintetében. Az olyan államigazgatási határozatot, amely a termelőszövetkezeti vagyonbeviteli kötelezettség előkérdéseként bírálta el a közös háztartásban élés tényét és adó- vagy illetékkötelezettséget nem állapít meg, a bíróság előtt keresettel megtámadni sem az 1957. évi IV. tv. 57. §-a, sem egyéb jogszabály alapján nem lehet. Nem tartozik bírói hatáskörbe a termelőszövetkezetbe bevitt föld kiadása iránti kereset elbírálása sem. Az 1/1960. (V. 29.) F. M.—I. M. számú együttes rendelet 14. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis az 1960. évi 8. számú tvr. szerint hatáskörrel bíró szerv jár el abban az esetben is ha a jogvita a termelőszövetkezet és a termelőszövetkezeti tag családtagja között a családtag földjének közös használatbaadásával függ össze. Ez a szerv pedig az 1959. évi 7. sz. tvr. 48. §-ára figyelemmel a termelőszövetkezet közgyűlése, illetőleg a járási tanács végrehajtó bizottsága. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 22.283/1961. számú határozata alapján.) Állatszavatossági igény érvényesítésének határideje többszörös tulajdonátruházás esetén. A Ptk. 384. §-ának (1) bekezdése szerint a vevő szavatossági jogait a hiba felismerésétől számított 8 napon belül érvényesítheti az eladóhoz intézett nyilatkozattal. Eredménytelenség esetén az átvételtől számított 60 napon belül lehet keresetet indítani. Népgazdaságunk szerkezeti felépítése az állatok felvásárlását és a feldolgozásukat különböző vállalatokra, szervezetekre bízza. A felvásárolt állat ezek közvetítésével jut a vágóhídra. A szavatossági hiba, az állat betegsége rendszerint csak a vágás után, az állatorvosi vizsgálat alkalmával nyer megállapítást. Ezt a húsipari vál-