Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 32. szám

386 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 82. szám. tette. Ezt a földet Sz. F. kapta meg csereingatlanként, aki a községi tanács igazolása szerint a fehérhere vetést — bár arra kérése ellenére nem kapott engedélyt — kiszántotta. A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen a vetőmagelőleg ellenértéke erejéig. Az alperes ellentmondással élt; álláspontja ^zerint a vetőmag ellenértékét Sz. F. köteles megfizetni. A járásbíróság a felperes igényét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését hatósági intézkedés folytán harmadik személy jogellenes magatartása tette lehetetlenné. Az egyik félnek sem felróható lehetetlenülésből eredő kár azt a felet terheli, akinek érdekkörében a kár keletkezett. A termelő részére adott előlegnél a kockázat csak akkor terheli a termelőt, ha az előleg azért nem fedezhető az ellenértékből, mert a terméseredmény elemi csapás következtében maradt el. Az adott esetben azonban a bíróság álláspontja szerint a kár a termeltető érdekkörében merült fel, s az nem hárítható át a termelőre. * A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A legfőbb ügyész a járásbíróság ítélete ellen a törvényesség érdekében óvást emelt. Az óvás alapos. A Ptk. 414. § (3) bekezdése szerint a termeltető által elszámolásra, vagy előlegként adott szolgáltatások értékének megfizetését a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés ellenértékéből nem fedezhetők. A törvény indokolása rámutat, hogy az előkgnyújtás önmagában is kedvezményt jelent; indokolatlan a kedvezményt még azzal is tetézni, hogy az előleg egy részét a termelő akkor is megtagadhatja, ha nem szolgáltat. Ha ugyanis előleget nem kapott volna, befektetése akkor is elveszne, s azt nem háríthatná át a termeltetőre. A törvény megoldása szerint a termeltető kocká- zata az elmaradó termés, a termelőé — az elveszett befektetés és az elmaradó ellenérték. Tévesen minősíti az ítélet a vetés kiszántását a termeltető érdekkörében felmerült kárnak. Az alperes — bármilyen okból maradt el a terméseredmény — a kapott előleggel elszámolni köteles. Ezért a felperesi igény elutasítása jogszabálysértő. E per keretét meghaladja az a további kérdés, hegy az alperes a vetés kiszántásából keletkezett kárát Sz. F-től követelheti-e. A 16/1959. (V. 30.) F. M. sz. rendelet 33. § (2) bekezdése szerint ugyanis földrendezés esetén azokon a területeken, ahol a szerződéses növények termeléséhez a gazdasági év közben jelentős előkészítő munkát végeztek, biztosítani kell a termelő részére a föld zavartalan használatát. Az alperesnek tehát joga volt a termést betakarítani. (Törvényesség érdekében hozott P. II. 21.367/1961. sz. határozat.) Munkajog A munkaviszony jogellenes megszüntetéséért felelős — és ezzel a vállalatnak kártokozó — vezető beosztásban levő dolgozó kártérítési felelősségét az egyezteti! bizottság késedelmes eljárása nem szünteti meg. A munkaviszony jogellenes megszüntetése, majd ezt követően a munkaviszony helyreállítása esetén gyakran kerül sor arra, hogy az érintett dolgozó részére kieső munkabér címén — néha tetemes — összeget kell kifizetni. Ez rendszerint a társadalmi tulajdon sérelmével jár, mert az így jelentkező kárt igen ritkán hárítják át a munkaviszony jogellenes megszüntetéséért felelős vezető beosztású dolgozóra. De ilyen irán- ú kezdeményezések esetén is előfordul, hogy a felelős dolgozót vagy alaptalanul mentesítik a kártérítési kötelezettség alól, vagy ellenkezőleg, vétkessége vizsgálata nélkül kötelezik kártérítésre. Mindkét hibát az alábbi példa szemlélteti. Az egyik állami mezőgazdasági gépállomás igazgatója azzal az indokkal szüntette meg egy traktoros munkaviszonyát, hogy a gépállomáson létszámcsökkentést kell végrehajtani. A dolgozó az igazgató határozata ellen panasszal élt. Panaszának elbírálása hosszabb ideig késedelmet szenvedett, ezért ügyének elintézését az egyeztető bizottságnál megsürgette. Az egyeztető bizottság felhívta a dolgozót, nyújtsa be ismét panaszát, mert aa nem érkezett meg hozzá. A dolgozó megismételt panasza folytán az egyeztető bizottság kimondotta, hogy a m mkaviszony megszüntetése jogellenes volt, ezért elrendeita annak helyreállítását, ami meg is történt. A felmondástól a munkaviszony helyreállításáig több mint nyolc hónap telt el. A dolgozó keresetében az állami mezőgazdasági gépállomás ellen munkaviszonyának jogellenes megszüntetése folytán keletkezett kártérítési igényét érvényesítette. A Megyei Bíróság jogerős ítéletével a gépállomást arra kötelezte, hogy felperesnek 2000 Ft-ot fizessen meg. Ezt követően a gépállomások igazgatósága kártérítési keresetet indított a gépállomás volt igazgatója ellen. A felperes keresetlevelében előadta, hogy alperes jogellenes magatartására vezethető vissza a gépállomás károsodása. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a megyei gépállomási igazgatóság rendelte el a létszámcsökkentést. Ennek keretében a munkájukat hanyagul végző dolgozók munkaviszonyát szüntették meg. Ezek közé tartozott felperes is. Hivatkozott arra is, hogy az igazgatói határozat elleni panaszt nem kapta kézhez, s az egyeztető bizottsági tárgyaláson nem vett részt. A járásbíróság az alperes védekezését nem fogadta el. Az egyeztető bizottság üléséről készült jegyzőkönyv bizonyította, hogy az egyeztető bizottság tárgyalásán alperes is részt vett. Az egyeztető bizottság határozata jogerősen megállapította, hogy a létszámcsökkentésre alapított felmondás jogellenes volt. Alperes magatartására vezethető tehát vissza, hogy a gépállomásnak a munkaviszony jogellenes megszüntetése folytán kiesett munkabér címén 2000 Ft-ot, valamint perköltségeket kellett, fizetnie a dolgozó részére. Alperes felelős beosztásban levő dolgozónak tekintendő, kártérítési felelőssége tehát hat heti munkabére erejéig áll fenn. Havi fizetése 2500 Ft volt, ezzel szemben a ténylegesen felmerült kár 2210 Ft, ezért ítéletében ennek megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság aa elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság ítélete szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése alperes magatartására vezethető vissza, a károsodás azonban nem azért következett be. Ha ugyanis az egyeztető bizottság kellő időben dönt a panasz tárgyában, úgy a dolgozónak az Mt. 35. §-ára alapított kártérítési követelése nem is keletkezhetett volna. A kár azért állt elő, mert a panasz elkallódott,