Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 32. szám

32. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 387 s így az egyeztető bizottság csak késedelmesen tudott dönteni az ügyben. Ilyen körülmények között az okozati összefüggést megállapítani nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész törvényességi óvásában foglaltakat elfogadva, határozatában az alábbiakat fejtette ki: A munkaügyi vitát az alperes — utóbb jogerős határozattal megállapított _ jogellenes intézkedése váltotta ki. Ennek következménye volt, hogy a dolgozó kártérítési követelést érvényesített a gépállomás ellen. A kártérítési követelés alapos volt. A kár nem következhetett volna be, ha az alperes nem szünteti meg jogellenesen a dolgozó munkaviszonyát. A kár és az alperes jogellenes magatartása között tehát megvan az okozati összefüggés. Az egyeztető bizottság késedelme is kétségtelenül közrehatott abban, hogy a károsodás bekövetkezett, de csak annyiban, hogy a kár mértéke nagyobb lett, mintha időben hozta volna meg határozatát. Ez azonban csak a kártérítés terjedelme szempontjából jöhet szóba, de nem szünteti meg az okozati összefüggést az alperes jogellenes magatartása és a kár között. Ellenkezlőleg: ez az oksági kapcsolat tovább bővül és az alperes által okozott kárhoz az egyeztető bizottság károkozó magatartásának az eredménye is csatlakozott. Törvényt sértett tehát a megyei bíróság, amikor az okozati összefüggés hiányát állapította meg, és ez okból mellőzte az alperes kártérítési felelősségének megállapítását. A járásbíróság döntése viszont megalapozatlan. Az Mt. V. 191. §-án alapuló kártérítési felelősség ugyanis vétkességen alapuló felelősség. Ez azt jelenti, hogy az adott esetben az alperes a felmondási jog gyakorlásával a felperesnek okozott kárért csak akkor felel, ha ebben őt vétkesség terheli. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 796. számú munkajogi állásfoglalásának 75. pontja szerint a teljes kár ereiéig felelőssé tehető a vállalat igazgatója akkor is, ha a felmondási jogot rosszhiszeműen gyakorolja, e jogokkal visszaél (pl. gyűlöletből, bosszúból, ártási szándékkal hoz kellően meg nem alapozott határozatot). A járásbíróság azonban ezeket a körülményeket nem vizsgálta. Márpedig abban a kérdésben, hogy az alperesnek felróható-e a kár, csak az említett körülmények feltárása után lehet állást foglalni. (Legfelsőbb Bíróság P- törv. II. 22.297/1961/2. sz. határozatából.) A rendkívüli munkateljesítménnyel elért kereset figyelembevétele baleseti járadék megállapításánál. A gyakorlatban nem egyszer előfordul, hogy a balesetet szenvedett dolgozónál nem veszik figyelembe, milyen munkateljesítménnyel éri el a baleset utáni keresetét. Ez rendkívül méltánytalan lehet az olyan dolgozóra, aki tényleges keresetét nem átlagos, hanem csak rendkívüli munkateljesítménnyel tudja elérni. Előfordult pl., hogy a mindkét szemére világtalan, s akkor kosárfonó mesterséget tanuló felperest egy gépkocsi elütötte, ennek folytán combnyaktörést szenvedett, s hosszabb ideig kórházi ápolás alatt állott. A gépkocsi vezetője az alperes volt, akinek kártérítői felelősségét jogerős bírósági ítélet megállapította. A felperes keresetében havi 158 Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy havonta 78 Ft járadékot fizessen a felperesnek. A bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a balesettől függetlenül is csak erejének különleges megfeszítésével tudott dolgozni. A baleset folytán nála 20%-os munkaképességcsökkenés következett be, amely végleges. A baleset nélkül átlagosan havi 900 Ft összegű keresetet tudott volna elérni. A balesetet követő év folyamán figyelembe vehető átlagkeresete havi 800 Ft volt, s a KSzKBI. havi 22 Ft járadékot folyósít részére. A bíróság álláspontja szerint az alperes járadékfizetási kötelezettségének meghatározásánál nem abból kell kiindulni, hogy a felperest a 20%-os munkaképességcsökkenéssel az előzőleg elérhetett átlagkeresetéhez képest havi 180 Ft kár (keresetcsökkenés) érte, hanem az előzfl átlagkereset és az utóbb, — a baleset utáni munkával — ténylegesen elért átlagkeresetet kell alapul venni. Az így előálló különbság mint tényleges keresetveszteség pedig csak havi 100 Ft, amelyből levonandó a KSzKBI. által folyósított havi 22 Ft járadék. Ezért a bíróság az alperes terhére csak havi 78 Ft összegű járadékot állapított meg. Az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az ítéletnek az alperes fellebbezésével kapcsolatos indokolása szerint közömbös, hogy a felperes világtalansága folytán a perbeli balesettől függetlenül is 100%-os munkaképtelennek minősült. Ennek ellenére ugyanis kereső foglalkozást tanult ki és kereső tevékenységet is folytatott. A balesetből származott további 20%-oa keresőképességcsökkenés tehát ténylegesen értékelendő. A Fővárosi Bíróság nem fogadta el a felperes fellebbezésének ama érvelését, hogy ha a felperes 20%-os keresőképesség csökkenés mellett havi 800 Ft-ot tud keresni, akkor a baleset bekövetkezése nélkül legalább 1000 Ft volna a keresete, mert — a bíróság szerint — ilyen számítás mellett a 20%-os mértékű munkaképesség csökkenés kétszeresen értékelődnék és tulajdonképpen 40%-os munkaképesség csökkenésnek megfelelő járadékot állapítanának meg. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész törvényességi óvásában kifejtetteket elfogva, határozatában az alábbiakra mutatott rá: A felperes a balesetet megelőzően teljes világtalansága miatt orvosi szempontból 100%-osan munkaképtelennek minősült. Ennek ellenére a felperes kitanulta a kosárfonó szakmát és e munkakörben tényleges kereső tevékenységet folytatott. A felperes mestersége ülő foglalkozás. Az orvosi szakvélemények szerint a felperest éppen e foglalkozási körben érzékenyen érinti a baleset. Az Egészségügyi Tudományos Tanács a baleset folytán bekövetkezett munkaképességcsökkenést 20%-osnak véleményezte. A felperesnek a baleset utáni tényleges havi keresete 800 Ft. Helyes az a megállapítás, hc?" a balesetet szenvedett nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, mint amilyenben a balesetet megelőzően volt. Az eljárt bíróságok azonban nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a felperes a keresetét milyen munkateljesítménnyel érte és éri el. Igaz ugyan, hogy a Vakok és Csökkentlátóak Kosárfonó és Háziipari Termelőszövetkezetének nyilatkozata szerint a felperes adottságaival összehasonlítható dolgozójuk nincsen, azonban e nyilatkozatból nem lehet megalapozottan arra következtetni hogy a felperes a jelenlegi keresetét normális munkateljesítménnyel éri el. Ennek ellentmond már az a körülmény is, hogy a felperesre nézve — világtalansága folytán — a baleset előtt is fokozottabb igénybevételt jelentett a kosárfonó munka végzése, s az éppen a baleset következtében előállt munkaképességcsökkenés miatt még terhesebb, azaz rendkívüli erőkifejtést igénylő lett. Ilyen körülmények között nincs semmi akadálya annak* hogy a bíróság a felperest megillető kártérítési járadé, kot a helyes matematikai számításnak megfelelően állapítsa meg. így pedig a baleset után — a korábbihoz képest — 80%-ra csökkent munkaképes°éggel elért havi 800 Ft átlagkeresetből kiindulva az az átlagkereset, melyet a felperes a baleset nélkül megvolt munkaképességével elérhetne, számszerűleg nyilván legalább havi 1000 Ft-ot tesz ki, s a KSzKBI-től élvezett 22 Ft-ot ebből levonva az alperest terhelő kártérítési járadék havi 180 Ft összegben állapítandó meg. (Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 22.299 1961 3. számú határozat alapján.) Mezőgazdasági termékek ideiglenes raktárszükségletének biztosítása A megtermelt, illetőleg felvásárolt mezőgazdasági termékek tárolásáról időben gondoskodni kell. Ebből a célból — az Áruraktározási Hivatal 704/137/1962. számú rendelkezése szerint — kiutalás alapján, szükségraktá-