Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 2. szám

Í4 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám. a) A termelőszövetkezetek közös szarvasmarhaállományá­nak fejlesztése érdekében az állam középlejáratú hitel nyújtásával elsősorban azokat a termelőszövetkezeteket tá­mogatja, amelyek tenyész-szarvasmarha vásárláshoz hi­telt még nem vettek igénybe. Azoknak a termelőszövet­kezetellnek, amelyek középlejáratú hitelből már tenyész­szarvasmarhát vásároltak, csali akkor folyósítható újabb középlejáratú hitel, ha 1957. január 1. után a .hitelből vásárolt tenyész-szarvasmarha 100 kh szántóterületenként nem haladja meg: dunántúli megyékben a 2 darabot, a tiszántúli, az alföldi, valamint az északi megyékben a 3 darabot. A megyei és a járási mezőgazdasági osztályok gondosan bírálják el, hogy mely termelőszövetkezeteket ja­vasolják tenyész-szarvasmarha juttatásra. Állami hitelből történő vásárlást a termelési tervekben a mezőgazdasági osztályok és bankfiókok csak a megadott keretnek meg­felelő mennyiségben hagyhatnak jóvá. A termelőszövet­kezetek tenyész-szarvasmarha vásárlásának feltétele, hogy elegendő takarmánnyal rendelkezzenek és a férőhely is rendelkezésre álljon. b) A termelőszövetkezetek a középlejáratú hitelből az állami szektor gazdaságaiból vagy a szerződéssel nevelt szarvasmarhákból történő tenyész-szarvasmarha vásárlás­nál ártámogatást kérhetnek. Az állam viseli a szerződé­ses tenyészüsző felvásárlási ár és a mindenkori szabad­piaci ár közötti különbözetet, a minőségtől függően kg­ként 2—6 Ft-ig. A tenyész-szarvasmarhák szállítási költ­ségei a termelőszövetkezeteket terhelik és a pénzügyi fe­dezetről a vételárral egyidőben kell gondoskodni. Az ak­ció lebonyolítását egyébként a Tenyészállatforgalmi Gaz­dasági Iroda (TEGI) ingyenesen végzi. A termelőszövetkezetek közvetlenül maguk is vásá­rolhatnak tenyész-szarvasmarhát, ilyen esetben azonban ártámogatásban nem részesülnek. 5. A megadott tenyész-szarvasmarha felvásárlási hitel­kereten belül — elsősorban a régebben alakult termelő­szövetkezetek — természetbeni törlesztésre is kaphatnak tenyészüszőt. A törlesztcscs akció keretében adott te­nyészüszőknél a teljes vételár kerül a bankfiók útján meghitelezésre. A termelőszövetkezetek ártámogatásban nem részesülhetnek. A törlesztésre kapott tenyész-szarvas­marhát azonos értékben hizottmarhával vagy hizottser­téssel törleszthetik. A termelőszövetkezeteknek a törlesz­tést sertéssel a szállítást követő két éven belül, szarvas­marhával pedig négy éven belül kell befejezniök. A kapott tenyészállat értéke és a törlesztés céljára átadott hízottmarha vagy hízottsertés értéke közötti különbözetet külön is ki kell egyenlíteni. A természetbeni törlesztéses akciót a TEGI bonyolítja le, a pénzügyi lebonyolítás pe­dig a bankfiókok útján történik. A TEGI a termelőszövetkezettel a törlesztésre vonatko­zólag megállapodást köt. A megállapodásnak tartalmaz­nia kell a termelőszövetkezet kötelezettségvállalását arra vonatkozólag, hogy a törlesztést a meghatározott időpont­ban megkezdi, illetőleg befejezi. A TEGI a termelőszövetkezetek részére a természet­beni törlesztés keretében leszállított tenyész-szarvasmarha darabszámáról és a leszállítás időpontjáról a megállapodás egy példányának megküldésével értesíti a megyei állatfor­galmi vállalatot. A megyei állatforgalmi vállalat a termé­szetbeni törlesztésre adott szarvasmarhákról nyilvántartást vezet és a termelőszövetkezettel már a tenyészállatok szállításának évében megállapodást köt a törlesztés mód­jára vonaLkozóan. Az állatforgalmi vállalattal történő megállapodásban fel kell tüntetni, hogy a termelőszövet­kezet az egyes években a kapott tenyészállat értékének hány százalékát kívánja természetben törleszteni és eb­ből milyen a sertés, illetőleg a hizottmarha aránya. A megállapodásban a törlesztésre átadott állatok ellenérté­két az esedékes hitelösszeg erejéig a bankfiókra kell en­gedményezni. A termelőszövetkezetek a természetbeni törlesztés ke­retében feapött tenyész-szarvasmarhát a törlesztés befeje­zéséig — állategészségügyi oV-vból történő elidegenítés ki­vételével — nem idegeníthetik el. 6. A termelőszövetkezetek tenyész-szarvasmarha állo­mányának minőségi javítása érdekében 19öl-ben is le­hetővé kell tenni a gyenge termelőképességű tehenek minőségi cseréjét. A tehénállomány növelése érdekében 1961. évtől a termelőszövetkezet tehénselejtezést csak ab­ban az esetben végezhet, ha azonos számú üszőt saját tenyésztéséből vagy vásárlásból beállít. A selejttehenek tenyészüszőkkel való kicserélésének fő követelménye, hogy a vemhesüsző a selejttehén leadásá­nak évében vagy legkésőbb a következő év második ne­gyedévében leelljen, a beállított tenyészüsző pedig azon­nal fedeztetésre kerüljön. Az állatforgalmi vállalatok 1961. január 1-től a közös gazdaságokkal csak abban az esetben köthetnek tehénre hízlalási szerződést, ha a járási mezőgazdasági osztáy iga­zolja, hogy a tehén tényésztésre alkalmatlan és a ter­melőszövetkezet a kiselejtezett tehén helyett tenyész­üszőt állított be. A termelőszövetkezetek a kiselejtezett tehenek értékének kiegészítésére a vásárlásból beállított üsző után középlejáratú hitelt kaphatnak; 7. Az eladásra felkínált borjak termelőszövetkezetben történő továbbnevelésére 1961-ben is kedvezményes ak­ciót kell szervezni. A termelőszövetkezetek az akció ke­retében az állatforgalmi vállalatoktól, de közvetlenül tag­jaiktól is vásárolják fel a 3—4 hónapos borjakat. A ter­melőszövetkezetek a felvásárolt borjak után 6 hónapos korban állami áron egy mázsa korpát igényelhetnek. A termelőszövetkezetek a borjak átvételi árának fede­zésére — az állatforgalmi vállalattal megkötött nevelési szerződés alapján — rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe. A nevelésre vásárolt borjak elhelyezését és tartását gondosan elő kell készíteni. Ennek érdekében a községi állatorvos mindenütt vizsgálja meg a kihelyezendő bor­jak elhelyezési lehetőségeit és a tartási körülményeket, g az átvétel után is rendszeresen kísérje figyelemmel a borjak egészségi állapotát. 8. A szarvasmarhaállomány fejlesztése érdekében a nö­vendékmarhaárakat a 150/1960. (Élip. É. 45.) Élm. M. számú együttes utasítás felemelte. Ennek alapján a ház­táji gazdaságok a borjúnevelési szerződés keretében le­szerződött növendékmarhákért magasabb árat kaphatnak. A termelőszövetkezetek az ilyen szerződés keretében le­kötött növendékmarhákat a szabadpiaci árnak megfele­lően vásárolhatják meg. A szabadpiaci vételár és a szer­ződéses átvételi ár közötti különbözetet az állam viseli. Az állatforgalmi vállalatok a szállított növendékmarhák után kg-oniként 0,90 Ft árrést számíthatnak fel. 9. A termelőszövetkezetekben 1961-ben tervszerűbbé kell tenni a szarvasmarha-hizlalást. Nagyobb számú hizlalási szerződés kötését azoknál a termelőszövetkezeteknél kell elősegíteni, amelyekben — elsősorban saját nevelésből — bika, tinó és egyéb, szaporításra már alkalmatlan nőivarú állat rendelkezésre áll. Szarvasmarhahizlalás céljából a termelőszövetkezetekkel az állatforgalmi vállalatok járási kirendeltségei kötnek szerződést a járási mezőgazdasági osztály által engedélyezett, illetve a termelési tervekben jóváhagyott mértékig. A járási mezőgazdasági osztály a hizlalási terveket csak abban az esetben hagyja jóvá, ha a tervezett hizla­láshoz a termelőszövetkezet hízóalapanyaggal rendelkezik és a hizlalás mellett a törzsállomány fejlesztése is biztosí­tott. A hizlaláshoz szükséges alapanyag az állatforgalmi vál­lalaton keresztül történő szállítás útján is biztosítható. Az állatforgalmi vállalatok a megyéknek megadott ke­retnek megfelelően a termelőszövetkezet hizlalási igényei­nek kielégítésére a növendék-szarvasmarhát 280 kg-os felső súlyhatárig folyamatosan — és indokolt esetben fel­nőtt szarvasmarhát — a járási mezőgazdasági osztály ja­vaslata alapján az igénylések sorrendjében és a felvá­sárlás alakulásának megfelelő ütemben szállítsanak.

Next

/
Thumbnails
Contents