Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 2. szám

2. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13 A földművelésügyi miniszter 55/1960. (Mg. É. 52.) F. M. számú utasítása a termelőszövetkezetek közös állatállománya továbbfejlesztéséről, s ennek érdekéhen állatnevelési és állathizlalási akciók szervezéséről. A termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének fejlesztése érdekében a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez és fejlesztéséhez nyújtott állami támogatásról szóló 3.004/3/1960. (XI. 17.) Korm. számú határozat alapján — a pénzügyminiszterrel, az élelmezésügyi miniszterrel, a könnyűipari miniszterrel és a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével egyetértésben — a következő utasítást adom ki: I. A termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének további fejlesztése a mezőgazdasági termelés növelésének egyik alapfeltétele. A megfelelő minőségű közös állatállomány lehetővé teszi az állatlétszámnak a termelőszövetkezet saját anyagi eszközeiből történő növelését és árutermelésével a termelőszövetkezetek részére állandó bevételt biztosít. A termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének állandó fejlesztése tehát a népgazdasági érdekek szolgálata mellett az egyes termelőszövetkezeteknek is elsőrendű érdeke. A régebben alakult és megerősödött termelőszövetkezetekben a közös állatállomány fejlesztésének természetes útja a közös és a háztáji állatállomány szaporulatának megfelelő felnevelése és tenyésztésbe állítása, az újonnan alakult és a jelentős területtel megnövekedett termelőszövetkezeteknél pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a termelőszövetkezetbe belépő tagok tenyészállataikat a közös állományba vigyék. A közös állatállomány fejlesztését a saját állomány szhpprjjiátáj) és a tenyészállatok bevitelén túlmenően felvásárlással is elő kell segíteni. A termelőszövetkezetek elsősorban a tagok háztáji állatállományának a szaporulatát vásárolják meg. Ennek kiegészítésére az állam 1961ben is megfelelő mennyiségű 'enyész- és hízóállat felvásárlását teszi lehetővé. A termelőszövetkezetek a tenyész- és hízóállatok felvásárlásához hitelt kaphatnak, saját nevelésű előhasi üsző ellésekor hitelelengedésben, tenyészállatok után pedig ártámogatásban rész2sülhetnek. A hitelnyújtás és hitelelengedés feltételeit és mértékét részletesen az 1/1960, (XII. 23.) P. M.—F. M. számú együttes rendelet1 tartalmazza. II. Szarvasmarhatenyésztés 1. A termelőszövetkezetek közös szarvasmarhaállományukat elsősorban saját szaporulatból növeljék: Ennek érdekében javítsák meg a tenyésztői munkát, növeljék a saját tenyésztésből származó üszők és tehenek számát, s törekedjenek arra, hogy valnmenn 'i tenyésztésre, illetőleg szaporításra alkalmas üszőborjút felneveljenek. A szarvasmarha hízóalapanyagot is lehetőleg saját állományukból biztosítsák. A közös szarvasmarhaállomány saját tenyésztés útján történő fejlesztését az állam középlejáratú hitel nyújtásával és hitelelengedéssel segíti elő. A termelőszövetkezetek a saját nevelésű üszőállomány után az alábbi összegű középlejáratú hiteleket vehetik igénybe: — egy éves kort betöltött üsző után 600 Ft, — 21 hónapos korig befedeztetett üsző után 1.600 Ft, •— elléskor 1.800 Ft. 1 A rendelet a Tanácsok Közlönye 1960. évi 83. számában jelent meg. A fentiek szerint annyi Üsző után folyósítható hitel, ahány sajátnevelésű, tenyésztésre alkalmas üszővel és megellett előhasi tehénnel gyarapodott a termelőszövetkezet előző évi tehén- és továbbién vesztésre szolgáló üszőállománya. Saját nevelésű nőivarú szarvasmarhának kell tekinteni a tagok által bevitt és a háztáji gazdaságból felvásárolt üszőborjút is. amenn-iben azt a termelőszövetkezet 6 hónaposnál fiatalabb korban vrtte át továbbtartásra. Ha a vásárlás hitelből törtéin, az erre a célra már előzőleg folyósított hitel összegét a fenti rendelkezés alapján igénybe vehető hitelből le kell vonni. Az állománykülönbözetet a járási mezőgazdasági osztály a bankfiókkal egyetértésben állapítja meg. Ezenkívül a termelőszövetkezet minden sajátnevelésű előhasi üsző után leellésekor 1.000 Ft hitelelengedést kaphat, ha az állammal szemben fennálló és szerződéses kötelezettségeinek eleget tett. Teljesítésnek kell tekinteni azt is. ha a tenyésztésre vagy hizlalásra leszerződött üszőt a termelőszövetkezet tenyésztésre visszatartja. 2. Az új vagy jelentős területtel megnevekedett termelőszövetkezetek szarvasmarhaállományát elsősorban a tagok állatbeviteléből kell kialakítani. Az árutermelés megszervezése és növelése érdekében elsősorban a törzsállomány közös elhelyezéséről kell gondoskodni. A termelőszövetkezetek gondoskodjanak továbbá nagyobb istállók bérbevételéről, valamint — a szükséges állatférőhelyek megépítése céljából — elfekvő bontási anyagok stb. felvásárlásáról. A közösbe vitt szarvasmarhákat tényleges értéküknek megfelelően kell értékelni. Az 1960. december 1. napja után belépett tagok a térítést már a 3.004/3/1960. (XI. 17.) Korm. számú határozatban-2 foglaltak szerint kaphatják meg. A közösbe vitt tenyészszarvasmarhák átvételi árának kifizetésére a termelőszövetkezetek középlejáratú hitelt a kifizetés esedékessége alkalmával, két részletben vehetnek igénybe. A hitel folyósításakor a marhalevelet — záradékolás céljából — a bankfiókhoz be kell nyújtani 3. A termelőszövetkezetek tenvész- és hízóalapanvagszükségletük kielégítésének biztosítására tagjaikkal a háztáji szarvasmarhaállomány szaporulatának átvételére kössenek közvetlen megállapodást. A szaporulat átvételére kötött megállapodás alkalmával egyezzenek meg a tagokkal az átvételi súlyban és árban egyaránt. A termelőszövetkezet vezetősége a háztáü gazdaságokban a tenyésztési kedv fenntartása érdekében gondoskodjék arról, hogy a szaporulatot az érvényes állami áron vásárolják meg. Külön gondot fordítsanak a közös állomány gyarapítása érdekében a jóminőségű háztáji tehenek üsz^bórjainak felvásárlására. Az ilymódon átvételre kerülő állatokra a termelőszövetkezet kössön hizlalási, illetőleg nevelési szerződést. 4. Azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben a közös szarvasmarhaállomány saját tenyésztés vagy bevitel útján nem biztosítható, a közös szarvasmarhaállomány kialakítását felvásárlással kell elősegíteni. Ennek lebonyolítására 1961-ben a termelőszövetkezetek részére tenyészüsző-felvásárlási akciót kell szervezni. A szükséges tenyész-szarvasmarhákat elsősorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságából, valamint a nevelési és tenyésztési szerződéssel lekötött tenyészüszők felvásárlásából kell biztosítani. A tenyész-szarvasmarhák vásárlását az állam középlejáratú hitel nyújtásával is elősegíti. Az akció keretében a termelőszövetkezetek állami hitelből általában vemhes- és tenyészüszőt vásárolhatnak. A termelési tervek készítésekor a vásárolható üszőlétszámot is figyelembe kell venni. A termelőszövetkezetek fokozottabban érvényesítsék azt az elvet, hogy a háztáji állományból történő felvásárlást elsősorban saját erőből eszközöljék. 2 A határozatot a Tanácsok Közlönye 1960. évi 73. száma közli.