Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 67. szám

642 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 67. szám. (2) Az újítás népgazdasági eredményének megállapításánál összehasonlítási alapként az újítás bevezetése előtti tényleges helyzetet vagy a norma szerinti állapotot, illetve a tervet kell figyelembe venni. (3) összehasonlítási alapként elsősorban a tény« leges adatok szolgálnak. Az előző időszak (bázisidőszak) tényleges adataiként az újítás bevezetését megelőző egy év (négy negyedév) mennyiségi átlagát kell a megvalósítás időpontjában érvényes ár- és bértételek figyelembevételével számításba venni. Az illetékes miniszter azonban a bázisidőszak tekintetében ettől eltérően is rendelkezhet (4) A norma szerinti állapot akkor lehet az öszszehasonlítás alapja, ha az előző időszak tényszámai erre nem alkalmasak, összehasonlítási alapként ebben az esetben az újítás elfogadása előtti helyzetet tükröző, műszaki számításokkal megalapozott normák fogadhatók el. (5) A terv az összehasonlítás alapja akkor lehet, ha az előző bekezdés szerinti tényszámok, illetőleg normák nem állnak rendelkezésre és a tervben levő részletes adatok műszaki számításokkal vagy egyéb dokumentációkkal alátámasztottak. (6) Amennyiben összehasonlítási alapként nem a tényleges adatok, hanem a norma szerinti állapot, illetve a terv szolgál, ennek indokait a megvalósításra vonatkozó szerződésben fel kell tüntetni. (7) Előszámítások esetén a várható népgazdasági eredményt műszaki számításokkal, közbeeső és utószámítások esetén a tényleges népgazdasági eredményt könyvelési adatokkal és könyvelési bizonylatokkal alátámasztva kell megállapítani. (8) Az újításokra vonatkozó statisztikai és egyéb beszámolókban a könyvelésileg kimutatott eredményt 1962-től elkülönítve kell feltüntetni. 4. §• (1) Az újítások népgazdasági eredményének megállapítására szolgáló számítások elkészítéséért és helyességéért a vállalat vezetője, a főmérnök és a főkönyvelő egyaránt felelős. (2) Az újítások népgazdasági eredményének kiszámításához szükséges külön adatszolgáltatás időben történő megszervezése a főkönyvelő bevonásával a vállalat főmérnökének feladata. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél főmérnök nincs, ezt a feladatot a főkönyvelő bevonásával a főmérnöknek megfelelő beosztású dolgozó látja el. (3) A főkönyvelő köteles az adatszolgáltatás és a bizonylatok rendjének megszervezésében közrerr ' ködni, valamint a rendelkezésre álló számviteli aratok és könyvelési bizonylatok alapján a népg: —dasági eredmény kiszámításához szükséges adatokat szolgáltatni, továbbá a számításokat a főmérnökkel együtt elvégezni. f4) A vállalat főmévnöke köteles gondoskodni a 1, hogy az újítás kihatása az újítás bevezetésével egyidejűleg az anyagfelhasználási- és munkaformákon átvezetésre kerüljön. (5) Ha az újítás népgazdasági eredménye pénzben sem könyvelési, sem műszaki adatok alapján nem fejezhető ki [az újítási díj a 29/1959. (V. 10.) Korm. számú rendelet 11. § (2) bekezdése alapján kerül megállapításra], a megvalósító vállalat főmérnöke és főkönyvelője ezt és az eszmei díjazás megállapítása során figyelembe vett körülményeket írásban köteles rögzíteni, 5- §• (1) Egy-egy újítás népgazdasági eredményének megállapítására vonatkozó elő-, közbeeső- és utószámításnak azonos módszer szerint kell tör* ténnie. (2) Az elő-, közbeeső- és utószámítások eredményét írásban kell rögzíteni. A számításokat általában a mellékletként közölt formában kell elvégezni. A népgazdasági eredmény számítási módszerétől függően azonban a megtakarítások és az azok ellentéteként jelentkező többletköltségek rögzítésénél a táblázat egyes sorai a szükség szerint változtathatók. (3) A számításokon mindenkor fel kell tüntetni, hogy a könyvelésileg igazolt vagy műszaki számításokon alapuló eredményszámítást tartalmaznak e. (4) Az adatszolgáltatást úgy kell megszervezni, hogy annak alapján az újítás eredménye az attólfüggetlen tényezők hatásától elkülönítetten megállapítható legyen. (5) A számításokban szereplő adatokat olyan magyarázatokkal kell kiegészíteni, amelyek élősegítik a gazdasági kihatásoknak és az újítás nép-* gazdasági jelentőségének értékelését. (6) A vállalatoknál elfogadott újítások népgazdasági eredményeinek kiszámításával kapcsolatos bizonylati rend megszervezése érdekében az alapbizonylatok alaki és tartalmi kellékeinek megál-* lapításáról az illetékes miniszter a szükség szerint intézkedik. 6- §• (1) Költségmegtakarításként az anyag- és bérjellegű, továbbá az ún. egyéb költségek közül az elkülönítetten mérhető elemi költségekben elért megtakarításokat lehet figyelembe venni függetlenül attól, hogy azok közvetlen vigy közvetett módon kerülnek elszámolásra. (2) Anyagok mennyiségi megtakarítását eredményező újítás esetén a népgazdasági eredményt a felhasználás során. jelentkező mennyiségi megtakarítás után a következőképpen kell kiszámítani: a) Ha a megtakarítás saját előállítású félkész és késztermékekben jelentkezik, a megtakarítást az utókalkulált gyártási [pl. az iparban a 205/1959. (P. K. 37.) P. M. számú utasítás szerinti] önköltség alapján kell kiszámítani. A.mennyiuen íz újítással kapcsolatban tényleges üzemi általános költségmegtakarítás nem jelentkezik, az illetékes miniszter elrendelheti a megtakarításnak a közvetlen költségek alapján történő számítását.