Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)
1961 / 67. szám
67. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 643 b) Ha a megtakarítás vásárolt anyagokban és félkésztermékekben jelentkezik, vagy ha koi abban • beszerzett anyagot, illetve félkeszterméket a vállalat maga állítja elő, a megtakar''tűst a nettó termelői ár (forgalmi adóval csökkentett ár) alapján kell kiszámítani. (3) Anyaghelyettesítésből származó megtakarítást az újítás előtti anyagköltség és az újítás utáni új anyagköltség egybevetésével kell megállapítani. (4) Munkabérköltség megtakarításának számításánál a törzsbért és a kiegészítő fizetéseket együtt kell figyelembe venni, de a társadalombiztosítási járulékban és illetményadóban jelentkező megtakarítást számításba venni nem szabad. Í5) Az ún. egyéb költségekben jelentkező megtakarítások számítási alapjául kizárólag a könyvvitelben kimutatható költségtételek (elemi költségek) fogadhatók el. (6) A népgazdasági eredménynek költségmegtakarítás alapjául történő megállapítása esetén az eredményrontó hatásokat (többletköltségeket) a következők szerint kell számításba venni: a) az egyszeri ráfordítások közül — a beruházási jellegű ráfordításokat a beruházásnak a számítási időszakra eső értékcsökkenési leírási összegével —, 1— a gyártóeszközök költségeit az elszámolási szabályok szerinti leírás összegével —, — az egyéb ráfordításokat a ráfordítás teljes összegével —, b) a folyamatos többletköltségeket a számítási időszakban jelentkező tényleges összeggel kell figyelembe venni. .(7) Az újítások kísérletezési költségeit eredményrontó tényezőként figyelembe venni nem kell. (1) Többlettermelést eredményező újítás esetén az újítási díj alapjául az újítás eredményeként — legalább a korábbival azonos minőségben és önköltségen — elért többletmennyiségnek az újítás előtti teljes önköltségen számított értékét kell számításba venni'. A többlettermelés miatt bekövetkező relatív önköltségcsökkentést külön megtakarítási tényezőként figyelembe venni nem szabad. (2) Űj cikk bevezetésére irányuló újítás esetén az. újítási díj alapjaként az új termékeknek az árjóváhagyás alapját képező — újítási díj figyelmen kívül hagyásával számított — teljes önköltséget kell figyelembe venni. 8. §. Selejtcsökkentést eredményező újítás esetén a megtakarítást a számvitelileg kimutatott selejtveszteség csökkenés után kell számítani. 9. §. (1) Az osztályos áruk arányának javulásából szármáz^ népgazdasági eredményt az arányjavulásból származó mennyiség és a magasabb minőségi osziáiynak megfelelő forgalmi adó nélküli eladási ár alapján kell kiszámítani és az így adódó összegből le kell vonni a korábbi minőségi osztálynak megfelelő forgalmi adó nélküli eladási áron számított összeget. (2) Minőség javítását célzó újítások népgazda-cági eredményét — amennyiben az újítás minőségjavító hatása a termék nettó eladási árának változásában nem jut kifejezésre — a minőségi mutatók változásának hatását figyelembe véve, a felhasználóknál jelentkező megtakarítások alapján kell megállapítani. 10. §. (1) Beruházási költségmegtakarítást eredményező újítások esetén az illetékes szerv által jóváhagyott okmányokban (beruházási program, tervezési feladat, kivitelezési tervdokumentáció) megtervezett bruttó költségek és a javasolt megoldás szerinti tényleges bruttó költségek egybevetésével kell a népgazdasági eredményt megállapítani. (2) Jóváhagyott beruházási okmányokban elfogadott termelési, üzemeltetési költségek csökkentését vagy az ezen okmányokban elfogadott mennyiséghez képest többlettermelést eredményező újítás esetén a megtakarítást a jóváhagyott okmányokban rögzített adatok alapján a 6., 7. §-okban foglaltak szerint kell kiszámítani. (3) Felújításokat érintő újítások esetében az előző bekezdésekben foglaltakat kell értelemszer rűen alkalmazni. 11. §• . Ha az újítás állóeszköz, illetve szerszám élettartamának növekedését eredményezi, az újítás népgazdasági eredményét műszaki adatokon ala-* puló számításokkal kell megállapítani. 12. §. A találmányok népgazdasági eredményének mérése és elszámolása az újításokéval azonos módon történik azzal a különbséggel, hogy a találmányok eredményét — az újításokétól elkülönítve — az üzemszerű bevezetésétől számított öt éven át kell nyilvántartani és az utószámításokat évenként kell elvégezni. 13. §. (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép ha-? tályba; ezzel egyidejűleg a 14/1955. (VIIÍ. 20.) P. M. számú rendelet hatályát veszti. (2) E rendeletet a folyamatban levő újítási és találmányi ügyekben is alkalmazni kell azzal, hogy a rendelet hatályba lépésének napja előtt már elkészült eredményszámításokat, amennyiben azok alapján díjfizetés (díjrészletfizetés) már történt, e rendelet alapján újból elkészíteni nem kell. Kardos Géza s. k., pénzügyminiszterhelyettes.
