Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 60. szám

558 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 60. szám. pontja alapján adómentességet, valamint az említett rendelet 15. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján adókedvezményt kérő kisiparos és magánkereskedő munkaképességcsökkenéséről mind első-, mind másodfokon a 44/1960. (Eü. K. 24.) Eü. M. számú utasítással szervezi tt munkaképességcsökkenést véleményező orvosi bizottságok adnak szakvéleményt. 2. Az elsőfökú orvosi . bizottságok illetékességére a 44/1960. (Eü. K. 24.) Eü. M. számú utasítás 11. §-ában, míg a munkaképességcsökkenés mérvének másodfokon történő megállapítására az említett utasítás 12. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. 3. Mind az első-, mind a másodfokú orvosi bizottság (továbbiakban: orvosi bizottságok) az adómentességet, illetőleg adókedvezményt kérő kisiparos, illetőleg magánkereskedő írásbeli kérésére végzi el a vizsgálatot és ad szakvéleményt. A kisiparos, illetőleg magánkereskedő az orvosi bizottságokhoz intézett kérvényét előzetesen Köteles bemutatni a lakóhelye szerint illetékes pénzügyi szerveknek. A pénzügyi szervek a kérvényre a következő szöveget vezetik rá: „Az adózó megvizsgálása adómentesség, illetőleg adókedvezmény elbírálása céljából ö.iükséges." 4. Az orvosi bizottságok az adózó kérelme alapján a kisiparost, iletőleg magánkereskedőt vizsgálatra berendelik. Az orvosi bizottságok a kért vizsgálatot csak akkor végezhetik el, ha a kérelmező személyazonosságát személyi igazolványával igazolja, továbbá, ha a 10. pontban megállapított vizsgálati díj befizetését igazoló csekk-jelvényt az orvosi bizottságnak átadja. Az orvosi bizuMságok a szakvéleményt a 44/1960. (Eü. K. 24.) Eü. M. számú utasításban szabályozott vizsgálatok alapján adják. 5. Az orvosi bizottságok a vizsgálat alapján megállapítják, hogy a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő munkaképességcsökkenése milyen mérvű. 6. Az orvosi bizottság szakvéleményét a „Munkaképestégcsökkenést Véleményező Orvosi Bizottság szakvéleménye" című (3220—1. rakt. sz.) nyomtatványűrlapon adja meg. A vizsgálat eredményétől függően az űrlap ^Vélemény" rovatában a következők valamelyikét kell feltüntetni: a) 100 százalékos munkaképességcsökkenés; b) 50 százalékos, vagy 60 százalékos, vagy 70 száza'ékos, vagy 80 százalékos, vagy 90 százalékos munkák-'pességcsökkenés; c) 50 százaléknál kisebb munkaképességcsökkenés; d) munkaképességcsökkenés nincs. Az orvosi szakvéleményt három példányban kell kiállítani. A szakvélemény mindhárom példányát el kell látni kelettel, az orvosi bizottságok tagjainak aláírásával és a bizottság körbélyegzőjének lenyomatával. A szakvélemény első és második példányát át kell adni a kisiparosnak, illetőleg magánkereskedőnek; a harmadik példányt az orvosi bizottság őrzi meg. A bizottságnál maradt példányhoz kell csatolni a vizsgálati díj befizetését igazoló csekkszelvényt. 7. Az orvosi bizottság az általa készített szakvélemények- ; ről két példányban kimutatást készít. A kimutatásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: a) az orvosi bizottság működésének székhelye és tagjainak neve, b) a szakvélemény készítésének (a vizsgálatnak) n.^pja és órája, c) a megvizsgált kisiparos, illetőleg magánkereskedő neve és lakcíme, személyazonossági igazolványának száma, d) a kórisme, e) a munkaképességcsökkenés mérve. A kimutatás egyik példányát havonként meg kell kül deni a szakvéleményekért járó díj kiutalása végett a területileg illetékes rendelőintézetnek (kórháznak, kórházrendelőintézetnek), amely azt kifizetés után megküldi a7 Illetékes tanács egészségügyi osztályának az intézet számlájára történő megtérítés végett. A második példányt, az orvosi bizottság őrzi meg. 8. Ha a munkaképességcsökkenés megnyugtató módon csak kórházi kivizsgálás útján bírálható el, az esetleg felmerült kórházi ápolási költségek megtérítésére a 8300—4/1954. (Eü. K. 2.) Eü. M. számú utasítás rendelkezései az irányadók. 9. A kisiparosnak, illetőleg magánkereskedőnek az orvosi bizottságok eiőtt való megjelenésével kapcsolatban felmerült utazási (szállítási) költségek a kisiparost, illetőleg a magánkereskedőt terhelik. 10. A szakvéleményért járó díj fejében a kisiparosiak, illetőleg magánkereskedőnek a lakóhelye szerint illetékes tanács íőíolyószámlájára bianco csekkbefizetési lapon mind az első-, mind a másodfokú orvosi vizsgalat esetében 50—50 forintot kell befizetnie. 11. A közadó megállapítása céljából szükséges okiratok (magánorvosi bizonyítványok) és kiadványok (hatósági orvosi bizonyítványok) a 6470—52/1950. (XII. 31.) P. M. számú rendelet 32. §-a (4) bekezdésének b) pontja, íí'etvc 57. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján illetékmentesek. Ennek megfelelően a jelen utasítás alapján kiadott szakvélemények is illetékmentesek. 12. A rendelőintézet köteles a 02 Állományon kívüliek béralapja rovat terhére minden kiállított szakvélemény után a vidéki elsőfokú bizottság tagjai részére a 44/1960. (Eü. K. 24.) Eü. M. számú utasítás 29. §-ában megállapított díjazást, a vidéki elsőfokú orvosi bizottság mellett az adminisztrációt végző dolgozó részére, amennyiben ezt a munkát rendes munkaidején kívül végzi, szakvéleményenként 5,— forintot, ha pedig munkaideje alatt végzi, 2,50 forintot folyósítani. A bizottságok tagjainak díjazását a rendelőintézet csak előlegezi.' Visszatérítéséről a rendelőintézet igénylése alapján a befolyt bevételek terhére az illetékes tanács egészségügyi osztálya gondoskodik. 13. A budapesti első-, a budapesti és vidéki másodfokú orvosi bizottságok, valamint a mellettük adminisztrációt végző dolgozók a jelen utasítással szabályozott feladatukat főfoglalkozású munkaidejük alatt végzik és részükre ezért külön díjazás nem jár. 14. Ez az utasítás 1961. évi augusztus hó 15. napjával lépett hatályba; a hatálybalépése előtt a kisiparosok és magánkereskedők részére adómentesség, vagy adókedvezmény céljából kiadott minden orvosi szakvélemény 1961. december hó 31. napjával hatályát veszti. Dr. Simonovits István s. k„ az egészségügyi miniszter első helyettese. Az Országos Tervhivatal elnökének 20 1961. (Tg. É. 18.) O. T. számú utasítása a lakosság szükségletei kielégítését és a fejlesztés területi egyeztetését tartalmazó helyi iparpolitikai tervek készítéséről. A szocialista helyiipar fejlesztésében elért eredmények reális alapot teremtettek, hogy a II. ötéves terv időszakában az anyagi, szociális és kulturális színvonalnak megfelelően tovább fejlesszük a lakosság helyi szükségleteinek (ipari-, építőipari javítások, szolgáltatások, személyi szolgáltatások, egyedi megrendelések) kielégítését. Ennek mind színvonalában, mind módszerében tükröznie kell, hogy az elkövetkezendő években befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását; a társadalom minden területén a szocialista szektor került döntő fölénybe; alapvetően megváltozik a falu társadalmi-gazdasági arculata; tovább csökken a város és falu közötti különbség. A 4279/1949. (X. 15.) M. T. számú rendeletben foglalt felhatalmazás alapján — figyelemmel a Gazdasági Bizottság 2/1961. (V. 9.) sz. határozatában foglaltakra — az alábbi utasítást adom ki: 1. §• (1) A lakosság szükségletei kielégítésének elősegítéséi* ötéves és éves helyi iparpolitikai terveket kell készíteni.