Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 10. szám

10. szátm. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 117 Takarító ágazatnál: a) a lakosság részére történő szolgáltatások eme­lésére, a bázisidőszakhoz viszonyítva, b) a minőségi munkavégzés fokozására, c) a 44/1960. É. M. számú körrendelet (a terme­lékenység növelésével és a teljesítmények reális meghatározásával kapcsolatos feladatok) végre­hajtására. Díjbeszedő ágazatnál: a) díjbeszedés hatásfokának emelésére, hibák, reklamációk csökkentésére, b) a 44/1960. É. M. számú körrendelet (a ter­melékenység növelésével és a teljesítmények reá­lis meghatározásával kapcsolatos feladatok) végre­hajtására. IV, 1. A premizáltak körének szűkítésével az 1961. évre jóváhagyott prémiumkeretből fennmaradó prémiumokat döntő részben az ösztönzés fokozá­sára, részben — egyes kivételes esetekben — a korábban premizált, de a jövőben prémiumban nem részesíthető dolgozók alapbérének emelésére lehet felhasználni. A prémiumoknak az alapbérek emelésére tör­ténő felhasználásához a tanácsi szakigazgatási szerv előzetes engedélye szükséges. Az alapbéremelés a Jelenlegi bér határokon belül hajtható végre. 2. A prémiumrendszert az 1961. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni. A végrehajtásról a ta­nácsi szakigazgatási szervek — a tanácsi munka­ügyi szervekkel és az illetékes szakszervezeti szer­vekkel egyetértésben — gondoskodnak. 3. A tanácsi szakigazgatási szervek kötelesek rendszeresen ellenőrizni vállalataiknál a premizá­lás hatékonyságát és megkövetelni, hogy a pré­miumok felosztásánál ne a bérkiegészítés, hanem a népgazdaság érdekeit segítő ösztönző jelleg ér­vényesüljön. A tanácsi szakigazgatási szervek, va­lamint a vállalati igazgatók felelősek azért, hogy a területükön alkalmazott prémiumrendszer egyet­len vonatkozásban sem hasson a népgazdaság ér­dekei ellen. A megállapított prémiumrendszerrel ellentétes, a népgazdaság érdekeit nem szolgáló prémiumki­fizetésekért az illetékes vezetők felelősek. Indokolt esetben a vállalati szabadrendelkezésű keret is csökkenthető, illetve megvonható. 4. 1961. január 1. napjától kezdve a premizálás vonatkozásában nem alkalmazhatók — a Minisztertanács Titkársága Tanácsszervek Osztályának Kommunális Csoportja által kiadott 2—22/1957. számú, valamint a 2—43/1957. számú utasítás és a fentiekkel ellentétes egyéb rendel­kezések. Kurucz János s. k., az É. M. Lakás- és Kommunálispolitikai Főosztálya vezetője. Nyugdíj folyósításához szükséges községi igazolásoknál követendő eljárás. A nyugdíjfolyósító szervek (Országos Nyugdíj­intézet, MAV Nyugdíj hivatal, Kisipari Szövetke­zeti Kölcsönös Biztosító Intézet) több ízben pana­szolták, hogy a községi (városi, városi kerületi) ta­nácsok végrehajtó bizottsága elnöke, illetve szak­igazgatási szerve által az egyes nyugdíjasok mező­gazdasági lakosság általános jövedelemadója tár­gyában kiadott igazolásai gyakran nem megfelez lőek. Előfordul az is, hogy ugyanazzal a nyugdí­jassal kapcsolatban, ugyanarra a körülményre vo­natkozó, de különböző időpontokban kiállított iga­zolások egymástól eltérnek. Minthogy fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a nyugdíjtörvénynek a nyugdíj folyó­sítására vonatkozó korlátozó rendelkezései mara­déktalanul érvényesüljenek, az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet: Az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet kimondja, hogy az öregségi és rokkantsági nyug­díj folyósítását szüneteltetni kell többek között arra az időre, amíg a nyugdíjas kereső foglalko­zást folytat. A nyugdíj törvény végrehajtása tár­gyában kiadott 5/1959. (V. 8.) Mü. M. számú ren­delet szerint kereső foglalkozást folytatónak kell tekinteni azt a nyugdíjast is, aki vagy akinek a vele együttélő házastársa olyan gazdasági tevé­kenységet' folytat, amely után a mezőgazdasági la­kosság általános jövedelemadóját köteles fizetni és jövedelemadója alapján az említett rendelethez csa­tolt melléklet szerint vélelmezett jövedelme a havi 500 Ft-ot meghaladja. Ha a gazdaságilag művel­hető földingatlanát a nyugdíjas haszonbérbeadás útján hasznosítja, úgy a nyugdíjas vélelmezett jö­vedelmét a bérlőre kivetett adó alapján kell meg­állapítani. A nyugdíjas gazdasági tevékenységből, illetőleg haszonbérbeadásból származó jövedelmét az adóév egész tartama alatt az előző adóévre ki­vetett jövedelemadó alapján kell vélelmezni. Az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. számú rendelet 2811 §-ának rendelkezése szerint a nyugdíjas mezőgaz­dasági jövedelemadójának összegét a községi (vá­rosi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága elnökének kell igazolnia. Kimondja a rendelet azt is, hogy az igazolásban külön fel kell tüntetni q házastárs tulajdonában levő arra áz ingatlanra eső mezőgazdasági jövedelemadó összegét, amely ko­rábban sem volt a nyugdíjas tulajdonában. Felhívjuk a községi (városi, városi kerületi) ta­nácsok végrehajtó bizottságok elnökeinek figyel-' mét, hogy a jövőben, ha a nyugdíjfolyósító szer* vek vagy maguk a nyugdíjasok a mezőgazdasági jövedelemadóra vonatkozó adatok igazolását kérik, úgy a kért igazolást a legnagyobb gondossággá} készítsék el. Az igazolás olyan legyen, hogy abból minden kétséget kizáróan kitűnjék a nyugdíj kor­látozása szempontjából figyelembe veendő mező-, gazdasági jövedelemadó összege. A nyugdíj folyósításával kapcsolatban kért bár* milyen jellegű igazolásnál ügyelni kell arra. hogy a kiadott igazolások kellően megalapozottak legye-

Next

/
Thumbnails
Contents