Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 70. szám

660 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 79. szám. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSAI. Államigazgatási jog. A közérdekű bejelentő az 1957. évi IV. tv. 68. § (3) bekezdésében említett különleges jogvédelemre csak akkor tarthat igényt, ha a bejelentés a munkaviszonyt érintő hátrányos intézkedés előtt történt. Az ügyészi szervekhez benyújtott óvás iránti kérelmekben a dolgozók gyakran arra hivatkoznak, hogy a vállalatuknál különböző szabálytalanságokat felfedtek és annak eredményeként egyes személyek ellen büntető, fegyelmi, kártérítési stb. eljárás lefolytatására került sor, a bejelentőkkel szemben viszont hátrányos munkajogi vagy egyéb jellegű intézkedéseket tettek. Ezért ezek a közérdekű bejelentőt megillető különleges jogvédelem megadását kérték. Az 1957. évi IV. tv. 68. § (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint a bejelentő csak akkor hivatkozhat a hibák, szabálytalanságok vagy fogyatékosságok feltárása címén a fokozott jogvédelemre, ha a munkaviszonyát érintő, vagy egyéb joghátrány a bejelentéssel okozati öszszefüggésben, a bejelentés ténye következtében éri. Ha a hátrányos intézkedés még a bejelentés megtörténte előtt történt, a jogvitát a fennálló törvényes rendelkezések értelmében kell elbírálni. Ha az intézkedés törvénysértő, ennek következményeit — az esetleges felelősségrevonás kezdeményezését is beleértve — az általános szabályok szerint kell levonni, tekintet nélkül a bejelentőt megillető különleges jogvédelemre. Ha a munkaügyi vita során az derül ki, hogy a dolgozó által panaszolt intézkedés nem törvénysértő, akkor — az 1957. évi IV. tv. 68. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintet nélkül — a dolgozó panaszát (fellebbezését) el kell utasítani. Ebben az esetben ugyanis nyilvánvaló, hogy a dolgozó a közérdekű bejelentést a hátrányos intézkedés hatására tette meg, mivel a joghátrány keletkezésének időpontja a bejelentés időpontját megelőzte. Ha azonban a hátrányos munkajogi, vagy egyéb intézkedésre a bejelentés után került sor, lelkiismeretesen meg kell vizsgálni, hogy a bejelentés és a hátrányos intézkedés között van-e okozati összefüggés. Ha megállapítható, hogy az intézkedés a bejelentés következménye, a bejelentőt az 1957. évi IV. törvény 68. §-áné>k (3) bekezdésében szabályozott jogvédelem megilleti. (A Munkaügyi Minisztériummal, a SZOT-tal és a KNEB-bel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) Munkajog. Az egyeztető bizottsági tagok kizárása munkaügyi viták esetén. A . Munka Törvénykönyvének a munkaügyi vitákról szóló XVII. fejezete az egyeztető bizottsági eljárás általá* i nos szabályait tartalmazza, az egyeztető bizottsági tagok összeférhetetlenség címén történő kizárásának esetét azonban nem említi. A törvény kifejezett tiltó rendelkezésének hiányában többször megtörtént, hogy, a műhelyi egyeztető bizottság tagja — mint a vállalati egyeztető bizottság tagja — a másodfokú egyeztető bizottsági eljárásban is résztvett. Ez a gyakorlat nem helyeselhető, mert a munkaügyi vitában korábban már eljárt egyeztető bizottsági tag a fellebbezési eljárás során már bizonyos mértékig kötve van az elsőfokú egyeztető bizottsági határozat meghozatala során elfoglalt álláspontjához és a jogorvoslatot előterjesztő dolgozóban a fellebbezési fórum iránti bizalmatlanságot válthatja ki. Az egyeztető bizottságok szervezeti felépítése többek között azt a célt szolgálja, hogy a dolgozó fellebbezését minden vonatkozásban — így a személyi összetétel tekintetében is — a panasz alapján eljárt elsőfokú egyeztető bizottságtól független szerv bírálja el. Ennek az elvnek akkor is érvényesülnie kell, ha a munkaügyi vitában másodfokon a vállalati egyeztető bizottság jár el. Azt a szabályt, hogy az ügy másodfokú elbírálásából ki van zárva az a dolgozó, aki az elsőfokú határozat meghozatalában résztvett, a legtöbb eljárási kódex alapvető rendelkezésként^tartalmazza. E szabálynak tehát a munkaügyi eljárásban is érvényesülnie kell. (A Munkaügyi Minisztériummal és a SZOT-tal egyetértésben kialakított állásfoglalás.)) Ha a dolgozót a munkájával kapcsolatos hiányosságok miatt figyelmeztetik, ez önmagában nem lehet munkaügyi vita tárgya. Gyakran előfordul, hogy a dolgozót a munkája irányításával megbízott vezető a tervek teljesítése, a hivatali munka színvonalának emelése stb. érdekében a munkájával kapcsolatos hiányosságok miatt figyelmeztetésben részesíti. Az ilyen nevelő jellegű kifogásolás naponta többször is megtörténhet, különösen az olyan dolgozóval szemben, aki a szakmával összefüggő ismereteket még nem sajátította el. A figyelmeztetések célja tehát az, hogy a dolgozó a munkáját javítsa meg, a munkafegyelem meg-