Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 19. szám

158 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19. szám. kozásra — csak azok vehetők fel, akik számára (az egyéb feltételek mellett) az előadásokon való részvétel lehetősége is biztosítva van. A levelező és az esti tagozatok hallgatói félévenként vizsgákat, kollokviumokat, szigorlatokat, tanulmányaik végén államvizsgát tesznek (diplomatervüket megvédik), s a nappali tagozatokon végzettekével azonos értékű diplomát kapnak. Az egyetemi levelező és esti oktatásban, valamint az Idegen nyelvek esti tanfolyamán résztvevők félévenként tandíjat fizetnek. A tandíj összege a hallgatók tanulmányi eredményétől, szocialista helyzetétől, családosoknál a fiatalkorú gyermekek számától függ. A félévi tandíj jelenleg személyenként 50 Ft-tól 200 Ft-ig terjed. A 14,1956. (V. 30.) M. T. sz. rendelet 30. §-a és a 11/1957. (II. 28.) Korm. sz. rendelet 1. §-a alapján a levelező tagozatok hallgatói évenként összesen 30, az esti tagozatok hallgatói 24 munkanap tanulmányi szabadságban részesülnek. Az államvizsga, illetve a diplomaterv megvédése előtt mindkét tagozat hallgatói további 12 munkanap tanulmányi szabadságra jogosultak. A tanulmányi szabadságot a rendes évi szabadságnak a 12 munkanapot meghaladó részébe be kell számítani. Az ELTE nyelvtanfolyamára járó hallgatók tanulmányi szabadságra nem jogosultak. Művelődésügyi Minisztérium. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSAI. Ha a dolgozó munkaviszonyát jogtalanul szüntették meg, a jogtalan megszüntetés idejére eső alap- és pótszabadság arányos része a dolgozót megilleti. A dolgozó igényelheti ennek az alap- és pótszabadság arányos részének pénzbeli megváltását, kivéve azt az időtartamot, amely alatt a saját hibájából nem dolgozott, s amely időre részére a Legfelsőbb Bíróság X. sz. polgári elvi döntése értelmében átlagkereset sem volna megtérítendő. Ha a dolgozó munkaviszonyát jogtalanul szüntették meg, s ezt utóbb megállapították, ennek következtében a dolgozónak olyan helyzetbe kell jutnia, mintha a munkaviszony jogtalan megszüntetése be sem következett volna. [Mt. 25. § (1) bekezdés, Mt. V. 50. §, Mt V. 189. §.] Ehhez képest a dolgozót a munkaviszony jogtalan megszüntetésétől a munkaviszony helyreállításáig, illetőleg a munkaviszony jogtalan megszüntetésének megállapításáig terjedő időre eső alap- és pótszabadság arányos része a folyamatos munkaviszony alapján illeti meg. Ha az erre az időre eső alap- és pótszabadság arányos része természetben már nem adható ki. a dolgozó a szabadság pénzbeli megváltását igényelheti az Mt. V. 102. § (2) bekezdésében foglaltak szerint. Ha azonban a dolgozó a Legfelsőbb Bíróság X. sz. polgári elvi döntésében kifejtettek szerint kárelhárító (kárenyhítő) kötelezettségének egészben, vagy részben nem tett eleget, arra az időre, amelyre a dolgozó részére a X. sz. polgári elvi döntés értelmében saját hibájából átlagkeresetet megítélni nem lehet, nem tarthat számot az alapés pótszabadság arányos részének pénzbeli megváltására sem. Ha a jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállításáig eltelt időben a dolgozó megbetegedett, vagy a társadalombiztosítási szolgáltatásokra szüksége volt, úgy az ezzel kapcsolatos, időközben felmerült költségeit a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltatónak kell megtérítenie. Az a dolgozó, akinek munkaviszonyát jogtalanul szüntették meg, általában nem részesül társadalombiztosítási szolgáltatásokban sem. Az Mt. 35. § rendelkezései a munkaviszony jogellenes megszüntetése folytán a dolgozót ért teljes kár megtérítését írják elő. Ennek a kártérítési kötelezettségnek a körébe tartozik a munkaviszony helyreállításáig megbetegedett dolgozó gyógykezelésével kapcsolatos költségek (kórházi, orvosi, gyógyszer stb. költségek) megtérítése, valamint az említett időpontokig esedékessé vált egyéb társa-* dalombiztosítási szolgáltatások ellenértékének meg-* térítése is, ha a dolgozó a munkaviszony jogellenes megszüntetése folytán az őt egyébként megillető társadalombiztosítási szolgáltatásoktól elesett. A Bírósági Határozatok 1956. évi 10. számában 39L alatt közölt polgári kollégiumi állásfoglalásban említett társadalombiztosítási szolgáltatások ellenértékéi tehát a munkáltató köteles a dolgozónak megtéríteni. A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben a bíróság az azonnali hatályú elbocsátást kimondó, illetőleg jóváhagyó fegyelmi határozat végrehajtását az Mt. 118. § (4) bekezdése alapján nem függesztheti fel. Az azonnali hatályú elbocsátást kimondó, illetőleg jóváhagyó fegyelmi határozat a fegyelmi eljárás befejezésével nyomban jogerőssé és végrehajthatóvá válik. A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított peres eljárás nem folytatása a fegyelmi eljárásnak. Az azonnali hatályú elbocsátást kimondó, illetőleg jóváhagyó fegyelmi határozat jogerőre emelkedésével a dolgozó munkaviszonya megszűnik, s ezzel a fegyelmi határozat nyomban végrehajtottként jelentkezik. Ezt követően tehát a dolgozó a munkahelyén már nem tartható. A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben egyébként a bíróság sem a munkaviszony helyreállítása, sem az átlagkereset megfizetése tárgyában nem rendelkezhet. Ebből okszerűen az is következik, hogy a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben a bíróság a megtámadott fegyelmi határozat végrehajtásának felfüggesztésével nem létesíthet olyan helyzetet sem, amely a dolgozó munkába állítására, illetőleg az átlagkereset megfizetésére adna alapot^ Ezért az Mt. 118. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának sem értelme, sem indoka nincs az esetben, ha a perrel megtámadott fegyelmi határozat azonnali hatályú elbocsátást mondott ki.