Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 65. szám

__65- SZÁNL TANÁCSOK ingóságait is elszállítja, a lakását azonban két évre mentesíti és teljes egészébon albérletbe adja, azt az albérlők saját ingóságaikkal foglalják el, akkor két év eltelte után is vizsgálható a „lakásátjátszás" kérdése. Azt, hogy a „jogcím nélkül visszamaradt személy" már eredetileg is a lakás várható megüresedésére tekintettel költözött be a lakásba, az 1957. évi IV. számú törvénynek4 a tényállás megállapítására vonatkozó szabályai szerint kell bizonyítani. Minthogy a jogcím nélkül visszamaradt személyeknek ez a csoportja jogilag és gyakorlatilag igen közel áll az önkényes beköltözőkhöz, kilakoltatásuk esetén elhelyezésükről a végrehajtásra vonatkozó eljárási szabályok betartásával kell ugyan gondoskodni, ez azonban az előző lakásukba való visszaköltöztetéssel, vagy ha ez nem lehetséges, igen gyenge minőségű lakásban (ún. szükséglakásban) való elhelyezésükkel is megoldható. Ez az állásfoglalás a Tanácsok Közlönye hivatkozott 1957. évi augusztus hó 18-i számában közzétett 20. számú állásfogalás 4. pontjában említett esetben is alkalmazandó. Vagyis ha a szolgálati lakásban marad vissza jogcím nélkül olyan személy, aki a lakás várható megüresedésére tekintettel költözött oda be, ezt is a fentiek szerint lehet kilakoltatni. (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) 11. Más város vagy község-területére csak az önkényes beköltözők, továbbá azok lakoltathatók ki, akiknek előző lakásukba való visszahelyezése megengedett és lehetséges. A lakásügyi határozatok végrehajtása a lakásügyi hatóság feladata. Minthogy a lakásügyi hatóság intézkedéseket csak illetékessége területén tehet, és mivel más város, vagy község területére történő kilakoltatás lényegében a kitiltáshoz hasonló intézkedés, általános szabály, hogy a kilakoltatást szenvedők részére ugyanabban a városban, községben kell más lakást biztosítani. Ez alól azonban kivételek vannak. A R 80. §-ának (6) bekezdése értelmében az önkényes beköltözőt a végrehajtásra vonatkozó szabályok mellőzésével előző lakásába, vagy ha ez nem lehetséges, akkor más lakás biztosítása nélkül haladéktalanul ki kell költöztetni. Ha az önkényes beköltöző előző lakása más helységben%olt, kilakoltatása a R. 80. §-ának (6) bekezdése értelmében más helységbe is lehetséges. Nem kifogásolható azonban az sem, ha a lakásügyi hatóság más helységben biztosít lakást az önkényes beköltözőnek, bár előzőleg nem ott lakott, A lakásügyi hatóság ugyanis akkor, sem követne el törvénysértést, ha az önkényes beköltöző részére 2 Az idézett törvény a Tanácsok Közlönye 1957, évi 38. számában jelent meg. KÖZLÖNYE egyáltalában nem biztosítana lakást, nem törvénysértő tehát az sem, ha biztosít ugyan lakást, de más helységben. Mások — rendszerint jogcím nélkül visszamaradt személvek — csak akkor költöztethetők más helységbe, ha az előző lakásukba való visszahelyezésük megengedett és leliot^éfies és az előző lakás más helységben van. Megengedett az előző lakásba való visszahelyezés az ún. rosszhiszemű, jogrím nélkül visszamaradt személy esetében (lásd az előző 10. számú állásfoglalást), továbbá akkor, ha a csereszerződést jóváhagyó határozat hatálytalanítása következtében az eredeti állapotot kell helyreállítani. Lehetséges a visszahelyezés akkor, ha ennek jogi vagy gyakorlati akadálya nincsen. Nem lehet pl. a végrehajtást szenvedőt előző lakásába visszahelyezni, ha albérletben lakott, de a bérlő a szobát időközben másnak adta ki, ha előző lakását időközben elhagyás címén igénybevették és másnak utalták ki, vagy ha az előző lakásban lakók helyzetében olyan változás állt be, amely lehetetlenné teszi az oda való visszahelyezést stb. Természetesen a más helységbe történő visszaköltöztetést az érdekelt lakásügyi hatóságoknak egymással egyetértésben kell foganatosítaniok." (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) 12. Albérleti szobába nemcsak az olyan jogcím nélkül visszamaradt személy helyezhető ki, aki eredetileg albérlőként lakott a lakásban, hanem más, jogcím nélkül viszszamáradt személy is. A Tanácsok Közlönye 1957. évi augusztus hó 18-i számában közölt 55. számú lakásügyi állásfoglalás azt az esetet tárgyalja, amikor a volt albérlő másik albérleti szobában kihelyezhető, az 56. számú állásfoglalás pedig általában foglalkozik a jogcím nélkül visszamaradt (jóhiszemű) személyek kihelyezésének kérdésével. Az utóbbi állásfoglalás kimondja, hogy a kihelyezés albérleti szobába is történhet, ha a bérlő befogadó nyilatkozatot ad, és egyúttal visszautal az 55. számú állásfoglalásban előadottakra is. E visszautalásból egyes tanácsi lakásügyi szervek azt a következtetést vonták le, hogy albérleti szobába való kihelyezésre csak az 55. számú állásfoglalásban érintett esetben kerülhet sor, tehát csak akkor, ha olyan személy elhelyezéséről van szó, akinek albérleti jogviszonya szűnt meg valamely ok folytán. Ez a következtetés téves, mert az 56. számú állásfoglalás csak a befogadó nyilatkozat vonatkozásában utal vissza az 55. számú állásfoglalásra. A jogcím nélkül viszszamaradt személy kihelyezése tárgyában ugyanis a RJ 80. §-ának (3) bekezdése csak annyit mond, hogy az ilyen esetben az elsőfokú lakásügyi hatóság dönt a kilakoltatott személy elhelyezése kérdésébe^