Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 33. szám

278 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 33. szám. Űj üdülő létesítésénél törekedni kell arra, hegy az üdülő egész évi kihasználtsága biztosítva legyen. Az üdülő helyét lehetőleg magaslati, illetve gyógyhelyen kell kiválasztani. c) Azok a vállalatok, amelyek a b) pont szerinti üdülők létesítéséhez szükséges, erre a célra felhasználható pénzfedezettel nem rendelkeznek, más vállalatokkal való társulás útján létesíthetnek üdülőt. A társas üdülők építésének és működésének szabályait a munkaügyi miniszter, a pénzügyminisztérrel, az egészségügyi miniszterrel és az építésügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. 1. § (1) Kedvezményes üdültetés célját szolgálja az az üdülő, vagy hétvégi pihenő (továbbiakban: üdülő), amelynek üzemeltetési és fenntartási költségeihez a vállalat, hivatal, szervezet, intézmény, vagy szövetkezet (továbbiakban: vállalat) hozzájárul. (2) Üdülő építésére felhasználható — a kormányhatározat 1. a) pontjában említett — „más hasonló forrás"-on a társadalmi hozzájárulást, szövetkezetek esetében az e célra rendelkezésre álló szociális alapot kell érteni. (3) A társas üdülők építésének és működésének szabályait külön utasítás határozza meg. d) Üdülőknek az a)—c) pontok alapján történő létesítéséhez, illetve a már meglévő üdülők férőhelyeinek építkezés útján való növeléséhez az illetékes miniszter, valamint az illetékes szakszervezet engedélye szükséges. 2. § (1) A kormányhatározat 1. d) pontja alól kivételt képeznek a Szakszervezetek Országos Tanácsa által végzett — a szervezett dolgozók üdültetését szolgáló — építkezések. (2) Üj üdülő létesítése akkor engedélyezhető, ha a létesítés összes költségeinek fedezete a vállalat rendelkezésére áll. A létesítési munkálatok csak akkor kezdhetők el, ha az anyagi-műszaki fedezet biztosítva van és a létesítés pénzügyi fedezetét a Magyar Beruházási Bankhoz átutalták. (3) Az üdülő férőhelyeinek építkezés útján történő bővítéséhez az engedélyt akkor lehet kiadni, ha az építkezés az üdülő egészségügyi, kulturáltsági színvonalának emelését segíti elő. e) Magánszemélyektől üdülés céljaira ingatlant bérelni, vagy vásárolni nem szabad, kivéve a 8.200/1947. (VII. 11.) Korm. számú rendelet alapján létesített bérleti szerződéseket, továbbá a közületi elhelyezési rendeletek alapján használatba adott üdülőket, vagy helyiségeket. f) Felül kell vizsgálni a jelen határozat hatálybalépése előtt magánszemélyekkel — üdültetésre használt ingatlanainak bérletére — kötött szerződések fenntartásának indokoltságát. Ennek megfelelően az üdülőt bérlő szerv, ha a bérleti szerződést továbbra is fenn kívánja tartani, köteles a jelen határozat kihirdetésétől számított 60 napon belül a bérlet fenntartásának engedélyezését kérni. A kérelem felett az üdülőt bérlő szerv felett felügyeletet gyakorló miniszter (megyei tanács vb. elnöke), szakszervezetek esetében a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkára dönt. Azon üdülőépületeket, vagy helyiségeket, melyeket a jövőben nem használhatnak üdülés céljaira, az elhelyező hatóságok rendelkezésére kell bocsátani. 3. § (1) Közületi elhelyezési rendeleteken a 890/1949. (I. 29.) Korm. számú, a 104/1950. (IV. 8.) M. T. számú, valamint a 165/1951. (IX. 7.) M. T. számú, illetőleg az utóbbi végrehajtása tárgyában kiadott 12.070/1951. (IX. 7.) O. T. számú rendeletet kell érteni. (2) A vállalat 1959. év január hó 14. napja után magánossal bérleti szerződést nem köthet, kivéve, ha az épületet (épületrészt) a közületi elhelyező illetékes hatóság utalja ki; ez esetben — a jogerős kiutaló határozat alapján — a bérleti szerződést meg kell kötni. (3) Az 1959. év január hó 14. napja előtt megkötött olyan bérleti szerződés fenntartását, amelyet nem az 1.003/1959. (I. 14.) Korm. számú határozat 1. e) pontjában, valamint a jelen § (1) bekezdésében említett jogszabályok alapján kötöttek meg, csak akkor lehet engedélyezni, ha a szerződés felbontása a vállalat károsodásával . j árna. (4) A Fizető vendéglátó Szolgálat útján hasznosított olyan üdülőt, üdültetés céljára szolgáló épületet, vagy épületrészt, amely magánszemély tulajdonában van, átmenetileg 1959. évben csak azok a vállalatok bérelhetnek, amelyek saját üdülővel nem rendelkeznek, legfeljebb olyan mértékben, mint 1958-ban. (5) Azokat a bérleti szerződéseket, amelynek megújítását a miniszter nem engedélyezte, fel kell bontani. Az ily módon megüresedett épületekkel, illetve épületrészekkel — ha azokat nem a Fizetővendéglátó Szolgálat útján bérelték — az illetékes járási (városi) tanács rendelkezik. 2. A vállalati üdülőket kizárólag az üdülők térítési díjaiból és a vállalat igazgatói alapjából szabad fenntartani. A vállalat álló- és fogyóeszközeit csak a forgalmi ár megtérítése mellett szabad a vállalat üdülője részére átengedni. Az üdülő részére a vállalat közlekedési eszközeivel történő szállítás esetén a közlekedési eszkőz önköltségét a vállalat részére meg kell fizetni. A vállalat dolgozói munkaidejük alatt vállalati üdülő részére munkát csak akkor végezhetnek, ha munkabérüket a vállalati üdülő a vállalatnak megtéríti. 3. Hivatali üdülőt csak minisztériumok, önálló költségvetési fejezetet képező országos hatáskörű szervek és a fővárosi, megyei jogú városi és megyei tanácsok végrehajtó bizottságai tarthatnak fenn. A pénzügyminiszter kivételesen más szervek részére is engedélyt adhat hivatali üdülő fenntartására, ha az üdülő az 1956. évben is kapott állami támogatást. 4. Hivatalok hétvégi pihenőiben és étkezést nem biztosító üdülőiben fizetendő térítési díjakat a pénzügyminiszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. 4. § (1) Hétvégi pihenő céljaira létesítettnek kell tekinteni mindazokat az üdülőket, ame-