Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 24. szám

202 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 24. szám. ennél több tíz éven aluli gyermek után az (1) be­kezdésben feltüntetett összegű családi pótlékra jogosult. 4- §. A jelen rendelet 1959. évi április hó 1. napjá­val lép hatályba és rendelkezéseit első ízben az 1959. évi április hóra járó családi pótlékra kell alkalmazni. Dr. Münnich Ferenc s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. Miniszteri utasftsisok A földművelésügyi miniszter 17/1959. (Mg. É. 12.) F. M. számú utasítása az újonnan alakult és területileg jelentős mértékben megnövekedett termelőszövetkezetek megsegítéséről. A termelőszövetkezeti mozgalom gyorsütemű fejlődése megkívánja, hogy az állami, kísérleti, tan- és célgazda­ságok, mezőgazdasági oktatási intézmények, mezőgazda­sági szakvállalatok (a továbbiakban: állami szervek) az eddiginél fokozottabb mértékben nyújtsanak segítséget az újonnan alakult, tapasztalt szakmai vezetőkkel nem ren­delkező termelőszövetkezeteknek a közös gazdálkodás megindításához és megszervezéséhez. Az állami szervek legfontosabb feladata az elkövetkező időszakban a termelőszövetkezetek szervezésében való közreműködés helyett az újonnan létesített és területileg jelentős mértékben megnövekedett termelőszövetkezetek gazdasági munkája megindításának, a termelés szervezé­sének segítése és az agro- és zootechnikai színvonal eme­lésének biztosítása. Az állami szervek által nyújtható segítség jellegére és módszereire, valamint annak végrehajtására az alábbi utasítást adom ki: 1. A megyei tanácsok vb. mezőgazdasági osztályának (a továbbiakban: megyei mezőgazdasági osztály) vezetője jelölje ki azokat az újonnan alakult és területileg jelen­tős mértékben megnövekedett termelőszövetkezeteket, amelyek a közös munka megindításához és megszervezé­séhez különösen igénylik az állami szervek segítségét, illetve ahol nincs rátermett szakvezető. Állami gazdaságok esetében a termelési igazgatóság ve­zetője a megyei mezőgazdasági osztály vezetőjével egyet­értésben, egyéb szervek esetében a megyei mezőgazdasági osztály vezetője a kijelölt termelőszövetkezeteket ossza be olyan állami szervekhez, amelyek a termelőszövetkezet­hez közel fekszenek és amelyek számára a szervek igaz­gatói és vezető dolgozói rendszeresen tudnak segítséget nyújtani. A kijelölt termelőszövetkezeteket oly módon kell beosz­tani, hogy egy-egy állami szervre — a lehetőségektől füg­gően — két-három termelőszövetkezetnél több ne jusson. A termelőszövetkezetek kijelölését és egyes gazdasá­gokhoz való beosztását a párt illetékes szerveivel egyet­értésben kell elvégezni. A segítségnyújtás megszervezéséért és eredményes al­kalmazásáért az állami szerv igazgatója (vezetője) felelős. 2. Az állami szervek igazgatói haladéktalanul keressék fel a kijelölt termelőszövetkezetek elnökeit és beszéljék meg velük, hogy a termelőszövetkezet fő irányában mi­lyen segítséget igényel. A megbeszélés alapján az állami szerv igazgatója je­lölje ki azokat a rátermett dolgozókat, akik a termelő­szövetkezetet rendszeresen segítik, továbbá beszélje meg a kijelölt dolgozókkal feladataikat és biztosítsa, hogy azok gazdasági munkájuk elhanyagolása nélkül a kijelölt ter­melőszövetkezetet megismerjék, feladatai megoldásában rendszeresen segítsék. Az állami szerv igazgatója által kijelölt dolgozók ve­gyék fel a kapcsolatot a termelőszövetkezetek elnökeivel és a termelőszövetkezetekre érvényes működési alapsza­bálynak megfelelően, a termelőszövetkezeti demokrácia szigorú megtartásával, segítsék a termelőszövetkezetet termelési feladatai megoldásában. A kijelölt dolgozókat a szerv vezetője végzett munká­jukról rendszeresen számoltassa be. 3. A segítségnyújtást a következő időszerű és fontos feladatok megoldására kell elsősorban irányozni: — üzemi tanácsadás a nagyüzemi gazdálkodás szerve­zésére, a gépi és kézi munkaerő foglalkoztatására és meg­szervezésére, elsősorban a tavaszi munkák beindítása során; — tanácsadás a termelőszövetkezet üzemtervének elké­szítésére, illetve az ezzel kapcsolatos alapvető feladatok, úgymint a vetésszerkezet, állatállomány, takarmányszük­séglet stb. megtervezésére; — tanácsadás a termelőszövetkezeti számvitel megszer­vezésére; — tanácsadás a közös állattenyésztés megszervezésére, a takarmánybázis biztosítására, a helyes takarmányo­zásra és más zootechnikai feladatok megoldására; —' tanácsadás az időszerű mezőgazdasági termelési feladatok megoldására; — tanácsadás a termelőszövetkezeti üzemi épületek, majorok kijelölésére és telepítésére. A tanácsadást és segítségnyújtást az állami szervek ki­jelölt dolgozói — saját gazdasági feladataik megoldása mellett — úgy szervezzék meg, hogy az rendszeres és összefüggő legyen. A lehetőségek szerint hetenként, kü­lönösen az első időszakban két-három napot töltsenek a kijelölt termelőszövetkezetekben, majd később annyi időt fordítsanak a munkára, amennyi annak eredményessé­géhez feltétlenül szükséges. 4. A főleg nagyüzemi tapasztalatokon alapuló tanács­adás útján nyújtott segítség mellett az állami gazdaságok lehetőségeikhez képest más területeken is segítsék a ki­jelölt termelőszövetkezeteket. Anyagi jellegű segítséget csak az érvényes jogszabályok megtartásával, térítés ellenében nyújthatnak. Abrak-> és szálastakarmányt a gazdaságok nem értéke­síthetnek termelőszövetkezeteknek. Kivételesen engedé­lyezem, hogy silótakarmányt — amennyiben a gazdaság felesleges készlettel rendelkezik — elszámoló áron a ter­melőszövetkezetnek értékesíthet. Gépi munkával, nélkülözhető munkagépek bérbeadá­sával a gépállomásokra érvényes bérleti díjak ellenében nyújthatnak segítséget. A gépi munkák végzését külön utasításban szabályozom. A termelőszövetkezeteket építési brigádok rendelke­zésre bocsátásával, műszaki tanácsadással is támogathat­ják. Ennek módját ugyancsak külön utasításban szabá­lyozom. A szakmai tanácsadástól eltérő jellegű segítség igény­lése esetében megfontoltan és a fennálló jogszabályok szigorú betartása alapján kell dönteni. E segítségnyújtás során a jogszabályok megtartásáért az állami szerv igaz­gatója személy szerint felelős. Az új termelőszövetkezetek munkájának hatékony meg­szervezése és a mezőgazdasági termelés színvonalának nö­velése megköveteli, hogy a fentiekben körvonalazott feladatokon túlmenően a termelőszövetkezetek megsegí­tésének sokrétű feladatában valamennyi állami szerv dol­gozója és vezetője tudásával, képességével vegyen részt, felhasználva azokat a nagyüzemi tapasztalatokat, ame­lyekkel az állami szervek dolgozói rendelkeznek. Petőházi Gábor s. k., földművelésügyi miniszterhelyettes.

Next

/
Thumbnails
Contents