Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 20. szám

164 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 20. szám. rán hozott bírói határozattal is igazolhatja. Ezért az államigazgatási szerveknek figyelemmel kell lenni a polgári jog szabályaira is abban a tekintetben, hogy mikor tekintik bizonyítottnak az eltartási szerződéses viszony fennállását. Ha ugyanis a lakásügyi hatóság azt állapítja meg a bizonyításeljárás során, hogy a szerződéses viszony nem állt fenn, ugyanakkor a polgári jogi szabályok sze-^ rint a szerződéses viszony fennállását ugyanazon bizonyítékok alapján bizonyítottnak kell tekinteni, a bíróság a lakásügyi hatóság eljárásától, illetőleg döntésétől függetlenül megállapítja az eltartási szerződéses viszony létezését. Ennek a következménye — mivel a hozott bírói döntés az államigazgatási szervekre is kötelező — az lesz, hogy a bérleti jogviszony folytatásához való jogosultságot el kell ismerni. Az eltartási szerződéses viszony fennállásának a megállapításához nem szükséges az, hogy az eltartó kizárólag gondoskodjék az eltartott mindenirányú szükségleteinek kielégítéséről. Előfordulhat, hQgy az eltartott rokonai, hozzátartozói — akik nem laknak a kérdéses lakásban — az eltartottat pénzzel, élelemmel vagy ruházattal maguk is segélyezik. A lényeges az, hogy a bérleti jogviszony folytatásának elismerését kérő személyek szolgáltatása adja a döntő részt az eltartott szükségleteinek kielégítéséhez. (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) 8. A hathónapos együttlakás értelmezése a bérleti jogviszony folytatása vagy a bérleti jogviszonyról való lemondás esetén. A bérleti jogviszony folytatása, illetőleg a bérleti jogviszonyról való lemondás szabályozásánál a R. 31. és 32. §-a az ott meghatározott bizonyos hozzátartozók részéről hathónapi előzetes együttlakást követel meg. Nevezetesen: a) A R. 31. §-a (2) bekezdésének első mondata érteimében az elhalt bérlő testvére vagy élettársa akkor jogosult a bérleti jogviszony folytatására, ha legalább hat hónapja már együttlakott a bérlővel, vagy ha a bérleti jogviszony még nem áll fenn hat hónap óta, az együttlakás a bérleti jogviszony kezdete óta tart. Itt tehát az időbeli feltétel vagylagos. Ha ugyanis a testvér vagy élettárs a bérlővel együtt költözött be a lakásba a bérleti jogviszony kezdetekor, akkor hat hónapnál rövidebb együttlakás is elég a bérleti jogviszony folytatásához, ha azonban a bérleti jogviszony régebben kezdődött, akkor legalább hat hónapos együttlakásra van szükség, de ez esetben közömbös, hogy a testvér vagy az élettárs a bérlővel együtt költözött-e be a lakásba, vagy sem. b) A R. 31. §-a (2) bekezdésének második mondata értelmében a bérlő eltartását szerződésben vállaló személy is folytathalja a bérleti jogviszonyt, de ennek már kettős időbeli feltétele van. Az eltartónak ugyanis legalább hat hónapja a bérlővel együtt kell laknia és a szerződés megkötésétől a bérlő haláláig legalább hat hónapnak kell eltelnie. A két feltételnek együttesen kell meglennie; bármelyiknek hiánya esetén az eltartó nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. c) A R. 32. §-a (1) bekezdésének második mondata a bérleti jogviszonyról való lemondást az élet-* társ és a testvér javára csak akkor teszi lehetővé, ha ezek a bérlővel legalább hat hónap óta együtt ' laktak. Itt tehát a hathónapos együttlakás az egyedüli időbeli feltétel. Ennél rövidebb ideig tartó együttlakás esetén a bérleti jogviszonyról akkor sem lehet lemondani, ha az élettárs vagy a testvér a bérlővel együtt költözött be a lakásba, * Az együttlakás fennállásának megállapítása kérdésében egyes lakásügyi hatóságoknál ellentétes gyakorlat alakult ki. A jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében szükségesnek tartom az alábbiak közlését: a) A hat hónapot elérő együttlakás fennállásának bizonyításával kapcsolatosan a Vhr.-nek mind a 61., mind pedig a 68. §-a abból az alapelvből in-s dul ki, hogy az együttlakás megállapításának vizsgálatánál elsősorban a rendőri bejelentés adatait kell figyelembe venni, azonban annak ellenkezője bizonyítható. Ez okból mindazokban az esetekben, amikor a jogszabály akár a bérled jogviszony foly^ tatásához, akár pedig az arról való lemondáshoz az, együttlakás igazolását követeli meg, elsősorban arról kell meggyőződni, hogy a jogosultként fellépő személy a halál, illetőleg a lemondás időpontjában a lakásba be volt-e jelentve. Olyan személyek, akik a lakásba nem voltak bejelentve, az együttlakás megállapításának szempontjából figyelembe nem vehetők, mert a bejelentésre vonatkozó rendészeti jogszabályok a lakásban való huzamosabb tartózkodás esetén a rendőri bejelentést kötelezően írják elő; annak elmulasztása szabálysértést eredményez. A be'jjelentés nélküli bennlakás nemcsak azért nem vehető figyelembe, mert ez az állapot szükségszerűség szabálysértés útján jöhetett létre, hanem azért sem, mert a bejelentés nélküli bentlakásra való hivatkozás az esetek többségében azért történik, hogy egyesek őket a valóságban meg nem illető jogokhoz juthassanak, sőt szabálysértés árán is maguknak különös jogokat származtathassanak. Az együttlakás bizonyítása szempontjából általában az állandó lakosként való bejelentés jön tekintetbe. b) Ideiglenes bejelentés csak kivételes esetben vehető figyelembe, ha a tényleges ottlakás nem vitás, az állandó bejelentkezés elmulasztását pedig valamely jogos érdek biztosítása tette indokolttá (pl. ha házassági bontóper folyamatba tétele ese^ tén az egyik házastárs az anyja lakásába költözik, de ott a közös lakáshoz való jogainak fenntartása érdekében csak ideiglenesen jelentkezik be, s anyja később — a házasságot felbontó bírói ítélet jogerőre emelkedését követően — meghal). A bejelentéssel kapcsolatos kérdéseket általában szigorú szempontok szerint kell elbírálni. A ki-és bejelentkezések, valamint ezek elmulasztása ugyanis számos visszaélésre ad lehetőséget. Az élet tapasz-*