Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 20. szám

20. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 163 AZ ÉPÍTÉSÜGYI MINISZTÉRIUM LAKÁS- ÉS KOMMUNÁLISPOLITIKAI FŐOSZTÁLYÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSAI. i A lakásbérleti jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos kérdések.* 6. A lakásügyi hatóság társbérlet fennállása esetén a mellékhelyiségek használatát a korábbi határozatában foglaltaktól eltérően is szabályozhatja. m A 15 1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet (Vhr.) 74. §-a értelmében társbérleti kiutalás esetén a lakásügyi hatóság nem csak a kiutalt lakószoba, hanem a lakáshoz tartozó összes helyiségek használatáról is rendelkezni köteles. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet (R.) 35. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a „ ... lakás egyéb helyiségeit a társbérlők a kiutaló határozatnak megfelelően használhatják." Ezek a rendelkezések határozzák meg lényegében a lakásügyi hatóság jogkörét az ún. mellékhelyiségek használatának rendezése terén. Olyan tiltó jogszabály nincs, amelynek következtében a lakásügyi hatóság a társbérlők szociális, egészségügyi, illetőleg családi viszonyaira figyelemmel utóbb ne rendezhetné a mellékhelyiségek használatát a korábbi határozattól eltérően. Az ettől eltérő téves állásfoglalást nem egyszer a Vhr. 74. §-a (2) bekezdése utolsó mondatának helytelen értelmezése okozza. Ez a rendelkezés a lakás elcserélése, a bérleti jogról való lemondás, illetőleg a bér leti jogviszony folytatása esetére mondja ki azt, hogy a volt bérleménnyel kapcsolatosan hozott utolsó határozat az irányadó. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a lakásügyi hatóság újabb határozata nélkül a jogutód a csere stb. esetén pontosan anynyi jogot szerez, mint amennyi a jogelődnek volt. Nincs azonban akadálya annak, hogy a lakásügyi hatóság az új társbérlő szociális, egészségügyi, illetőleg családi _y iszonyaira tekintettel, új eljárás keretében, a korábban kizárólagos használatra rendelt mellékhelyiségek közös használatát elrendelje. Tehát.nem az eredeti kiutaló határozatot jogosult módosítani, hanem a lakásgazdálkodásból folyó jogai, illetőleg kötelességei alapján az indokolt kérelem teljesítése érdekében jogosult valamely mellékhelyiség közös, illetőleg kizárólagos használatát utólag elrendelni. Az ún. mellékhelyiségek között különleges helyet foglal el a lakás éléskamrája. A Vhr. 75. §-a értelmében „társbérlet létesítése esetén az éléskamra kizárólagos használata az eddigi bérlőt illeti; az érdekeltek azonban ettől eltérően is megállapodhatnak." Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamely műszakilag összefüggd, egy egységes bérleményt képező lakásból a bérlő jogos lakásigényét meghaladó lakrészt igény bevesznek és annak folytán a * A jelen fejezetben hivatkozott 35/1956. (IX. 30.) M. T. Bzámú rendelet (R.), illetve végrehajtására kiadott 15/1957. (III. 7.) Korm. számú rendelet (Vhr) — egységes szerkezetben — a Tanácsok Közlönye 1957, évi 15. számában jelent meg. lakásban társbérlet létesül [R. 37. § (1) bek. a) pont.], a lakás éléskamráját a lakás eredeti bérlő-* jétől (az ún. ősbérlőtől), annak beleegyezése nélkül igénybevenni és a lakásba behelyezett társbérlő részére kiutalni még akkor sem szabad, ha azt az új társbérlő már említett szociális, egészségügyi vagy családi viszonyai egyébként indokolttá tennék^ Ha azonban az „ősbérlő" a lakásból később eltávozik és társbérleményét másnak utalják ki, a jogutód már nem hivatkozhatik a Vhr. 75. §-ára és ezen a címen nem követelheti a maga számára az éléskamrát oly esetben, amikor a lakásügyi hatóság a másik társbérlő szociális, egészségügyi, illetőleg családi viszonyaira való tekintettel a lakás élés? kamráját annak részére kívánja biztosítani. (Lásd e kérdéssel kapcsolatosan még a Tanácsok Közlönye 1957. évi augusztus 18-i számában közölt 1. számú állásfoglalást.) (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakít tott állásfoglalás.) 7. A R. 31. §-ának (2) bekezdésében említétt eh tartási szerződés meglétét, vagy hiányát a lakásügyi hatóság az 1957. évi IV. törvény Uh Fejezetében foglalt bizonyítási eljárás útján, saját hatáskörében is megállapíthatja. A R. 31. §-ának (2) bekezdése értelmében a bér-* leti jogviszony folytatására az a személy is jogo-s sult, aki a bérlő eltartását szerződésben vállalta* feltéve, hogy legalább hat hónapja a bérlővel együttlakott és a szerződés megkötésétől a bérlő haláláig legalább hat hónap eltelt. A gyakorlatban több esetben felmerült az a kérdés, hogy az eltartási szerződéses viszony fenn-* állását milyen módon, milyen eljárás útján lehet bizonyítani olyankor, amikor az érdekeltek írásbeli szerződést nem kötöttek. A R. 31. §-ár^ak (3) bekezdéséből az következik, hogy a bérleti jogviszony folytatására való jogo-* sultságot minden esetben a lakásügyi hatóság állapítja meg. Ez ugyanis kimondja, hogy a bérleti jogviszony folytatására jogosult személynek, a bérlő halálától számított tizenöt napon belül kell kérnie a lakásügyi hatóságtól a bérleti jogának eU ismerését. Minthogy a R. 31. §-ának (2) bekezdése az eltari tási szerződés írásbafoglalását nem írja elő, de a polgári jog általános szabályai sem kötik írásbeliséghez az ilyen tárgyú megállapodás jogérvényes létrejöttét, ezért a lakásügyi hatóság írásbeli eltar-* tási szerződés hiányában nem zárkózhatik el a bérleti jogviszony folytatására irányuló kérelem érdemleges elbírálása elől. Ha tehát a bérleti jog* viszonyt folytatni kívánó személy írásbeli szerző-* dés nem tud felmutatni, ilyen esetekben az eltartási szerződés meglétét, vagy hiányát a lakásügyi hatóság az 1957. évi IV. törvényben biztosított eszközök igénybevételével, tehát tanúk meghallgatása, okirati bizonyítékok stb. útján állapítja meg. Határozatát az eset összes körülményeinek gondos mérlegelése alapján hozza meg. Megjegyzendő, hogy az eltartási szerződéses jog-» viszony létezését az eltartó megállapítási per 6CH