Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 95. szám

846 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 95. szám. Ha a bérlő olyan személyt nevez meg, aki társbérlőül ki nem jelölhető, az eredetileg rendelkezésre álló határidőn belül új kijelöléssel élhet. Ha a határidőn belül nem jelöl meg társbérlőként kijelölhető személyt, a lakásügyi hatóság jogosult a társbérlő kijelölésére. 2. A nem munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás bérlőjét a R. 37. § (1) bekezdésében biztosított jogok csak korlátozott mértékben illetik meg, ha a szolgálati lakás a bérlő jogos lakásigényének mértékét meghaladja és az igényt rr.eghaladó lakrészre a szerv társbérletet kíván létesíteni. Nincs törvényes akadálya annak, hogy a szolgálati lakással rendelkező szerv a lakásügyi hatóságnál társbérlet létesítését kezdeményezze, ha a lakás a bérlő jogos lakásigényének mértékét meghaladja és a társbérlet létesítésének egyéb törvényes előfeltételei is megvannak. Ebben az esetben azonban a szerv bérlő kijelölési joga és a bérlőnek a R. 37. §-ában biztosított jogai egymással ellentétbe kerülhetnek. Ez az ellentét az alábbiak szerint egyenlíthető ki: A R. 37. §. (1) bekezdés b) pontjában biztosított cserejog a bérlőt csak a szolgálati lakással rendelkező szerv hozzájárulásával illeti meg, ha tehát a szerv a bérlő által választott fél személyét kifogásolja, a cserét meghiúsíthatja. Ily módon meg van a törvényes lehetősége annak, hegy a lakásigény mértékét meghaladó lakrész fennállása esetén a bérlő lakását csak a szerv által kijelölt, vagy nem kifogásolt személlyel cserélje el. A R. 52. §-a ugyanis kimondja, hogy a lakásbérlet általános szabályai — a rendeletben meghatározott kivételektől eltekintve — a szolgálati lakásra is vonatkoznak. Ilyen kivételnek tekintendő a R. 10. § (2) bekezdése, amely szerint a szolgálati lakás bérlője csak akkor jogosult lakását más — akár szolgálati, akár olyannak nem tekintendő — lakásra elcserélni, ha a cseréhez a szolgálati lakással rendelkező szerv is hozzájárul. Ugyanígy a R. 52. § (1) bekezdéséből kell kiindulnunk annak a kérdésnek a megválaszolásánál is, hogy a szolgálati lakás bérlőjét a R. 37. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított társbérlő választási jog akkor is megilleti-e, ha a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrészre a szerv kíván társbérlőt kijelölni. A R. 52. § (1) bekezdése félreérthetetlenül leszögezi, hogy azokat a kivételeket, amelyeknél a szolgálati lakásra nem a lakásbérlet általános szabályai alkalmazandók, a R-nek, illetve a Vhr-nek kell tartalmaznia. Ilyen kivétel a már hivatkozott R. 10. § (2) bekezdése, valamint a Vhr. 109. és 113. §-a (Vhr. 103. §.). A Vhr. 109. és 113. §-a sorolja fel azokat az eseteket, amikor a szerv szolgálati lakást alkalmazásában nem álló személy részére is juttathat. A nem a szerv dolgozója részére cserelakásként biztosított lakás szolgálati lakás ugyan, az erre vonatkozó bérleti jogviszonyt azonban a szerv a Vhr. 109. § (3) bekezdésében foglaltak értelmében újabb cserelakás felajánlása alapján nem, csupán a R. 28. § \2) bekezdésében meghatározott felmondási okok alapján Szüntetheti meg.' A R. 52. §-ából következően a R. 37. §-ában biztosított jogok a szolgálati lakás bérlőjét is megilletik ugyan, á szerv rendelkezési jogának megóvása érdekében szükséges azonban a R. 37. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott társbérlőválasztási jog és a szolgálati lakással rendelkező szerv jogainak megfelelő összhangba hozatala. Ez a legcélszerűbben akként biztosítható, ha a szolgálati lakás bérlője a jogos lakásigénye mértékét meghaladó lakrész tekintetében társ bérlőválasztási jogát a Lakással rendelkező szerv által megnevezett dolgozók vagy a Vhr. 109. §-a alá eső személyek köréből gyakorolja. (Ez utóbbi esetben csak akkor, ha a szerv a Vhr. 109. §-a alapján cserelakásként szolgálati lakást kíván felajánl ni.) Ez a megoldás a lakásügyi szabályok céljának is megfelel és gyakorlatilag is célszerű, mert a jogszabályokban hivatkozott kivételektől eltekintve maga a szerv is csak alkalmazásában álló személyt jelölhet a szolgálati lakás bérlőjéül, több jogot tehát, mint maga a szerv, vagy a lakásügyi hatóság, a szolgálati lakás bérlője sem gyakorolhat. A fenti állásfoglalás a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakások kivételével valamennyi szolgálati lakásra alkalmazandó. 3. Bérlőtársi jogviszony csak a felek közös írásbeli kérelme alapján létesíthető. A lakásügyi hatóság ilyennek hiányában a R. 80. §-a alapján foganatosítandó végrehajtási eljárás során bérlőtársi jogviszonyt nem létesíthet. Az ilyen értelmű kiutaló határozat a R> 39. §-ában és a Vhr. 88. §-ába ütközik. A bérleti jogviszony megszűnése után a lakásokban jogcím nélkül visszamaradt személyek és az önkényes bebeköltözők kiköltöztetése és elhelyezése a R. 80. §-a ér-* telmében a lakásügyi hatóság feladata. Ennek megoldása a kihelyezendő személyek nagy számára és az ilyen esetek sokféleségére (jogerős bírói határozatok végrehajtása, jogilag megüresedett lakásokban visszamaradt személyek kihelyezése stb.) való tekintettel a lakásügyi hatóságokra rendkívül nehéz feladatokat ró. Ezért az utóbbi időben több lakásügyi hatóság folyamodott ahhoz a megoldáshoz, hogy a R. 36. §-a értelmében társbérletté nem alakítható lakásokra vonatkozóan bérlőtársi jogviszonyt létesített és a R. 80. §-a alapján kihelyezendő személyek javára ilyen tartalmú kiutaló határozatot hozott. Az ilyen határozat a bérlőtársi jogviszony fogalmával ellenkezik, de sérti a R. 39. § (3) bekezdését és a Vhr. 88. §-át is. Ezek szerint ugyanis bérlőtársi jogviszony csak a felek közös írásbeli kérelmére létesíthető és bérlőtársul csak azokat lehet elismerni, akik a lakásba együtt költöznek be. (Ez alól csak a házastársak kivételek.) A bérlőtársak a lakást együtt és közösen használják. A bérlőtársi jogviszony a társbérletnél is szorosabb kapcsolat, ezért köti a jogszabály annak létesítését az említett külön feltételekhez. A jogerős lakásügyi határozatok végrehajtásához fűződő komoly érdek sem teszi megengedhetővé, hogy a lakásügyi hatóság a társbérlet létesítésének tilalmát adott esetben úgy szegje meg, hogy bérlőtársi jogviszonyt létesít, tehát még a társbérletnél is hátrányosabb helyzetet hoz létre. 4. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. r. 49. § (1) bekezdése alapján felajánlott cserelakás megfelelőségének kérdése. A felajánlott cserelakás megfelelő voltának feltételeivel a R., illetve a Vhr. több esetben foglalkozik. így részletes útmutatást tartalmaz a Vhr. 130. §-a, a R. 62. §-a alapján történő felmondás esetén a személyi tulajdonos által felajánlott cserelakás megfelelő volta tekintetében. A 62. § (4) bekezdése azt is kimondja, hogy a bíróság döntése egyik félre nézve sem eredményezhet méltánytalanságot. A R. 49. § (1) bekezdése szerint a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás, valamint a szerv kezelésében álló lakótelepen (lakóházban) levő lakás kiürítését — feltéve, hogy a munkaviszony nem fegyelmi úton szűnt meg — a szerv csak más, megfelelő lakás biztosítása esetén igényelheti. A R. 49. § (3) bekezdése a lakás megfelelőségének fogalmához lényegesen kevesebb feltételt fűz, mint a R. 62. §-a és a Vhr. 130. §-a. Ez érthető, hiszen közérdek fűződik ahhoz, hogy a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakással a szerv minél hamarabb rendelkezzék. A személyi tulajdonos viszont, akinek egyéb felmondási oka a bérlővel szemben nincs, mint a cserelakás felajánlása és az a cél, hogy saját személyi tulajdonában költöztessék, indokoltan kötelezhető minden szempontból megfelelő és a személyi tulajdonához hasonló értékű lakás juttatására. , *