Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 95. szám

95. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 347 A R. 49. § (3) bekezdése szerint a felajánlott cserelakás akkor megfelelő, ha ugyanannak a községnek vagy városnak a területén van és van annyi szobája, amenynyire az alkalmazott igényt tarthat, vagy legalább annyi szobája van, mint amennyi a kiürítendő szolgálati lakásban volt. Szolgálati lakásokkal rendelkező egyes szervek és különböző lakásügyi hatóságok a R. 49. § (3) bekezdésének ezt a rendelkezését szószerint akként értelmezik, hogy teljesen elegendő, ha a felajánlott cserelakás minden mellékhelyiség nélkül összesen egy helyiségből áll. Ha ugyanis a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás mellélvhelyiségekkel, így elsősorban a nélkülözhetetlen konyhával és W. C-vel is rendelkezett, a R. 49. § (3) bekezdése alapján felajánlott cserelakás is csak akkor megfelelő, ha ez lakásnak tekinthető, tehát a lakószoba mellett legalább is a főzési lehetőség és a W. C. hasztá.Vlt biztosítva van. A R. 49. § (3) bekezdésének ettől e-térő értelmezése ugyanis azt eredményezi, hogy a felajánlott cserelakás még a R. 80. § (3) bekezdése szerinti elhelyezés mértékét sem üti meg, hanem esetleg csupán szükséglakásnak felel meg. A cserelakás lehet gyenbébb minőségű, mint a kiürítendő lakás, mégis annak — ha nem is komfortosnak, de — valóban megfelelőnek kell lennie. Ehhez pedig a főzési lehetőség és a W. C. használata kétségtelenül hozzátartozik, de ugyanakkor nem követelhető meg, hogy a lakás pl. fürdőszobával is rendelkezzék. 5. A 30/1938. (IV. 15.) Korm. sz. r* 2—4. §-ainak rendelkezései a munkásőrség tagjaira nem alkalmazhatók. A 30/líK'S. (IV. 15.) Korm. sz. r. 2. §-a szerint a rendelet hatályba lépése után — tehát 1958. április 15-ét követően megüresedő személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezésű lakás tulajdonosa a R. 5'8. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az 1953. április 1. előtt épült személyi tulajdonban lévő szabadrendelkezésű lakás tulajdonosa pedig a R. 71. § (1) bekezdésében meghatározott jogát az 19'59. december 31. napjáig nem érvényesítheti, ha a lakás bárlője a Néphadsereg, a Belügyminisztérium vagy a Határőrség hivatásos állományú tisztje vagy tiszthelyettese volt és a lakásra a fegyveres testület, hivatásos állományába tartozó másik tiszt vagy tiszthelyettes részére továbbra is igényt tart. A 33 1958. (IV. 15.) Korm. sz. r. a munkásőrséget természetszerűleg nem sorolta fel a fegyveres testületek között, mivel a munkásőrség nem katonai, hanem polgári társadalmi szervezet. Minthogy azonban a munkásőrség kötelékében vezető beosztást betöltő egyes személyek a fegyveres testületek hivatalos állományú tisztjei, ezekre a 30/1958. (IV. 15.) Korm. sz. r. 2—1. §-ai értelemszerűen alkalmazandók. \ • A munkásőrség országos működési szabályzata szerint ilyen hivatásos állományú tisztek kizárólag a munkásőrség következő vezető beosztású tagjai: Az önálló század- és zászlóaljparancsnokok, a fővárosi kerületi parancsnokok, a megyei parancsnokok és az utóbbiak mellé beosztott kiképző anyagi tisztek. A munkásőrség más vezetői, illetve tagjai nem hivatásos állományúak, így a 30/1956. (IV. 16.) Korm. sz. r. rendelkezései reájuk nem vonatkoznak. 6. A bérleti jogviszony a R. 33. § (1) bekezdése érteiméhen akkor is megszűnik, ha a bérlőt a bíróság vagy a rendőrhatóság jogerős határozattal a R. hatályba lépése előtt utasította, illetőleg tiltotta ki abból a helyiségből, ahol a bérlemény van, ha e határozat hatálya 1958. november 1-én még fennállott, és a bérleményben a R. 31. §-a értelmében a bérleti jogviszony folytatására jogosult hozzátartozó nem maradt. A R. 33. § (1) bekezdése értelmében a bérleti jogviszony megszűnik, ha a bérlőt a bíróság vagy a rendőrhatóság jogerős határozattal kiutasította, illetőleg kitil* A rendelet a Tanácsok Közlönye ez évi 35. számában jelent meg. totta abból a helyiségből, ahol a bérlemény van. \A R. 31. § keretei között azonban az ott felsorolt hozzátartozók — az eltartó kivételével — a bérleti jogviszony folytatására jogosultak.) A R. 1956. november L napján lépett hatályba és a Vhr. 161. § (1) bekezdése szerint a R. és a Vhr. rendel^ kezéseit az 1956. november 1. napját megelőző időben létesített bérleti jogviszonyokra is alkalmazni kell. E két rendelkezés egybevetésével megállapítható tehát, hogy a bérleti jogviszony akkor is megszűnik, ha a jogerős kiutasító, illetőleg a kitiltó határozat 1956. november 1. előtt keletkezett ugyan, de a R. hatálybaléptekor még érvényben volt és a lakásban a R. 31. §-a értelmében a bérleti jogviszony folytatására jogosult hozzátartozó nem lakott. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. r. előtt érvényben levő lakásügyi jogszabályok [a 11/1953. (III. 24.) M. T. sz. r.* és a 2252/1953. Kip. M* sz. ut.] a bérleti jogviszony megszűnésének ezt az esetét nem ismerték el, bár a 11/1953. (III. 24.) M. T. sz. r. 4. § e) pontja általánosságban megemlíti, hogy a bérleti jogviszony „bírói ítélet alapján" ie megszűnik. A „bírói ítélet" jellegének és rendelkezéseinek közelebbi meghatározása hiányában azonban a korábbi jogszabály csak azokra az esetekre vonatkozott, amelyeket a R. 27. § b) pontja szabályoz, tehát a bérleti jogviszonynak polgári bírói ítélettel történő megszüntetésének eseteire. Ilyen körülmények között a 11/1953. (III. 24.) M. T. sz. r. 4. §-a értelmében a jogerős kiutasító, vagy kiutaló határozat egymagában a bérleti jogviszony megszűnését nem eredményezte, bár a bérlő eltávozása gyakorlatilag többnyire a bérleti jogviszony megszűnéséhez vezetett. (Megüresedés folytán igénybe vették a lakást.) 7. A lakás túlnyomó részének albérletként történő hasznosítása esetén csak az az albérlő kérheti az általa használt lakószoba kiutalását, akinek a lakásba történt beköltözésével az albérletbe adott lakószobák száma a lakásban levő szobák számának 2/3-át elérte. A R. 41. §-ának (2) bekezdése szerint az egész lakást,vagy annak túlnyomó részét a R. 55. § (2) bekezdésében meghatározott eset (mentesítés) kivételével albérletbe adni nem lehet. Ennek ellenére létrejött albérleti megállapodás semmis. A Vhr. 95. § (1) bekezdése szerint a lakást akkor hasznosítják túlnyomórészt albérlet útján, ha az albér-* leibe adott lakószobák száma eléri a lakásban levő lakószobák számának kétharmadát. A Vhr. 95. § (2) bekezdése viszont úgy rendelkezik} hogy az 1953. szeptember 23. napját megelőző időben létrejött albérleti szerződések érvényét a R. 41. § (2) bekezdése nem érinti. A Vhr. 96. §-a értelmében az 1953. szeptember 23-át követően történt albérletbe adás esetén is csak azt az albérleti szobát lehet igénybe venni: 1, amelynek albérletbe adása folytán az albérletbe adott lakószobák száma a lakásban levő lakószobák számának kétharmadát eléri; 2. ez a szoba a bérlő jogos lakásigényének a mértékét meghaladja; 3. csak annak az albérlőnek a kérelmére és javára, aki ezt a lakószobát használja és 4. a szoba a R. és Vhr. egyéb rendelkezései szerint is alkalmas a társbérlet létesítésére. Törvénysértő tehát a lakásügyi hatóságnak az a több ízben tapasztalt gyakorlata, hegy a fentiek figyelmen kívül hagyásával annak az albérlőnek utalják ki az általa használt lakószobát, aki az albérleti szerződést olyan időben kötötte meg, amikor a lakás még az ő figyelembevételével nem vált túlnyomó részben albérlet útján hasznosítottá. (Ha pl. a bérlő 3 szobás lakása egyik * Az idézett rendeletet és végrehajtási utasítását a Helyi Tanácsok Közlönye 1953. évi 1. száma közli.