Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 94. szám

94. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 809 ügyi miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben megállapított munka­bért kell alapul venni. (3) Ha az utolsó munkakörnek a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerinti figyelembevétele — a dolgozó előző foglalkozásaira tekintettel — nem megnyugtató, az Rny. 87. §-ában említett bizottság a niunkabérátlagot az igénylő korábbi időben be­töltött és ránézve jellemző munkakörére a nyug­díjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint is megállapíthatja. Rny. 33. §. (1) Az öregségi és a rokkantsági tel­jes vagy résznyugdíj összegének megállapításánál az öregségi nyugdíjra jogosító vagy az ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltésének időpontját megelőzően az Rny. 31. §-ában meghatározott idő­tartamokra kapott munkabér átlagát kell az igénylő kérelmére alapul venni, ha ez reá nézve kedvezőbb. (2) A_z (1) bekezdés szerinti munkabérátlagot csak abban az esetben lehet alapul venni, ha a dol­gozónak a figyelembe vett időpontban — az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó nyug­díj esetét is ideértve — legalább tíz évi szolgálati ideje van. (3) Ha a dolgozó korkedvezményre jogosító mun­kakörben dolgozott, a kedvezményes korhatárnál öt évvel alacsonyabb életkort megelőző munkabér­átlagot akkor lehet figyelembe venni, ha a Tny. 2. §-ának (2) vagy (3) bekezdésében megkívánt jogo­sultsági feltételek a férfiaknál legkésőbben a hat­vanadik, a nőknél pedig az ötvenötödik életév be­töltése előtt teljesültek. (4) A munkabér átlagának az (1)—(3) bekezdés szerinti megállapításánál az Rny. 32. §-a (1) bekez­désének rendelkezéseit is alkalmazni kell. (5) A munkabérátlagot az (1)—(4) bekezdés sze­rint csak abban az esetben lehet megállapítani, ha az igénylő a figyelembe veendő időtartam vala­mennyi hónapjában forintbért kapott. Rny. 34. §. (1) A szakmunkás öregségi vagy rok­kantsági teljes és résznyugdíjának összegét a szak­képzettségének megfelelő munkakörre a nyugdíja­zás időpontjában érvényes munkabérszabályok sze­rint az Rny. 32. §-a (2) bekezdésében megállapí­tott munkabér alapján kell kiszámítani, ha az így kiszámított nyugdíj összege reá nézve kedvezőbb. (2) Az (1) bekezdés szempontjából szakmunkás az, akinek ipari szakképzettsége vagy azzal egyen­értékű képzettsége van. (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha a szakmunkás a) az öregségi teljes vagy résznyugdíj megálla­pításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át, a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj megállapításánál figyelembe vett szol­gálati idő tartamának legalább a fele részében a szakképzettségének megfelelő munkakörben dol-* gozott és b) a munkabérátlag kiszámításánál az egyébként figyelembe veendő időszak alatt tizenkét hónapot meghaladó 'időtartamon át nem szakképzettségé-* nek megfelelő munkakört töltött be. (4) A munkaügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a szakmunkás-kedvezményre jogo­sultak körét rendelettel meghatározza. Rny. 35. §. Az öregségi vagy rokkantsági teljes és résznyugdíj összegének megállapításánál a baU eseti járadék összegét a munkabérátlag kiszámítás sánál munkabérként kell figyelembe venni. A bate eseti járadék legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe, mint amennyi a járadékost hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenés alapján meg-* illetné. Rny. 38. §. A nyugellátás összegének kiszámítá-* sáv.ú] a Magyar Államvasutak és a Győr-, Sopron-, Ebon:urti Vasút (továbbiakban: Vasutak) poggyász-* hordárainak keresetét abban az összegben kell fi­gyelembe venni, amely után a munkáltató a betege ségi biztosítási járulékot fizeti. Rny. 37. §. A nyugellátás összegének kiszámít tásánál figyelembe vehető természetbeni juttatás sokat, valamint azok pénzbeni egyenértékét a mun-i kaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Ta^ nácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg. Rny. 38. §. (1) A mellékfoglalkozásban és máso^ dik állásban kapott munkabért csak abban az esete ben lehet figyelembe venni, ha a dolgozó heti munkaideje a fő foglalkozásában (első állásában) munkakörére (foglalkozására) előírt teljes munka­időnél kevesebb. A mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabért csak o'yan mérték-* ben lehet figyelembe venni, amilyen mértékben a mellékfoglalkozás (második állás) a dolgozó munn kaidejét a munkakörére előírt teljes heti munka-? időre kiegészíti. (2) A mellékfoglalkozásban (második állásban) kapott munkabért csak abban az esetben lehet az (1) bekezdésben foglaltak szerint figyelembe ven-* ni, ha a dolgozó a nyugellátás megállapítását köz-* vétlenül megelőző öt éven át mellékfoglalkozása (második állása) alapján is betegségi biztosításra kötelezett volt. (3) A nyugellátás összegének kiszámításánál a mellékfoglalkozás (második állás) alapján teljesí-* tett túlóráért járó díjazást figyelembe venni nem lehet. Rny. 39 §. (1) A nyugellátás összegének megálla-? pításánál figyelembe vehető munkabérátlag 4700 forintnál több és 150 forintnál kevesebb nem leheti (2) A jutalékos bérrendszerben dolgozók nyűg-* ellátása összegének megállapításánál legfeljebb

Next

/
Thumbnails
Contents