Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 51. szám

51. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 445 törvényerejű rendelet 3. §-ába ütköző lopás bűntettét követi el. 15. §. Hatálybalépés. Jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a 12/1956. (V. 11.) M. T. számú és az 59/1957. (IX. 11.) Korm. számú rendelet hatályát veszti. Apró Antal s. k., a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese. Miniszteri rendelet Az élelmezésügyi és könnyűipari miniszter 1/1958. (VI. 11.) Élm. M.—Kip. M.—A. H. számú együttes rendelete a vágójuh felvásárlási árának megállapításáról. A 10/1957. 24.) Korm. számú rendelet 3. és 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján — a földművelésügyi miniszterrel és az Országos Árhivatal elnökével egyetértésijén — a következőket rendeljük. 1. §. Vágójuhnak mezőgazdasági termelőszövetkezettől, termelőszövetkezeti csoporttól, termelői szakcsoporttól, szakszövetkezettől, vagy mezőgazdasági társulástól, vagy egyéni állattartótól való felvásárlása esetén a következő árakat kell kifizetni: Minőség Ft/kg Extrém 5.50 I. osztályú 5.50 II. osztályú 5.— III. osztályú 4.— IV. osztályú 2.80 2. §. A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a vágójuhok felvásárlási árára vonatkozó korábbi árhatósági rendelkezések (leiratok) hatályukat vesztik. Kovács Imre s. k., Nagy Józsefné s. k., élelmezésügyi könnyűipari miniszter. miniszter. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA. Lakásügyi kérdések.* a) A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendeletben, valamint a Vhr.-ben foglalt azok a jogok, amelyeket a házingatlan tulajdonosa csak saját személyében gyakorolhat, a külföldön élő tulajdonost nem illetik meg. Ezeket a jogokat csak a devizahatóság által jóváhagyott belföldi vagyonkezelő útján gyakorolhatja. * A szövegben hivatkozott 35/1950. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet (R) és a végrehajtásra kiadott 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendeletet (Vhr.) — egybedolgozott szöveggel — a Tanácsok Közlönye 1957. évi 15. száma közli. . A 3)5/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendeletben, valamint a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendeletben több olyan rendelkezés van, amely a személyi tulajdonban álló házingatlan tulajdonosának a lakás bérletével kapcsolatos jogokat biztosít. Ilyen mindenekelőtt a tulajdonos beköltözési joga, a lakás elcserélésének a tulajdonos hozzájárulásához kötése, szabad rendelkezésű lakás esetén a bérbeadás joga, stb. A gyakorlatban felmerült az a probléma, hogy a külföldön élő, nem egy esetben külföldi állampolgárságú személyt a Magyarországon lévő házingatlana tekintetében megilletik-e azok a jogok, amelyek a belföldön élő tulajdonosokat, illetőleg, ha nem illetik meg, helyettük ki gyakorolhatja azokat. A kérdés eldöntésénél figyelemmel kell lenni az államigazgatási eljárás alapelveire, a lakásgazdálkodás speciális vonásaira és a tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos szabályokról szóló 1950. évi 30. sz. tvr-ben foglaltakra. Az államigazgatás alapelveiből nyilvánvaló, hogy Magyarország területén kívül élő, nem magyar állampolgárságú személyek, kizárólag Magyarország területén gyakorolható, személyhez kötött jogokat nem szerezhetnek — kivéve az esetleges nemzetközi szerződésen vagy a viszonosságon alapuló jogokat. A lakásgazdálkodás kötöttségéből folyik, hogy a külföldön élő személyek a Magyarország területén lévő ingatlanaikban lévő lakásokat saját rendelkezésük alá nem vonhatják. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 61. §-ában, valamint a Vhr. 144. §-ában a tulajdonos hozzájárulásától teszi függővé a lakás elcserélését. E rendelkezés alapvető célja az volt. hogy a tulajdonosnak a beköltözési jogát — a lakás elcserélése útján —. a bérlők ne játszhassák ki. A külföldön élő tulajdonost tehát már ebből az okból sem illeti meg az a jog, hogy a lakás elcserélését megakadályozza, mivel az ő beköltözési szándéka — de a beköltözési lehetősége — sem áll fenn. Az 1950. évi 30. sz. Tvr. 52. §-ában foglaltakból kitűnően a deviza-külföldi személy Magyarországon lévő ingatlanát csak devizabelföldi személy kezelheti — vagyis a* ingatlannal kapcsolatos államigazgatási jogok és kötelezettségek alanya csak devizabelföldi lehet — mivel a devizahatóság utasítást nyilvánvalóan csak devizabelföldi vagyonkezelőnek adhat, illetőleg elszámolásra csak ilyen személyt kötelezhet. Az említettek összevetéséből tehát az következik, hogy a devizakülföldi személy Magyarországon lévő ingatlanaival mind államigazgatási, mind polgári jogi vonatkozásban közvetlenül csak a devizahatóság által jóváhagyott devizabelföldi személy rendelkezhet, szerezhet azzal kapcsolatos jogokat, illetve vállalhat kötelezettségeket. Abban az esetben, ha a külföldi tulajdonos a Magyarországon lévő vagyona kezelésével devizabelföldi személyt nem bíz meg, illetőleg a megbízott személy megbízását a devizahatóság nem fogadja el, a vagyonkezelési jogát a devizahatóság, vagy megbízásából más személy, illetőleg szerv gyakorolja. Ebből viszont következik, — hogyha a vagyon, házingatlan, az abban lévő lakások felett — szabályszerűen megbízott személy hiányában — a lakásügyi hatóság rendelkezik, függetlenül attól, hogy a lakás tanácsi vagy szabad rendelkezésű. Nem tekinthető tehát törvénysértőnek a lakásügyi ható^ ság eljárása, ha a cserét a devizakülföldi személy hozzájárulása nélkül engedélyezi a lakás bérlőjének vagy azt megüresedés esetén más részére kiutalja. Ha a devizakülföldi Magyarországon lévő vagyontár-gyainak a devizahatóság által jóváhagyott devizabelföldi személy a kezelője, a tulajdonost megillető jogok a szabályszerűen megbízott vagyonkezelőt illetik meg. Házingatlan esetében tehát a lakáscseréhez — a bérleti jog-; viszonyról való lemondáshoz hozzájárulása szükséges, illetőleg a lakás megüresedése esetén abba beköltözhet stb. b) A társbérleti lakrészben lakó bérlőt — amennyiben a bérleményében a jogos lakásigényt meghaladó lak* rész keletkezik — nem illetik meg a 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 37. §-ában meghatározott jogok.