Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 36. szám

334 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám. társulat nevében rendelkezni jogosult meghatalmazottakat. (4) A társulat házi pénztárában csakis a napi kiadások fedezésére szükséges összeget kezelheti. A társulat házi pénztárában kezelhető összeg legmagasabb mértékét, a társulat csekkszámláját vezető takarékpénztári fiók javaslatára, a Takarékpénztár megyeszékhelyi fiókja a IUESZÖV-vel egyetértésben állapítja meg. 2. §. (1) A társulatok feladataikat lehetőleg teljes egészében vagy nagyobb részben saját eszközeikből kötelesek elvégezni. (2) Ha a társulat saját eszközei az éves tervben előirányzott — alapszabály szerinti — feladatok elvégzését teljes egészében nem biztosítják, a társulat a saját eszközökkel nem fedezett szükséglet mértékéig a Takarékpénztártól bankhitel engedélyezését kérheti. (3) Az 1957. évi 48. számú tvr.* 2. §-ának (2) bekezdése szerint olyan esetben, amikor a társulat által végrehajtandó vízi munkák megvalósításához a község (varos) érdeke is kapcsolódik, az illetékes tanács végrehajtó bizottsága, ha országos vízgazdálkodási érdek kapcsolódik és a munka költségszükséglete mind az érdekeltek, mind a köz ég (város) teherbíróképességét meghaladja, a Vízügyi Alap terhére az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatást nyújthat. A támogatások összegét a bankhitel engedélyezésinél figyelembe kell venni. 3. §. (1) Bankhitelt csak szabályszerűen megalakult és a Vízügyi Igazgatóság által bejegyzett társulat részére lehet, engedélyezni az alapszabályban megjelölt fejadatok ellátásához, legfeljebb a jelen utasítás 2. §-ának '2) és (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított mértékig. A társulat bankhiteleinek együttes ösiszege (állománya) nem haladhatja meg a tagok által a közgyűlés határozata szerint fizetendő évi hozzájárulás (tagdíj) együttes összegének tízszeresét. 12) A társulat tagjai által vállalt természetbeni munka, továbbá a tagok által elvégezhető helyi fuvarok költségeire általában nem lehet bankhitelt engedélyezni. 4. §. A bankhitel engedélyezése iránti kérelmet a társulat számláját vezető takarékpénztári fióknál kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a társulatnak a bankhitel felvételéről szóló — a MÉSZÖV által jóváhagyott — közgyűlési határozatát, valamint a hiteligény elbírálásához szükséges igazolásokat és adatokat (az éves költségvetést, a megvalósítani kívánt vízimunkák költségelőirányzatát, a vízjogi engedélyt stb.). 5. §. \ bankhitel visszafizetésének biztosítására le kel! kötni a társulat bevételeit. A bankhitel folyósítása előtt a társulat köteles a Takarékpénztárnak hozzájárulást adni ahhoz, hogy a törlesztőrészleteket az esedékessés időpontjában a társulat számlája terhére kiegyenlíthesse. 6. §. A bankhitel lejárata legfeljebb 10 évig terjedhet. A hitel lejáratát (a visszafizetés batáridejét és ütemét) a megtérülés lehetőségének (a tagok által fizetendő évi hozzájárulás, a társulat egyéb bevételei stb.) figyelembevételével kell megállapítani. A visszafizetést legkésőbb a7 engedélyezést követő évben kell megkezdeni. 7. §. (1) A bankhitel kamata rövidlejáratú — 'legkésőbb a folvósítást követő gazdasági év végével lejáró — hite* A tvr-t a Tanácsok Közlönye 1957. évi 56. száma közli. leknél évi 3%. a közép- és hosszúlejáratú hiteleknél évi 2%. (2) Fizetési késedelem esetén az elmulasztott törlesztés után, annak esedékességétől számítva, évi 7% kamatot kell fizetni. 8. §. A Takarékpénztár a társulatok csekkszámlakövetelései és fenntartásos betétkönyvekben elhelyezett betétei után kamatot nem térít; a hitelek után folyósítási jutalékot és a készkiadáson túl egyéb költségeket nem számít fel. é 9- §• A hitelezéssel kapcsolatos bankszerű ellenőrzés tekintetében a 19/1952. (III. 13.) M. T. számú rendelet rendelkezései az irányadók. 10. §. Az 1—9. §-ban foglalt rendelkezések a tórpevízmű- és kúttársaságokra abban az esetben alkalmazhatók, ha azok az 1957. évi 48. számú tvr. szerint vízgazdálkodási társulatként alakulnak. 11. §. A társulatok pénzforgalmának és hitelellátásának részletes szabályait, a jelen utasításban foglalt irányelvek figyelembevételével, a Pénzügyminisztérium Takarékpénztári Főigazgatósága állapítja meg. Polónyi Szűcs Lajos s. k.. a pénzügyminiszter első helyettese. A könnyűipari miniszter 16 1958. (Kip. É. 17.) Kip. M. számú , utasítása a bedolgozók foglalkoztatásáról. Az üzemen kívül termelő munkát végző munkavállálók és szövetkezeti tagok, úgynevezett bedolgozók foglalkoztatásával kapcsolatos kérdések rendezése érdekében — a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége (OKISZ) elnökével egyetértésben — a következőket rendelem: 1. Bedolgozókat a könnyűipar és helyi állami ipar területén 1958. június 30. után engedély nélkül kizárólag a Könnyűipari Minisztérium 'által kijelölt vállalatok {tanácsi kézműipari vállalatok) foglalkoztathatnak. Egyéb vállalatok részére a -Könnyűipari Mimsztérium közvetlen irányítása alá tartozó vállalatok esetében az illetékes ipariga^gatóság vezetője, tanácsi vállalatok tekintetébe-fk a megyei (fővárosi, mj. városi) tanács vb. ipari osztályának vezetője engedélyezheti bedolgozók foglalkoztatását. 2. Bedolgozóknak kisipari szövetkezeteknél való foglalkoztatására a szövetkezeti alapszabályok, valamint az OKISZ rendelkezései az irányadók. 3. A kézműipari vállalatok és háziipari (népi iparművészeti) termelő szövetkezetek létrehozásánál, illetve továbbfejlesztésénél irányelvként kell elfogadni azt, hogy a) a jellegzetesen háziipari és népi ip;uTnűvészeti tevékenységet elsősorban a háziipari és népi iparművészeti szövetkezetekben, b) az egyéb, népgazdaságilag indokolt bedolgozó tevékenységet elsősorban a kézműipari vállalatoknál kell folytatni, c) a háziipari és népi iparrní' szeti szövetkezetek fő működési területei a kialakult tájegységek, a kézműipari vállalatok fő működési területei a főváros és általában a városok legyenek. 4. Bedolgozóként foglalkoztathatók elsísnrban. a) ^a jellegzetesen háziipar- és népi iparművészet művelői, b) rokkantak,