Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 34. szám

314 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám. hozott beruházásokat egy vagy több vállalat már üzemelteti, az üzemeltetés céljaira szolgáló földterületrészek után az üzemeltető vállalatok kötelesek hozzájárulást íizetni; i) azok az idegen területek, amelyeken a vállalatnak állandó jellegű telepe nincs, hanem azokat csak átmenetileg egy-egy elvállalt munka befejezéséig tartja elfoglalva; így nem kötelesek hozzájárulást fizetni a magasés mélyépítöipari vállalatok, az úgynevezett felvonulási területek után, az Állami Kordélyos Vállalat a munkahelyen elfoglalt területek után, az útfenntartó vállalatok az utak mentén levő kőlerakó helyek után; j) bármely vállalat által mező- és erdőgazdasági művelés céljaira használt földterületek (szántó, kert, rét, gyümölcsös, szőlő, legelő, erdő, nádas), továbbá üzemi célra nem használt terméketlen területek, valamint tavak és mocsaras területek; k) a mesterséges halastavak, az erőművek hűtőtavai, az iszaptavak által elfoglalt földterületek; 1) a rostkikészítő vállalatoknál kazalozás és szárítás céljaira szolgáló területek, valamint a sertéstenyésztő és hizlaló vállalatok által elfoglalt földterületek, amennyiben saját tenyésztésű állatokat hizlalnak; azok az ipari hizlaldák, amelyek sertéstenyésztéssel saját maguk nem foglalkoznak, hozzájárulást kötelesek fizetni; m) a temetkezési vállalatok kezelésében levő temetőterületek; n) a köztisztasági vállalatok által szemétlerakodóhelyként felhasznált területek, az ezekhez vezető utak és iparvágányok területei, valamint egyéb vállalatok által használt salak- és szeméttároló területek; o) az ingatlankezelő és községgazdálkodási vállalatok által kezelt lakóházak és az ezekhez tartozó kertek, udvarok által elfoglalt területek; p) olyan, mások tulajdonában, illetőleg kezelésében levő épületek által elfoglalt földterületek, amelyekben a vállalat csak egyes helyiségeket (üzlethelyiségeket, irodahelyiségeket) bérel; ilyen esetben a bérbeadó vállalatot terheli a fizetési kötelezettség; teljes épület bérlete (használata) esetén azonban a bérlőnek (használónak) a hozzájárulást meg kell fizetnie; r) végül azok a területek, amelyek használatáért a vállalat közterületfoglalási díjat fizet. Vegyes rendelkezések A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA. Lakásügyi kérdések.* a) A R. 62. §-ára alapított felmondás esetén a bérlő cserelakásként szolgálati lakást nem köteles elfogadni. A bíróság annak megítélésénél, hogy a felajánlott cserelakás megfelelő-e, a bérlő összes körülményeit figyelembe Veszi. f Nyilvánvaló, hogy a bérlő részére nem közömbös, hogy a cserelakás szolgálati lakás-e, vagy sem, A szolgálati lakás bérlője ugyan is a bérleti jogviszonyról nem mondhat le [R. 32. § (1) bek.], a lakást csak a Szerv hozzájárulásával cserélheti el [R. 10. § (2) bek], albérletet csak a szerv engedélyével létesíthet a lakásban. [R. 43. § (2) bek.]. Fegyelmi úton történő elbocsátás esetén a bérleti jogviszony megszűnik, és a lakást 15 napon belül el kell "hagynia. [R. 48. § (1) bek.] A munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakást és a szerv kezelésében álló lakótelepen levő lakást a munkaviszonynak bármely okból történő megszűnése esetén el kell hagynia — cserelakás biztosítása esetén [R. 49. § (1) bek.]. Figyelembe kell venni továbbá, hogy szolgálati lakást a szerv csak a dolgozója részére juttathat — a Vhr. 109. § és 113. §-ában szabályozott esetek kivételével. Ez azt jeleni i, hogy a kérdés csak azokban az esetekben merülhet * A szövegben hivatkozott lakásrendeletet (R) és végrehajtási rendeletét (Vhr.) a Tanácsok Közlönye 1957. évi 15. száma (közli. fel, amikor a felmondott személyi tulajdonban levő lakás bérlője egyidejűleg a felajánlott. szolgálati lakással rendelkezni jogosult szerv dolgozója és- a szerv a lakást az érintett bérlőnek hajlandó juttatni. Tekintettel arra, hogy a bérlő jogai a szolgálati lakás esetén erősen korlátozottak, álláspontunk szerint a cserelakásként felajánlott szolgálati lakás nem tekinthető megfelelőnek. Ha tehát a bíróság a felajánlott cserelakást abból az okból találja meg nem felelőnek, mert az szolgálati lakás, az ítélet ellen ügyészi intézkedésre nem kerülhet sor. Ha szerv a cserelakás szolgálati jellegéről lemond, akkor természetesen nincs akadálya annak, hegy azt a bíróság — az egyéb feltételek megléte esetén — megfelelőnek mondja ki. b) Ha a szolgálati lakást a bérlő elhagyja, de abban családtagokat hagy vissza, ezek a lakás elhagyására kö~ telezhetők. A Vhr. 109. §-a csak arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amikor a bérlő meghal és a lakásban a bérleti jogviszony folytatására jogosult személyek (házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott, nevelt, vagy mostoha gyermek, élettárs testvér, eltartó) maradnak vissza. Ilyen esetben a bérleti jogviszony megszüntethető, ha a szerv a visszamaradt személyek részére cserelakást biztosít. A Vhr. 109. § tehát kivételt tesz a lakásrendelet általános szabályai alól, amennyiben ilyen esetben nem alkalmazható sem a bérleti jogviszony folytatására vonatkozó R. 31. §, sem pedig a házastársat a bérleti szerződés megkötésében való részvételtől függetlenül bérlőtársnak minősítő R. 40. § és Vhr. 91. §. Ebből következik, hogy amennyiben a bérlő nem hal meg, hanem a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyja (pl. szüleihez költözik, vagy vidékre távozik), akkor a visszamaradt személyek ugyancsak nem tarthatnak igényt a bérleti jogviszony fenntartására sem azon a címen, hogy a bérleti jogviszony folytatására jogosultak (ez egyébként is csak halál vagy kitiltás esetén jöhet szóba), sem pedig azon az alapon, hogy a házastárs a törvény erejénél fogva bérlőtárs (a közös lakásra nézve). A R. 52. §-a értelmében a lakásbérlet általános szabályai — a R.-ben meghatározott kivételektől eltekintve — a szolgálati lakásra is vonatkoznak. A R. a már említett kivételeket tartalmazza a bérleii jogviszony folytatása és a házastárs bérlőtársi jogviszonya tekintetében. E kivételeket tehát figyelembe kell venni abban az esetben is, amikor a bérlő nem hal meg, hanem a lakást elhagyja. A szolgálati lakás elhagyásával kapcsolatban a R. kivételes rendelkezéseket nem tartalmaz, erre az esetre tehát az általános rendelkezések az irányadók, de tekintetbe kell venni az említett kivételeket is. A lakás elhagyása esetén követendő eljárás általános szabályait a R. 34. §-a tartalmazza. Ennek értelmében megszűnik a bérleti jogviszony, ha a bérlő a lakást mentesítés, vagy mentesítésre jogot adó ok nélkül elhagyja és ennek alapján a lakásügyi hatóság azt másnak kiutalja. Ha a lakásban a bérlő távozása után a házastárs marad vissza, akkor vita nem merüL fel, mert a házastárs, mint bérlőtárs most már mint önálló bérlő lakhatja tovább a lakást [Vhr. 91. § (2) bek.]. Ha azonban nem házastárs, hanem egyeneságbeli rokon, testvér vagy a bérleti jogviszony folytatására halál esetén jogosult más személy marad vissza a lakásban, melyet a lakásügyi hatóság másnak kiutalt, akkor az immár jogcím nélkül visszamaradt személyeket a R. 80. § (3) bekezdése szerint ki kell költöztetni. Lényegében hasonló a helyzet — a házastári kivételével — akkor is, ha a szolgálati lakást hagyja el annak bárlője. A házastársa azért kivétel, mert a fentebb kifejtettek szerint a házastárs nem válhat a szolgálati lakás önálló bérlőjévé azon a címen, hogy az általános rendelkezések a házastársat bérlőtársnak tekintik. A szolgálati lakás esetében tehát a házastárs is azoknak a sorsát osztja, akik halál esetén a bérleti jogviszony folytatására volnának jogosultak. Ebből következik, hogy amennyiben a bérlő a szolgálati lakást elhagyja és azt a lakásügyi hatóság a szerv kijelölése alapján másnak utalja ki, a visszamaradt házastárs éppen úgy, mint más visszamaradt sze-