Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 575 Ha a tulajdonos az általa elfoglalt, tulajdonában álló háziban levő lakás használójául neim jelölhető ki, az önkényes beköltözőre vonatkozó szabályok. [R. 80. § (6) bek. és a 82. § <1) bek. c) pontja] alkalmazásának van helye. Ha a tulajdonos által elfoglalt lakás — vagy amelybe a tulajdonos be kíván költözni — szolgálati lakássá való minősítése az akkor haitályban volt jogszabályok megsértésével történt, a R. 66. § <2) bek. alapján, a Vhr. 132. §-ára figyelemmel, indokolt; a lakás szolgálati jellegének a törlése. Ha a lakás nem volt üres, amikor a tulajdonos elfoglalta, az önkényes beköltözés következményei helyett magánlaksértés bűntettének a következményeit kell viselnie. A tulajdonos egyeneságbeli rokonával szemben értelemszerűen ugyancsak a fentiek szerinti eljárásnak van helye. 62. Ha a lakást elfoglaló személy cselekménye a magánlaksértés bűntettét valósítja meg, a bűnüldöző szervek eltávolíthatják őt a lakásból, függetlenül attól, hogy tanácsi vagy szabadrendelkezésű lakásról van szó. Azt, aki nem üres, hanem olyan lakásba hatol be, amelyet a bérlő, vagy a tulajdonos már birtokba vett — függetlenül attól, hogy az adott esetben a lakásban tartózkodott-e —, nem a R., illetve a Vhr. rendelkezései, hanem a büntetőjog szabályai (magánlaksértés) szerint kell büntetni. Ugyanígy kell eljárni azzal szemben is, isiki más részére kiutalt helyiséget foglal el önkényesen [R. 82. § (3) bek.], akkor is, ha a bérlő még be sem költözött. Azt tehát, aki a lakás elfoglalása során a magánlaksértés bűntettét követi él, a lakásból a rendőrség eltávolíthatja, szükség esetén őrizetbe veheti, illetőleg előzetes letartóztatásfcia helyezheti. A bűnüldöző szerveknek elsőrendű feladata a bűncselekmény által előidézett jogsértő állapot — konkrét esetben a lakás elfoglalása — megszüntetése, amelyet nem háríthatnak át más, pl. a lakásügyi hatóságna Ezt az eljárást abban az esetben is alkalmazni kell, ha a más által lakott lakásba behatoló személy kiutaló határozattal rendelkezik. Minthogy a magánlaksértés lényegében bűntettnek tiúr^sülő ör-kényes beköltözés, a lakásügyi hatóságtól sem tagadható meg az a jog, hogy a m.agániLaksártővel szemben a R. 80. § (6) bek. szerint eljárjon. Egyéb kérdések. 63. A bérbeadás útján már hasznosított lakásnak újabb bérlő részére történő kiutalása esetén a bérlőnek, továbbá mindazoknak a személyeknek, akiket a fennálló rendelkezések értelmében a lakás új bérlőjéül kellett volna kijelölni, a kiutaló határozat ellen fellebbezési joguk van. A R. 78. § <1) bek. értelmében az üres lakás kiutalása tárgyában hozott határozat a fellebbezés kizárásával jogerős. Ez a rendelkezés megegyezik a 11/1953. {III. 24.) M. T. sz. rendelet 31. §-ában írt szabályozással. Míg azonban a 11/1953. (III. 24.) M. T. sz. rendelet 31. §-a a továbbiakban különbséget tett a fellebbezési jog gyakorlása szempontjából is az üres és a megüresedett lakás között, addig a R. és a Vhr. ezt nem teszi. Ezért szükséges annak a tisztázása, hegy a jelenlegi jogszabályok értelmében kit és mikor ililet meg a fellebbezés joga- , , . , .. Üres lak is kiutalása esetén fellebbezési jog senkit sem illet meg. Üresnek azt a lakást kell tekinteni, melyben senki sem lakik. Ha az ilyen lakás már bérbeadás útján volt hasznesítva, további feltétel, hegy ne létezzen olyan személy, akinek a lakást a jogszabály kötelező rendelkezése értelmében ki kell utaTni. Ha a lakásban a bérlő bérleti jogviszonyának megszűnése után különböző személyek maradmatk vissza, akkor a lakást üresnek tekinteni nem lehet, mert hiszen laknak benne. Kérdés .azonban, hogy a fellebbezés joga a személyek mely körét illeti meg. Az általános jogelvek, de az 1957. október 1. napján hatályba lépő 1957. évi IV. törvény 45. § (1) bekezdésének kifejezett rendelkezése szerint is fellebbezés; jog azt illeti meg, akinek a jogát a határozat sérti. Ehhez képest a bérlőt az egész lakás, vagy annak egy része igénybevétele esetén mindenképpen megilleti a fellebbezés joga, mert az ő jogait sérti elsősorban, ha a lakását, vagy annak egy részét igénybeveszik. Fellebbezési jog illeti meg azokat is, akik a bérleti jogviszony folytatására jogosultak, vagy akiket a lakásr ügyi hatóság a R., vagy a Vhr. kötelező rendelkezése folytán a lakás bérlőjéül, vagy használójául kijelölni köteles. így pl. a bérlő hálálta, kitiltása, vagy kiutasítása esetén a R. 31. és 33. §-ában megjelölt hozzátartozók, a bérleti jogviszonyról történt lemondás esetén a R. 32. §-ában megjelölt érdekelt személy, a megüresedett lakásba beköltözni kívánó személyi tulaj donos\ illetve egyeneságibeli rokon (R. 58. §), a lakásban lakó társbérlő [Vhr. 84. § (1) bek. a), b), c) pont], az albérlő [Vhr. 96. § (1) bek. a)—b) pont] stb. Ezeknek a személyeknek a rendeletben biztosított jogát sérti a kiutaló határozat, tehát a fellebbezési jogot meg kell adni részükre. Ha a lakásban ezen a körön kívül eső személyek maradnak visszia, akkor a lakást nem lehet üresnek tekinteni — tehát a kiutaló határozat sem emelkedik nyomban jogerőre, hanem csak a 8 napos fellebbezési határidő elteltével, feltéve, ha ez alatt az idő alatt fellebbezésre jogosult személy fellebbezést nem jelent be. A fellebbezési joggal nem bíró, jogcím nélkül visszamaradt személyek, amennyiben ellenük kizáró ok nem forog fenn, a Vhr. 156. § értelmében a lakás bérlőjéül kijelölhetők. Amennyiben a lakásügyi hatóság nem jelöli ki őket, akkor a R. 80. § (3) bek. értelmében kilakoltatásnak van helye. Ez sérti ugyan a kilakoltatandó személyek egyéni érdekeit, de nem sérti a rendeletben biztosított jogaikat, ezért helyes az az álláspont, hogy a fellebbezés joga őket nem illeti meg. Nem illeti meg fellebbezési jog az önkényes beköltözőt sem, mert egyrészt törvénysértő magatartásából ingókat származtatni nem lehet, másrészt az ilyen személy jogainak a sérelméről sem lehet beszélni, mert a R; 5. § (2) bekezdése értelmében vele szemben kizáró ok áll fenn. Ez alól kivétel az az önkényes beköltöző, akinek az 1027/1957. (III. 2.) Korm. sz. határozat 4". pontja értelmében az elfoglalt lakást ki kell utalni. Nem illeti meg fellebbezési jog azokat az igénylőket sem, akik nem kapták meg a lakást. A lakásügyi hatóság ugyanis a Vhr. 146. értelmében az igénylőt csak értesíteni köteles arról, hogy az igénylést nyilvántartásba vette, az igényelt lakást azonban nem köteles az igénylőnek kiutalni. Lényegében tehát a fellebbezési jog mindazokat megilleti, akiknek a jogszabályban biztosított jogait a lakás1ügyi hatóság határozata sérti. Az ilyen személyeket a fellebbezési jog abban az esetben is megilleti, ha a lakásügyi hatóság azt a határozatában kizárta. 65. A R. 32. §-a azoknak körét határozza meg, akik a lakásról egymás javára lemondhatnak, tehát a mos-* toha-, nevelt-, illetőleg örökbefogadott gyermek is le* mondhat a mostohaszülő, örökbefogadó stb. javára. A R. 32. § (1) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy mivel a bérlő mostohagyermeke stb. javára is lemondhat a bérleti jogviszonyról, a fordított irányban történő lemondást is törvényesnek kell tekinteni. A lakásbérleti jogviszonyról történő lemondási lehetőségnek az ilyen családjogi helyzetű személyekre való ki* terje-ztését ugyanis nem egy-, hanem kétoldalú kiterjesztésként kell értelmezni. A § szövegezése azonban nehézkessé vált volna, ha szószerint is kifejtette volna az összes lemondási lehetőségeket.