Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 571 módosítása lehetséges a szerződő felek kölcsönös megállapodása, illetőleg megállapodás hiányában bírói eljárás útján. A R. 75. § (1) bekezdése értelmében a R.-nek az igénybevételt, illetőleg a jogos lakásigény mértékét szabályozó rendelkezései a személyi tulajdonban lévő szabad rendelkezésű lakásra nem vonatkoznak. Erre figyelemmel a szerződés módosítása, illetőleg a tulajdonos beköltözése nem attól függ, hogy a bérlő lakásigényét meghaladó lakrész van-e a lakásban vagy nincs, hanem a szerződés módosítására, illetőleg a felbontására vonatkozó polgári jogi szabályok az irányadók. A R.-nek és a Vhrnek az egyéb rendelkezéseit — pl. a társbérlet létesítésének feltételeit — a bírói eljárás során is figyelembe kell venni. 45. A személyi tulajdonban álló házban levő, nem lakás céljára szolgáló helyiségek (üzlethelyiség, közületi elhelyezés céljából igénybevett helyiség, műhely helyiség stb.) megüresedése esetén a tulajdonost beköltözési, illetőleg szabad bérbeadási stb. jog nem illeti meg. A R.-nek és a Vhr-nek a tulajdonos beköltözési stb. jogát szabályozó rendelkezései (pl. R. 56., 57., 58., 71. § stb.) következetesen a „lakás", „lakrész", illetőleg a „lakószoba" szóhasználatot alkalmazzák. Ebből következően a nem lakás célját szolgáló helyiségekre IVhr. 4. § <2) bek.] a R. ilyen rendelkezései nem vonatkoznak. A közületi elhelyezés célját szolgáló, lakás céljára alikaLmas helyiségek, az üzlethelyiségek, műhelyhelyiségek stb. tekintetében tehát megüresedés esetén a vonatkozó speciális rendelkezéseket [12.070/1951. O. T. sz. r., a 21/1955. (III. 15.) M. T. sz. r.] kell alkalmazni. Ezek a hatályban levő rendelkezések pedig nem biztosítanak a tulajdonosnak sem beköltözési, sem bérbeadási jogot. A nem lakás célját szolgáló helyiségek a szobák száma szempontjából figyelmen kívül maradnak, viszont ezek tekintetében a tulajdonost nem illetik meg a fentebb említett jogok (beköltözés, szabad bérbeadás stb.) 46. A haszonélvezettel terhelt, személyi tulajdonban lévő lakás tulajdonosát a R-ben és a Vhr-ben biztosított jogok csak akkor illetik meg, ha a haszonélvező azokat nem kívánja gyakorolni. A dolgokra (vagyonra) vonatkozó tulajdonjog örökölhető, a haszonélvezeti jog személyhez kötött jog és a haszonélvező halálakor a dolog fölötti használati jog a tulajdonosra száll át. A lakásbérletről szóló rendeletek a haszonélvező és a tulajdonos jogát korlátozzák annyiban, hogy nem adhatják bárkinek bérbe azt a lakást, amely tanácsi rendelkezés alatt áll. Ezzel párhuzamosan a haszonélvezőnek és a tulajdonosnak a megüresedett lakásba (lakrészbe) a meghatározott feltételek mellett beköltözési jogot ad. A Vhr. 123. §-ából kitűnik, hogy ha a személyi tulajdonban álló házat haszonélvezeti jog terheli, a R-ben és a Vhr-ben biztosított jogok a haszonélvezőt illetik. Ebből következik, hogy a lakás megüresedése esetén abba a haszonélvező költözhet be, arra a saját egyeneságbeli rokona részére tarthat igényt (akkor is, ha az nem azonos a tulajdonossal), illetőleg szabad rendelkezésű lakás esetén azt ő adhatja bérbe, vagy tarthatja üresen, stb. Ha azonban a haszonélvező a R-ben és a Vhr-ben biztosított jogokkal élni nem kíván, vagyis a haszonélvezeti jogáról legalább is részben lemond, akkor a tulajdonos jogai felélednek. Ha pL a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásra a haszonélvező sem a maga, sem egyeneságibeli rokona részére nem tart igényt, akkor oda a tulajdonosnak van joga beköltözni. Ilyen esetben tehát a lakásügyi hatóság a lakást nem utalhatja ki a tulajdonos rovására harmadik személy részére. , Szabad rendelkezésű lakásokkal kapcsolatos kérdések. 47. Egy személy tulajdonában, illetve több személy osztatlan közös tulajdonában álló több, három szobásnál nem nagyobb házingatlanban lévő lakás is szabad rendelkezésű lakás. A több házingatlanban lévő lakószobák számának az összeadására nincs lehetőség. A R. 71. § (1) bekezdés a) pontja szabad rendelkezésű lakásnak nyilvánítja a2 1953. évi április 1. után épült házingatlanban lévő lakásokat, függetlenül a házban lévő szobák számától. A R. 72. §-a értelmében az államtól 1953. április l. után vásárolt házingatlanokat ebből a szempontból úgy kell tekinteni, mintha 1953. április 1. után épültek volna. A R. 71. § (1) bek. b) pontja értelmében az 1953. évi április 1. előtt épült három szobásnál nem nagyobb ház-, ban lévő lakás, a c) pontja értelmében pedig a három szobásnál nem nagyobb öröklakás, illetőleg szövetkezeti lakás is szabad rendelkezésű lakás. A R. és a Vhr. nem korlátozza azt, hogy egy személynek hány szabad rendelkezésű lakása, illetőleg lakrésze lehet, ezért törvénysértőnek kell tekinteni a több házban lévő szobák számának az összeadását és a szabad rendelkezésnek ettől függően való elbírálását. Ezzel szemben — bár a R. és a Vhr. következetesen házról tesz említést — az egy helyrajzi szám alatt lévőj de külön álló épületekben lévő szobák száma összeadható, mert ezek az épületek egy telekkönyvi birtoktestet, képeznek, és jogi egységnek tekintendők. Ha több személy osztatlan közös tulajdonában álló házingatlan három szobánál nagyobb, az abban lévő lakás nem szabad rendelkezésű, függetlenül attól, hogy a tulajdoni hányadnak megfelelő önálló lakásokból áll-e (pl. 2X2 szobás lakás), vagy sem. Ez esetben ugyanis a házban lévő szobák számát — az öröklakás, vagy szövetkezeti lakás kivételével — össze kell adni. 48. Személyi tulajdonban álló, szabad rendelkezésű la* kások használata kérdésében — több tulajdonos esetén — a tulajdonosok együttesen jogosultak dönteni. A köz-* tük e tárgyban felmerülő vita eldöntése bírói hatáskörbe tartozik. A R. 70. §-a -kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ha a személyi tulajdonban álló, tanácsi rendelkezés alatt lévő megüresedett lakásba (lakrészbe) való beköltözésre több tulajdonos tart igényt, a köztük e kérdésben felmerült vita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. A Vhr. 135. §-a értelmében, ha a tulajdonosok 15, illetve további 8 napon belül nem igazolják a per megindítását| a lakásügyi hatóság jelöli ki a lakás használóját — természetesen a tulajdonosok közül. A szabad rendelkezésű lakásokra vonatkozóan ilyen rendelkezés nincs, az ilyen lakások használatával oszszefüggő mindennemű vita a bíróság hatáskörébe tartozik. A szabad rendelkezésű lakások használatával kapcsolatban a Vhr. 135. §-ában foglalt joga sincs meg a lakásügyi hatóságnak. Ugyanez vonatkozik érteleipszerűen arra az esetre is, ha a résztulajdonosok egyike másnak kívánja bérbeadni, használatra átengedni a lakást, vagy annak egy részét és a bérlő személyének kiválasztása, vagy a felmondás kérdésében merül fel vita. A bíróság a vita eldöntésénél természetesen figyelembe veszi az igényjogosultságot, a társbérletre vonatkozó szabályokat, a perben álló felek érdekeit, szociális helyzetét, egészségügyi állapotát stb. 49. A személyi tulajdonban álló, szabad rendelkezésű lakás bérlőjének a bérleti jogviszonya a lakás elhagyása esetén mindaddig nem szűnik meg, amíg a felek kölcsön nös megegyezése, vagy a bíróság ítélete azt meg nem szünteti. A szabad rendelkezésű lakást a Vhr. 138. §-a értelmében akkor sem lehet igénybevenni, ha időlegesen üresen áll. Ennek folytán a bérlő távolléte esetén mentesítésnek sincs helye. A R. 73. §-a értelmében a bérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre, a lakásügyi hatóság kiutaló határozatára nincs szükség. E rendelkezésből következik, hogy mindaddig, amíg a szerződő felek a bérleti jogviszonyt meg nem szüntetik, a szerződésben vállalt kötelezettségeiket teljesíteni tartoznak. A bérleti jogviszonyt a felek csak kölcsönös megegyezéssel, vagy per során szüntethetik meg. A szabad rendelkezésű lakás elhagyásával tehát a bérleti jogviszony-