Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

570 TANÁCSOK kodás" fogalmát nem szabad szűken értelmezni. Helyes, ha a lakásügyi hatóságok a gyakorlatban minden olyan esetben értesítik a bérlőt a lakása igénybevétele előtt, amikor a házfelügyelőtől, a lakóktól, az eljáró hatóság által ismert, helyben lakó rokontól, továbbá a bejelentő hivatalitól (rendőrőrs, körzeti megbízott, r. kapitányság) tájékoztatást kapnak a bérlő hollétéről. A tájékoztatás csak akkor megfelelő, ha a bérlő hollétének pontos címét (lakcíme, vagy a munkaadója címe) szolgáltatják. Amennyiben az említett személyek (szervek) pontos címet nem tudnak közölni, csak akkor lehet a Vhr. 71. §-ában körvonalazott közlést mellőzni. 41. A R. 53. § (2) bekezdésében említett esetekben a lakás mentesítése a jogszabály erejénél fogva korlátlan időtartamra jár. A R. 53. § (1) bek. arra kötelezi a bérlőt, hogy lakásának mentesítését kérje, ha azt kiküldetés, üdülés, vagy családi körülményei miatt 30 napot meghaladó időtartamra elhagyja. A mentesítés leghosszabb időtartamát ugyanezen bekezdés 2 évben határozza meg. A R. 53. § (2) bek.-ben felsorolt esetek az előzőktől eltérnek (katonai szolgálat, külföldi szolgálat, gyógyintézeti ápolás stb.). E bekezdés szóhasználata szerint a mentesítés a katonai szolgálati idő, a tanulmányi idő stb. tartamára jár. A két bekezdés tartalmából tehát az következik, hogy a két évben meghatározott maximum csak a R. 53. § (1) bekezdésében foglalt esetekre vonatkozik és a határozattal történő mentesítést is csak akkor kell kérni, ha az U) bek.-ben felsoroltak miatt kell a bérlőnek a lakását elhagynia. Ha tehát a lakásügyi hatóságnak tudomására jut, hogy az üresen álló lakás bérlője katonai szolgálatot teljesít stb., a lakás igénybevételére akkor sem tehet — 2 év után sem — intézkedést, ha a bérlő a lakás mentesítését nem kérte. A lakásügyi hatóságnak ez esetekben /a Vhr. 71. §-ában foglalt közlés kibocsátására sincs joga, mivel a mentesítés a jogszabály erejénél fogva jár. Ha a lakásügyi hatóság előtt nem ismeretes, hogy a bérlő a R. § (2) bekezdésében felsorolt okból hagyta el a lakását, jogosult a bérlőt a mentesítésre jogot adó ok igazolására felhívni és az igazolástól függően a mentesítést kiadni, illetőleg az igénybevételt mellőzni [R. 53. § (2) bek. esetén] vagy az igénybevételt elrendelni. Későbbi felesleges viták elkerülése érdekében célszerű, ha a bérlők a R. 53. § (2) bek. esetén a lakásügyi hatóságnál bejelentik és igazolják távollétük okát. A tulajdonos beköltözési jogával kapcsolatos kérdések. 42. A házingatlanában bentlakó tulajdonos a tanácsi rendelkezés alatt álló megüresedett másik lakásra (a másik lakásban lévő lakószobára) csak akkor tarthat igényt a maga számára, ha az általa lakott lakás a jogos lakásigényét nem elégíti ki. A R. 58. § (3) bekezdése értelmében a tulajdonos, akit a lakásügyi hatóság korábban már a házban lévő egyik lakás használójául kijelölt, csak akkor tarthat igényt ia megüresedett másik lakásra (lakószobára) is, ha a korábbá lakása jogos lakásigényét nem elégíti ki. A R. 58. § (3) bekezdésének az a szóhasználata, hogy 5,ha a tulajdonost a lakásügyi hatóság a házban lévő egyik lakás használójául már korábban kijelölte..." helyesen akként értelmezendő, hogy a tulajdonos a házban levő lakásban bentlakik. Személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás ugyiamis van olyan, amelyben a tulajdonos kiutaló határozat nélkül, s van olyan, melyben kiutaló határozat alapján lakik benn. E két eset között különbséget tenni nem lehet. A Vhr. 128. §-a sem tesz e tekintetben különbséget, amikor a megüresedő másik lakás használójául — kérelmére — a házban már bennlakó tulajdonost rendeli kiielölni. A R. 58. § (3) bekezdése és a Vhr. 128. §-a egybevetéséből egyébként a következő jogkövetkeztetéseket kell még levonni: KÖZLÖNYE 56. szám A házában bentlakó tulajdonos — függetlenül attól, hogy kiutaló határozat alapján lakik ott, avagy a tulajdonjoga alapján — csak akkor tarthat igényt a jelenlegi lakása megtartása mellett a házában megüresedett másik lakásra is, ha a korábbi lakása a jogos lakásigényét nem elégíti ki. A Vhr. 128. § viszont (arra ad lehetőséget, hogy a tulajdonos az általa használt lakását elcserélhesse a házában megüresedett másik lakással, anélkül azonban, hogy a jelenlegi lakását is megtartaná. Ez utóbbi tekintetében mégis annyi joga van, hogy egyeneságbeli rokona számára igényt tarthat a csere folytán felszabaduló lakásra is. Mindkét esetben helye lehet — a R. és Vhr. egyéb rendelkezéseinek keretei között — társbérlet létesítésének, ha a tulajdonos (egyeneságbeli rokon) jogos lakásigényét meghaladó lakáshoz jut (R. 64. §). Ha pl. a tulajdonos hetedmagával lakik egy kétszobás lakásban és ugyanabban a házban egy másik kétszobás lakás megüresedik, akkor a jelenlegi lakása megtartása mellett a másik kétszobás lakásra is igényt tarthat. Ha azonban csak harmi?.dmagával lakik ebben a kétszobás lakásban, akkor a megüresedett másik kétszobás lakásra is igényt tarthat ugyan, a jelenlegi lakását azonban nem tarthatja meg. Erre csak egyeneságbéli rokona számára tarthat igényt, egyébként annak bérlőjót a lakásügyi hatóság jelöli ki Ha pedig a tulajdonos harmadmagával lakott egy egyszobás lakásban, és a házban egy háromszobás lakás üresedik meg, akkor őt — kérelmére — az utóbbi használójául kell ugyan kijelölni, de az egyik szoba társbérlet céljára igénybevehető, az egyszobás lakás bérlőjét pedig a lakásügyi hatóság jelöli ki, kivéve, ha arra a tulajdonos egyeneságbeli rokona számára tart igényt. 43. A tulajdonos nem kötelezhető arra, hogy a tulajdonában álló házingatlanban lévő üres lakásba beköltözzék. A R. 58. § (1) bekezdéséből világosan kitűnik, hogy ha a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás megüresedik, arra a tulajdonos a maga, vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tarthat. Abban az esetben, ha a tulajdonos a megüresedett lakásra sem maga, sem egyeneságbeli rokona számára nem tart igényt, azt a laká-ügyi hatóság másnak utalja ki. E rendelkezés alapján tehát nincs joga a lakásügyi hatóságnak erra, hogy a tulajdonost akarata ellenére a házingatlanában megüresedett lakásba beköltöztesse. A sízemé'yi tulajdontcm lévő szabad rendelkezésű lakással — megüresed ás esetén — a tulajdonos teljesen szabadon rendelkezik. A Vhr. 138. §-a akként rendelkezik^ hogy akkor sem lehet a szabad rendelkezésű lakást igénybe venni, ha azt a tulajdonos időlegesen nem használja, bérbeadás útján sem hasznosítja stb. Ebből a rendelkezésből is következik, hogy a személyi tulajdonban lévő szabad rendelkezésű lakás tulajdonosa sem kötelezhető arra, hogy saját házába költözzék. Az, hogy ia tulajdonos által lakott lakás tanácsi rendelkezés alatt áll-e vagy sem, a fentiek szempontjából közömbös. 44. A tulajdonos a szabad rendelkezésű lakásának egy részébe csak a bérleti szerződés módosítása, vita esetén bírói ítélet alapján, szükség esetén a lakásügyi hatóság által foganatosított végrehajtás útján költözhet be. A R. 73. §-a kimondja, hogy a személyi tulajdonban lévő szabad rendelkezésű lakásra a bérleti jogviszonyt a bérbeadónak és a bérlőnek a szerződése hozza létre, a lakásügyi hatóság kiutaló határozatára ilyen esetben nincs szükség. Ebből következően az államigazgatási szerveknek még csak befolyásoló, ellenőrző jogköre sincs a szabad rendelkezésű lakásokra létesített bérleti jogviszonnyal kapcsolatban. Ezért szabad rendelkezésű lakás esetén a Vhr. 129. § nem alkalmazható, hasiéra a bírbeadó és a bérlő által kötött szerződés módosítása vagy felbontása szükséges ahhoz, hogy a szerződés alapján létrehozott helyzetein bármelyik fél változtasson. A szerződés