Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

568 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 56. szám A hat négyzetmétert meghaladó, de 9 négyzetméternél nem nagyobb alapterületű helyiséget társbárlet céljára csak egy személy részére lehet kiutalni. E rendelkezések figyelembe veszik, hogy bizonyos alapterület szükséges ahhoz, hogy valamely helyiségben bizonyos számú személy emberi körülmények között lakhassák. Éppen ezért a 9 négyzetmétert meg nem haladó alapterületű helyiségek tekintetében a fenti szabályoktól eltérni nem szabad. A Vhr. 82. §. utolsó mondata azonban azt is megemlíti, hogy a 9 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobát két személy részére lehet társbérletként kiutalni. Ez a rendelkezés a jogos lakásigény mértékére vonatkozó szabályokkal van összhangban. Minthogy azonban a 9 négyzetmétert meghaladó alapterületű helyiség nagysága egészen különböző lehet, nem lehet törvénysértőnek tekinteni, ha a lakásügyi hatóság egy megfelelő nagyságú lakószobát adott esetben kettőnél több személy (pl. egy gyermekes házaspár) részére utal ki társbérletként. Az ellenkező álláspont arra az elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy pl. egy gyermekes, hajléktalan házaspár részére a lakásügyi hatóság csak kétszobás lakást utalhatna ki, ilyennek hiányában a hajléktalanság állapotában kellene hagynia a családot akkor is, ha egy megfelelő nagyságú, de csak egy szobából álló társbérleti lakrész rendelkezésre áll. 31. A Vhr. Sí. § (1) bek. a) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása altkor* is kötelező, ha a lakásban csak két társbérlet van. A Vhr. 84. §. (1) bek. a) pontja értelmében, ha a lakásban több társbérlet van, valamelyik lakrész ^ megüresedése esetén elsősorban a többi társbérlő jogcs lakásigényét kell kielégíteni. Ez a rendelkezés a társbérletek fokozatos megszüntetését kívánja előmozdítani. A helyes értelmezés szerint a rendelkezés alkalmazása akkor is kötelező, ha a lakásban csak két társbérlet van. Ellenkező esetben ugyanis a rendeletnek ki kellett volna mondania, hogy hány társbérlet tekintendő „többnek". Kettőnél több társbérlő esetén — ha a megüresedés után visszamaradt társbérlők közül többnek terjed ki a jogos lakásigénye a megüresedett lakrészre — a lakásügyi hatos.?? a társbérlők jogos lakásigényének mértékére és a lakás műszaki adottságaira is figyelemmel, mérlegelés alánján dönti el, hogy a megüresedett lakrészt mélyüknek utalia ki. 32. Ha különbejáratú társbérleti lakrész üresedik meg, azonban a másik lakrész nem különbejáratú, a Vhr. 84. §. (1) bek. b) pontja szerint kell eljárni. A Vhr. 84. §. (1) bek. b) pontja értelmében, ha nem különbejáratú társbérleti lakrész üresedik meg, azt — kérelmére — a szomszédos lakrészben lakó társbérlő részér" kell kiutalni, feltéve, hogy ezt jogos lakásigényének mértéke megengedi. Ez a rendelkezés a nem különbejárattal rendelkező társbérletek számának csökkentését kívánja előmozdítani. Ilyenek létesítését ugyanis az előző lakásrendeletek sem telték lehetővé, mert a nem különbejáratú társbérleti lakrész bérlőjének mozgási szabadságát ez a helyzet erősen korlátozza. Pl. akinek a lakrésze a fürdőszobán át közelii • hető csak meg, az nem tudja a, saját lakrészét elhagyni vagv megközelíteni, ha a másik társbérlő tartja a fürdőszobát elfoglalva. Éppen ezért a Vhr. 84. §. (1) bek. b) pontjában írt rendelkezést nemcsak abban az esetben kell alkalmazni, ha a különbejárattal nem rendelkező lakrész üresedik me*. hr-"m akkor is, ha a különbejáratú lakrész üresedik Az ellenkező jogmagyarázat azt eredményezné, hogy amennyiben különbejáratú lakrész üresedik meg, és oda újabb társbérlőt utalnak be, akkor a nem különbejáratú lakrészben lakó, tehát eddig is rcszabb helyzetben levő társbérlő kcrü-ményei változatlanok maradnának, és a rrm különbéi ératú társbérleti lakrész továbbra is fennáll? na. 33. A jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrész igénybevétele esetén a bérlő a R. 37. §-a (1) bek. a) pontja alvóján a lakásban nem lakó igényjogosult hozzátartozói közül is választhat társbérlőt. A R. 37. § (1) bek. a) pontja csupán azt írja elő, hogy a bérlő által kiválasztott személy nem lakhat a lakásban és igényjogosultnak kell lennie. Egyéb korlátozó rendelkezés hiányában a bérlő máshol lakó igényjogosult rokonát is társbérlőül választhatja. Ebből a közre nézve semmi hátrány nem származik, mert helyesebb, ha rokonok laknak egy lakásban, semmint idegen családok. Ha a kiválasztott személynek — akár rokona a bérlőnek, akár nem — máshol van a lakása, mégis kijelölendő társbérlőül, ha lakását a lakásügyi hatóság (esetleg az azzal rendelkezni jogosult más szerv- vagy személy) rendelkezésére bocsátja. Tehát az előző lakásról ilyenkor a R. 32. §-a alapján lemondani nem lehet, mert ez a R. 5. §. (1) bek. a) pontjában megjelölt kizáró okot valósítaná meg. 34. A volt házastársak bérlőtársi jogviszonya mindaddig nem szűnik meg, amíq a bíróság nem dönti cl azt a vitát, hogy a házastársakat a lakás mely része, illetőleg az egész lakás melyik házastársat illeti meg. A Vhr. 94. §-a értelmében a volt házasLársak között a közös lakás bérleti jogviszonyával kapcsolatos vila eldöntése bírói hatáskörbe tartozik. A bíróság döntéséig a lakásban miaradt volt házastárs a lakást el nem cserélheti és a bérleti jogviszonyról nem mondhat le. E rendelkezés akként értelmezhető, hogy a bíróság abban a kérdésben jogosult dönteni, hogy az egész bérlemény vagy annak egy (része melyik házastársat illesse meg. A R. 40. §. (2) bekezdése a lakás használatával kapcsolatos vitát is a bíróság hatáskörébe utalja, ha az házastársak, rokonok, stb. között merül fel. A két rendelkezés cs-ze vetéséből tehát az következik, hogy 1. ha a lakás olyan méretű, hogy a szobák a vitás felek között megfelelően eloszthatók, a bíróság már a házassági kötelék fennállása alatt is — kérelemre — megoszthatja azt a házastársak (rokonok stb.) között; 2. ha a lakás megosztására nincs lehetőség (pl. egyszobás), a bíróság abban a kérdésben dönt, hegy az egész lakás melyik házastársat (családtagot) illeti meg. E kérdés eldöntésénél nem lényeges, hogy a lakásban a bírói eljárás során melyik házastárs (családtag stb.) Kakik. Kihangsúlyozandó azonban, hogy a fentiek arra az esetre vonatkoznak, amikor a házastársak között vita merül fel, vagyis mindketiten igényt tartanuk a lakásra. Ha a volt házastársak á lakás sorsa tekintetében megegyeznek és egyikük onnan végleg, a visszatérés szándéka nélkül elköltözik, akkor a lakásban * visszamaradt volt házastárs nincs korlátozva sem a cserében, sem a lemondásban. Ilyen esetben a felek a bírósághoz nem fordulnak, tehát a bíróság nem is dönthet az ügyben, hanem a lakásügyi hatóság intézkedhet. Az albérleti jogviszonnyal kapcsolatos kérdések. . 35. A személyi tulajdonban levő, szabad rendelkezésű lakás egészének bérbeadása esetén bérleti, nem pedig albérleti jogviszony keletkezik. A R. 41. §. (2) bek. az egész lakásra létesített albérleti jogviszonyt tiltja és az ilyen megállapodást semmisnek tekinti, kivéve a R. 55. §. (2) bekezdéséiben meghatározott esetet (a bérlő a lakásra 3 hónapot meghaladó időtartamra mentesítést kapott). A R. 41. § (3) bekezdése értelmében az albérleti jogviszonyt a bérlőnek és az albérlőnek a szerződése hozza létre. A szabad rendelkezésű lakás egészének a bérbeadását a R. 71. § (1) bek. c) pontja kifejezetten megengedi. Mivel az albérleti jogviszonyt a bérlőnek és az albérlőnek a szerződése hozza létre, a szabad rendelkezésű lak?s egészének a bérbeadását — mivel a tulajdonos a bérlővel köt szerződéit — nem tekinthetjük albérletnek, akár benne lakik a tulajdonos abban a házban, akár nem. A szabad rendelkezésű lakásra létesített bérleti jogviszonyt tehát csak a R. 75. §-áb3n és a 28. §-ában foglaltaknak megfelelően lehet megszüntetni. Ha azonban a