Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 567 25. A szolgálati lakást a lakásügyi hatóság akkor sem veheti igénybe, ha az, vagy annak egy része ideiglenesen üresen áll. A R. 7. §. .(2) bekezdése arra kötelezi a szolgálati lakással rendelkező szervet, hogy a megüresedéstől, illetve a megszerzéstől számított 8 napon belül közölje a lakásügyi hatósággal, hogy a szolgálati lakás bérlőjéül kit jelöl ki. További 8 napon belül — amennyiben a szerv nem jelölte ki a lakás bérlőjét — a lakásügyi hatóság köteles a bérlő kijelölésére a szervet felhívni. Ha a szerv a felhívástól számított 8 napon belül sem jelöli ki a szolgálati lakás bérlőjét, a lakásügyi hatóság köteles ezt a szerv főfelügyeleti szervének tudomására hozni, amely 15 napon belül köteles a bérlő kijelölése iránt intézkedni. A R. 7. §. (3) bek. értelmében a lakásügyi hatóság hozzájárulhat ahhoz, hogy a szerv meghatározott — de tartalmában a jogszabály által nem korlátozott — későbbi időpontban jelölje ki a szolgálati lakás bérlőjét. Az említett rendelkezések tehát nem biztosítanak jogot a lakásügyi hatóság részére a szolgálati lakás bérlőjének a kijelölésére. Ezt a rendelkezést összevetve a R. 52. §. (2) bekezdésével, valamint a Vhr. 116. §-ában foglaltakkal — amelyek arra kötelezik a szervet, hogy az üresen álló szolgálati lakás bérét fizesse — azt a következtetést kell levonni, hogy a lakásügyi hatóságnak az üresen álló szolgálati lakásra a R. 7. §-ában meghatározott időn túl sincs bérlőkijelölési joga. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen arra az esetre is, ha a szolgálati lakásban lakók jogos igénye az egész lakásra nem terjed ki, vagyis igénybevehető lakrész van a lakásban. Ebben az esetben ugyanis a társbérlő kijelölését kell a lakásügyi hatóságnak a fentiek szerint kezdeményeznie. Amennyiben a bentlakó bérlő az egész bérleményt használja, természetesen az egész lakbért a bérlő köteles fizetni. Ha a szerv az üresen álló lakás után nem fizeti a bért, akkor a bérbeadó a bírósághoz fordulhat. 26. A személyi tulajdonban levő tanácsi rendelkezés alatt álló lakás szolgálati jellegét a lakásügyi hatóság a szerv hozzájárulása nélkül törölheti. N A R. 66. §. (2) bekezdése a lakásügyi hatóságnak jogot ad arra, hogy ha a személyi tulajdonban álló tanácsi rendelkezés alatt álló házban levő szolgálati lakás megüresedik, törölje a lakás szolgálati jellegét. Mivel a R., ille'.ve a Vhr. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a 1 útügyi hatóság köteles a szerv hozzájárulását kérni a lakás szolgalati jellegének a törléséhez, azt a következtetést kell levonni, hogy ezt a szerv kifejezett tiltakozása ellenére is megteheti. A Vhr. 132. §-a mint figyelembe veendő mérlegelési szempontot említi meg azt az esetet, amikor a szerv a tulajdonosnak térítést fizetett a lakásért és a tulajdonos ennek visszafizetését nem vállalja. Ez esetben ugyanis a tulajdonos jogtalan anyagi előnyhöz jutna, — mivel a térítés a lakás nem időleges, hanem határozatlan ideig történő használatáért történt —, ehhez pedig a lakásügyi hatóság nem nyújhat segédkezet a szerv érdekeinek rovására. 27. A lakásügyi hatóság csak a szerv hozzájárulásával utalhatja ki a szomszédos lakrész bérlője részére a megüresedett, de nem különbejáratú társbérleti szolgálati lakást. A Vhr. 84. §. b) pontja kimondja, hogy ha olyan társbérlet üresedik meg, amelynek nincs külön bejárata, a megüresedett lakrészt — kérelmére — annak a társbérlőnek kell kiutalni, aki a szomszédos lakrészben lakik, feltéve, hogy ezt jogos lakásigényének mértéke lehetővé teszi. A R. 7. §. (1) bek. a szolgálati lakás bérlőjének kijelölési jogát a szervre ruházza. Ebből folyóan a megüresedett tárebérleti lakrészre is a szerv jogosult albérlő személyét kijelölni. A lakásügyi hatóság tehát a szerv akarata ellercre nem jelölheti ki a szomszédos lakrész bérlőjét a megüresedett szolgálati lakrészre bérlőül. Ebből a szempontból közömbös az, hogy a szomszédos — (meg nem üresedett) lakrész szolgálati lakás-e vagy sem. Tekintettel azonban arra, hogy a Vhr. 84. §. b) pontja azt írja elő, hogy a nem különbejáratú, megüres adeit bérleti lakrészt a szomszédos lakrész bérlőjének kel) kiutalni, ha arra a jogos lakásigénye kiterjed — a szerv ett5l eltérő tartalmú döntését — abban az esetben, ha m;;:dkét társbérleti lakrész ugyanennek a szervnek a szolgálati lakása, — törvénysértőnek kell tekinteni és így ellene ügyészi óvás benyújtásának van helye. Ha azonban a lakrészek egyike nem szolgálati lakás, vagy más szerv szolgálati lakása, akkor a Vhr. 84. §-ával szemben a szerv bérlőkijelölési joga érvényesül, ha a vitát más módon (pl. a szervek közötti megegyezés, cserék) elintézni nem lehet. A társbérlettel kapcsolatos kérdések. 28. Társbérlet létesítése esetén a lakásügyi hatóság i?m* csak az igénybevett lakószoba, hanem az ún. „mellékhelyiségek" használatáról is rendelkezni köteles. Társbérlet létesítése esetén a R. 35. §. (3) bekezdéséből kitűnően PJ. az alapelv, hogy minden társbérlő kizárólagos joggal a lakásnak az ő számára kijelölt részét használhatja, míg a többi helyiséget a kiutaló határozatnak megfelelően — rendszerint közösen — használhatja. Vhr. 74. §. (1) bekezdése értelmében ilyen esetben a lakásügyi hatóság nemcsak a kiutalt lakószoba, hanem a lakáshoz tartozó összes helyiségek használatáról is rendelkezni köteles. Ebből következik, hogy a lakásügyi hatóság a társbérlet létesítésekor a mellékhelyiségek használatát is szabályozni tartozik. Ha e tárgyban nem intézkedik, akkor a mellékhelyiségeket közös használatúnak kell tekinteni. A Vhr. 74. §. (1) bek. értelmében a társbérlők a használat kérdésében a kiutaló határozattól eltérően is megállapodhatnak. Ez a megállapodás harmadik személyek és a hatóságok felé csak akkor hatátyos, ha azt írásba foglalták, a lakásügyi hatósághoz bejelentették és a lakásügyi hatóság a kiutaló határozatot annak megfelelően módosította. Ennek hiányában a társbérlők megállapodása csak egymás között érvényes. Ha a társbérlők között a közös használatra rendelt helyiségek használata tekintetében merülnek fel viták, ezek eldöntése nem a lakásügyi hatóság, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik. (Vhr. 76. §.) 29. Társbérlet létesítése esetén a bérlőt a bérlőválasztás joga akkor is megilleti, ha az igénybevett lakrészt leválasztási kötelezettséggel utalják ki. A R. 37. §. (1) bek. a) pontjában biztosított jog minden olyan esetben megilleti a bérlőt, amikor a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrészt első ízben igénybeveszik. Ez a jog csak akkor nem illeti meg a bérlőt, ha ezt a jogszabály kifejezetten kizárja. Így pl. a Vhr. 86. §. (3) bek. értelmében a bérlő nem élhet a bér lő választás jogával, ha a lakrészt azért veszik igénybe, mert azt teljes egészében, vagy túlnyomó részben albérlet útján hasznosította (lásd még a Vhr. 129. §-át is). Ha a lakásügyi hatóság a jogcs lakásigényt meghaladó lakrészt úgy kívánja igénybevenni, hogy a kijelölt bérlő a lakást leválasztani köteles, akkor is a Vhr. 86. §. (1) bek; szerint kell eljárnia, tehát ez esetben is biztosítani kell a bérlő részére a tánsbérlő megválasztásának, illetve a lakás elcserélésének jogát. Csak ha a.bérlő e jogaival nem él, kerülhet sor a Vhr. 79. §. (2) bek. szerinti határozat meghozatalára. Ha azonban a bérlő által lakott lakást a tulajdonos osztja meg [8650/1948. (VIII. 20.) Korrn. sz. r., 44.200 '1948. (IX. 12.) EKM. sz. rendelet], akkor az így keletkező új lakást (mely már nem társbérlet) a tulajdonos szabadon adhatja bérbe. [48/1951. (II. 18.) M. T. sz. rendelet ] 30. A 9 négyzetméternél nagyobb alapterületű lakószo-1 bát kettőnél több személy részére is ki lehet utalni társbérlet céljára. A Vhr. 82. §-a értelmében a 6 négyzetmétert el nem érő alapterületű szobát lakás céljára önállóan egyáltalában nem, hanem csak más lakószobával együtt ^ehet lakószoba céljára kiutalni.