Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 565 Álláspontom szerint ilyen esetben ugyancsak helye lehet a csere álapján hozott kiutaló határozat megsemmisítésének. Ez esetben a jobb lakásba költözött bérlőt az eredeti lakásába kell visszaköltöztetni. Ili i intézkedés re azonban csak a rosszhiszemű cserélő féli il szemben kerülhet sor. A jóhiszemű iél nem kerülne*: hátrányosabb helyzetbe azért, mert a másik fél csereszándéka nem volt őszinte. Ha tehát ilyen színleges cseré esetén a jobb lakásba költözött bérlő rosszhiszeműsége kétségtelenül bizonyítható és ennek alapján a másodfokú lakásügyi hatóság a cserét jóváhagyó határozatot megsemmisíti, ezt a döntést nem lehet törvénysértőnek tekinteni. Minthogy azonban a rosszhiszeműség utólagos bizonyítása igen nehéz, helyes, ha a lakásügyi hatóság még a csere jóváhagyása előtt tisztázza, nem kerül-e valamelyik él lényegesen rosszabb körülmények közé, s megfelelő esetben a R. 11. §. (2) bek. b) pontjában biztosított jogával élve a csere jóváhagyását megtagadja. A szolgálati lakással kapcsolatos kérdések. 20. A szolgálati lakás elhagyására — a munkakörrel kapcsolatos és a szerv kezelésében álló lakótelepen (lakóházb_e) lévő szolgálati lakás kivételével — csak 1. a fegyelmi úton elbocsátott dolgozó, 2. az önkényes beköltöző, 3. a bérlő (alkalmazott, nyugdíjas) halála estén a R. 31. §~ában felsorolt hozzátartozó (ezek megfelelő cserelakás biztosítása mellett), valamint 4. a laliásban jogcím nélkül visszamaradt egyéb személyek kötelezhetők. Ad 1. A „R" 48. § (1) bek. akként rendelkezik, hogy a ,.szolgálati lakásra létesített bérleti jogviszony fegyelmi úton való elbocsátás esetén megszűnik". Ebből következik, hogy ha a szolgálati lakásban lakó alkalmazott munkaviszonya más jogcímen szűnik meg (pl. átszervezés, alkalmatlanság miatti elbocsátás, nyugdíjazás, önkényes kilépés) a bérleti jogviszony nem szűnik meg, ezért a bérlő a szolgálati lakás kiürítésére nem kötelezhető. A „R" 48. § (2) bekezdésének helyes értelmezése ugyanis az, hogy ha a dolgozó más szerv alkalmazásába lép, a szolgálati lakás mindaddig az azt juttató régi munkáltató szolgálati lakása marad, amíg az új munkáltató, a régi munkáltató szervnek más megfelelő szolgálati lakást át nem ad. Az új munkáltató tehát nem az alkalmazottjának ad w.egfelelő szolgálati lakást, hanem a régi munkáltató szervnek és az a szolgálati lakás, amelyben a dolgozója lakik, az új munkáltató szolgálati lakásává válik. Ez azonban nem érinti a dolgozó bérleti jogviszonyát. Ha ez a csere nem történik meg, és a szolgálati lakás megüresedik, annak új bérlőjét a régi munkáltató szerv je-öli ki. Ad 2. A szolgálati lakásba önkényesen beköltöző szerr ;'y. kihelyezésére az álta'ános szabályok alkalmazandók fR. 80. § (6) bek.]. Figyelemmel kell lenni azonban az 1C27/1957. (III. 2.) Kcrm. sz. határozatra is. E határozat érteimében azt, aki szolgálati lakást 1956. október 23. naoja és december 31. napjia között Budapesten önkényesen elfoglalt — az egyéb feltételek megléte esetén —, a akás bérlőjéül kell kijelölni. A lakásügyi hatóság rendelkezett Eudapes'.en 1957. június hó 30-ig azokkal a szolgálati lakásokkal is, amelyeknek bérlőit 1957. évi április hó 30. napjáig kijelölte, ia lakáéiba kiutaló határozat nélküli beköltözést engedélyezett, illetőleg amely szolgálata lakást 1958. október 23. napja és december 31. napja között önkényesen elfoglaltak, de a végleges szabályszerű kiutaló határozatot 1957. április 30. napjáig a lakásügyi hatóság munkatorlódás miatt nem tudta meghozni. Az 1P57. áprílis 30. napja után megüresedett, kapott srtb. s/o'eálati lakások bérlőit Budapesten is a szolgálati lakással rendelkező szerv jelöli ki. A személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezés alatt álló szolgálati lakásokat önkényesen elfoglaló személyt Budapesten sem lehetett 1957. április 30. előtt sem a lakás bérlőjéül kijelölni, ha a lakásügyi hatóság a lakás szolgálati jellegét a R. 66. § (2) bek. alapján törölte. Az 1027/1957. (III. 2.) Korm. sz. határozat ugyanis a tulajdonosnak biztosított beköltözési jogot [a 35/1956 . (IX. 30.) M. T. sz. r. 58< §-a] nem függesztette fel. Ebből folyóan a személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezés alatt álló volt szolgálati lakásból a lakásügyi hatóság az egész ország területén köteles kilakoltatni a lakást önkényesen elfoglaló személyt, kivéve, ha a tulajdonos a R. 58. §-ában biztosított jogáról lemond. Ad. 3. A szolgálati lakás bérlőjének elhalr.'ozása esetén a bérlő hozzátartozóit ki lehet lakoltatni. A Vhr. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha a szolgálati lak ban olyan személy marad vissza, aki a bérleti jogviszony folytatására egyébként jogosult lett volna, a bérleti jogviszony csak akkor szüntethető meg, ha a szerv ugyanabban a helységben niegfelélő cserelakást biztosít részére. Megfelelő a cserelakás, ha annyi szobája van, ahány szo-' bára a bennmaradok lakásigénye kiterjed. Ha a szolgálati lakásban lévő szobák száma ennél kevesebb, akkor a cserelakásnak legalább annyi szobával kell rendel* keznie, amennyi a szolgálati lakásban van. Fordított megvilágításban, ha a szolgálati lakásban lévő szobák száma több, mint ahány szobára a bentlakók jogos lakásigénye kiterjed, akkor az igényjogosult-" ságnak megfelelő — tehát a szolgálati lakásban lévő szobák számánál kevesebb — szobából álló lakást kell részükre biztosítani. A szobák számával kapcsolatos megkötöttségen túl — természetesen a lakhatóság egészségügyi követelményeinek figyelembevételemellett — csak a cserelakás fő-, illetőleg társbérleti jellegének van még jelentősége. A Vhr. 109. § (2) bek. ugyanis kimondja, hogy a bérleti jogviszony- folytatására jogosult személy társbérleti lakást nem köteles elfogadni, ha a szolgálati lakás önálló bérlemény volt. Azt, hogy a cserelakás me«felelő-e, a fenti ismérvek alapján, az igazgatási szervek, nem pedig a bíróság dönti el. Ad. 4. Az elhalt bérlő által lakott szolgálati lisikásl an bennmaradó egyéb rokonokat, albérlőket, háztartási alkalmazottat a lakásügyi hatóság köteles elhelyezni. E^ek elhelyezése tehát nem a szolgáltató szerv kötelessége.Annak természetesen nincs akadálya, hogy a szolgálatadó szerv a kilakoltatás foganatosítása érdekében a kilakoltatandó személyek elhelyezése céljára más lakást ajánljon fel, 1 * A fenti rendelkezések tehát az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a szolgálati lakás tekintetében fennálló bérleti jogviszony a bérlő munkaviszonyának fegyelmi úton történő megszüntetése, vagy halála esetében szűnik meg. Ebből következik, hogy amennyiben a bérleli jogviszony a R. 27. §-ában felsorolt egyéb okok miatt szűnik meg, akkor az általános szabályok alkalmazandók (R. 52. §), figyelemmel természetesen a szolgálatadó szerv jogaira. Pl. ha a bérlő a lakást elhagyja (elköltözik) és a lakása ügyi hatóság a lakást a szerv által kijelölt új bérlőnek utalja ki, akkor a jogcím nélkül visszamaradt személyeket az általános szabályok szerint [R. 80. § (3) bek.] ki kell lakoltatnl. 21. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 7. és 8. §~ábarí foglaltak a szerv kezelésében álló lakótelepen (lakóház* ban) lévő lakásokra is vonatkoznak. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 9. §-a kimondja, hogy a R. 7. és 8. §-ában foglaltak nem vonatkoznak á munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásokra A R. 4& §-a a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás kiürítéséré ési a szerv kezelésében álló házban levő lakás kiürítéséré azonos szabályokat tartalmaz. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni., hogy a szerv kezeié "ében álló házban levő lakások bérlőinek kijelölését a szerv a lakásügyi hatóság kiutaló határozata, illetőleg a lakásügyi hatóságnak a R. 7. és 8. §-ában biztosított jogának gyakorlása nélkül eszközölheti. A R. 3. §-ából ugyanis világosan kitűnik, hogy a társadalmi tulajdonban álló házban levő lakásra a munkakör-; rel kapcsolatos szolgálati lakás kivételével [R. 3. §. (1]