Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

564 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 56. szám felajánlott lakást — törvényesen — korábban már ki­utalta, illetőleg, ha a bérlő az előbb említett nyolc, ille­tőleg 15 napon túl teszi meg a cserére Irányuló bejelen­tését. Megjegyzem, hogy a címek szerinti igénylés rendszerét a R. és a Vhr. nem ismeri. (Vhr. 145—151. §.) 15. A csere jóváhagyásának nem akadáhja, ha felek egymás között értékkülönbözet megtérítésében állapod­tak m,eg. A joggal való visszaélést azonban a lakásügyi hatóság mérlegelési jogkörében köteles megakadályozni, Az R. 37. §-ának (1) bekezdése és a Vhr. 86. § (1) bek. értelmében a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakás elcseréléséhez, illetőleg a társbérlő személyének kijelölé­séhez való jogára figyelmeztetni kell a bérlöt. Az ilyen csere során nem egyenlő értékek cserélnek gazdát, mert az egyik bérlőnek kisebb lakásba kell költöznie, olyanba, amely jogos lakásigényét nem haladja meg. Más esetek­ben a lakbér nagysága stb. miatt kezdeményezik a lakásnak kisebbre való elcseréléset. A kisebb lakásból rr yobba költöző család (személy) viszont többnyire elő­nyösebb lakáskörülmények közé kerül. A cserélő felek legtöbbször költözködés! költség, festés, stb. címén kér­nek, illetőleg ajánlanak fel kisebb-nagyobb összeget. A cserének oka több esetben az ingatlan fekvése, mun­kahelytől való távolsága stb. A cserének tehát számos esetten nem az anyagi haszon­szerzés a célja, hanem a megfelelő lakáskörülmények ki­alakítása, amelynek során azonban az előnyösebb hely­zetbe kerülő személy pénz fizetését is vállalja. A lakással való üzérkedés korlátozására, illetőleg a ki­zárólag anyagi érdekből történő csere megakadályozására megvan a törvényes lehetőség. A R. 11. § (2) bek. b) és c) pontja ugyanis arra épül fel, hogy ha ilyennek alapos gyanúja van, akkor a lakásügyi hatóság megta­gadhatja a cserét. így pl. aki házat épít és a felépülés előtt rövid idővel el kívánja cserélni a lakását egy sokkal kisebb értékű lakásra — természetes-én ha nem egyenes­ágbeli rokonával, vagy testvérével — nyilvánvalóan az indok egyedül a vagyoni haszonszerzés. Ugyanígy értékel­hető a helyzet, ha pl. valaki a szüleihez akar költözni és színleges cserét kíván végrehajtani. A R. 11. §-ában biztosított mérlegelési jogkör az egyedi ügyekben kell, hogy érvényesüljön. Nem törvényes tehát az az álláspont, hogy a lakásügyi hatóság az érdekek vizs­gálata és a konkrét tények mérlegelése nélkül eleve meg­tagadhatja a cseréhez való hozzájárulást, ha pénz fizetése mellett kívánják a felek a lakáscserét lebonyolítani. Az általános érvényű ilyen értelmű utasítást tehát törvény­sértőnek kell tekinteni. 16. A lakáscsere lebonyolítása során a cserélő felek az ingatlanközvetítő vállalat közreműködését nem kötelesek igénybevenni. A 2252/1953. (IX. 23.) Kip. M. sz. utasítás 36. pontja kifejezetten akként rendelkezett, hogy a „bérlők lakás­cseréjét a területileg illetékes ingatlanközvetítő válla­lat... megbízása útján kell lebonyolítani." A R. 10. §-a csak a lakásügyi hatóság jóváhagyásának a megszerzését teszi kötelezővé. A Vhr. 17. §-a értelmében a cserére irányuló szándékot a lakásügyi hatósághoz kell írásban bejelenteni. A Vhr. 18. §. (2) bek. további kötele­zettséget ír elő, mégpedig azt, hogy a lakáscsereszerződést a bérbeadóval láttamoztatni kell. A bérbeadónak azonban csak arról kell nyilatkoznia, hogy a bérlőnek van-e lak­bérhátraléka, vagy a bérlettel kapcsolatos egyéb tartozása. (Ez ugyanis a csere jóváhagyásánál döntő szerepet ját­szik.) A bérbeadónak tehát a lakáscsereszerződés jóvá­hagyásával kapcsolatosan más joga nincs, kivéve a tulaj­donost, illetve a szolgálati lakással rendelkező szervet, akinek a cseréhez való hozzájárulása szükséges. Az előb­biekből következően a cserélni akaró felek 1956. november X. óta nem kötelesek az ingatlanközvetítő vállalatok köz­reműködését igénybevenni. Az ingatlanközvetítő vállalatok működésüket a lakás­cserék lebonyolításában továbbra is folytathatják, de csak fi felek által történt önkéntes megbízás alapján. Az ingatlanközvetítő vállalat a lakáscsereszerződés lát-: tamozásáért díjat nem számolhat fel. 17. A tulajdonos csak akkor ajánlhatja fel cserelakán ként a házában bennlakó bérlő részére a más személyi tulajdonában levő, általa bérelt lakást, ha ahhoz aZ utóbbi lakás (házingatlan) tulajdonosa hozzájárul. A R. 62. §. (2) bek. akként rendelkezik, hogy a fel­mondás csak akkor érvényes, ha a felmondás jogával élő tulajdonos a bérlő részére a felmondással egyidejűleg megfelelő és beköltözhető lakást ajánl fel, egyúttal közli vele a lakás fekvése szerint illetékes elsőfokú lakásügyi hatóság határozatát, amely szerint az a lakás kiutalását biztosítja.*' Eszerint tehát « "^'A r°vi hatósás határo-.tot hoz arV ról, hogy a tulajdonos által felajánlott lakás kiutalását biztosítja-e a személyi tulajdonban levő lakás bérlőjének.­Ha a felajánlott lakás személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás, a R. 62. § (2) bek-ben előírt határozatot a lakásügyi hatóság csak a tulajdonos hozzá­járulása után hozhatja meg. Ha a felajánlót' lakás szabad rendelkezésű lakás, akkor* a lakásügyi hatóság nem hozhatja meg a R. 62. §-ábalí említett határozatot, a csere lebonyolítása a szabad ren­delkezésű lakás tulajdonosának az akaratától függ. Ez esetben csak a tulajdonosnak a R. 62. § (2) bek. szerinti nyilatkozatát kell csatolni. [R. 75. §. (2) bek.] Ha mindkét lakás szabad rendelkezésű, a lakásügyi ha-» tóságnak semmifé^ intézkedésre lehetősége nincs, hanem' vita esetén a bíróság dönt. 18. A lakáscsere-szerződéssel kavcsolatos viták eldöntésé csak akkor tartozik a bíróság hatáskörébe, ha a vita a szerződő felek között merül fel. Harmadik személy a csereszerződés érvényességét a bíróságnál nem támad-i hatja* A Vhr. 22. §. (1) bek. értelmében — eltérő megállapodás hiányában — csere esetén a lakást a bérlővel egyidejűleg a. vele együtt lakó személyek is elhagyni kötelesek. Ugyanezen §. (2) bekezdése az albérlő helyzetét külöri rendezi. Előfordul, hogy a csereszerződést megkötő bérlők á szerződésnek eleget akarnak tenni és eleget is tesznek. Azonban az egyik lakásban a bérlővel együttlakó vala­melyik személy nem hajlandó a bérlővel együtt elköltözni.­Az ilyen személy nem jogosult a csereszerződést a bíró­ság előtt megtámadni, hanem mint jogcím nélküli vissza-*" maradt személy bírói eljárás nélkül kilakoltatható. Az ilyen viták megelőzése érdekében helyes, ha a la­kásügyi hatóság" a csere jóváhagyása előtt tisztázza az érintett lakásokban lakó valamennyi személy sorsát. Ha a cserélő felek a cseremegállapodás érvényességét nem vitatják, azonban az annak alapján hozott kiutaló határozat a R. vagy Vhr. rendelkezéseink megszegése folytán törvénysértő (pl. gümőkorban szenvedő személy került társbérletbe), akkor e? a határozat bírói eljárás mellőzésével, államigazgatási úton megsemmisíthet5. Ilyen esetben óvás benyújtásának van helye a törvénysértő határozat ellen. 19. Ha wíóbK derül ki, hogy a felek a lakáseladást szín4 lelt cserébe burkolták, a cserét jóváhagyó kiutaló liatáro* zat megsemmisítésére kerülhet sor. Több esetben előfordult, hogy egy jó lakás bérlője —i n.egfelelő ellenszolgáltatás mellett — lakását egy igeni gyenge minőségűre cserélte el. utóbbit azonban vagy nem foglalta el, vagy rövid idő múlva elhagyta, mert pl. már eredetileg is vidékre, vagy szüleihez akart költözni. Ilyen esetben a felek szándéka eredetileg sem arra irá­nyult, hogy a lakásukat elcseréljék, hanem arra, hogyaa egyik lakás bérlője a lakását a másiknak eladja. Mint-*' hogy azonban ez tilos, az eladást színleges cserével pa­lástolják. Az történik tehát, hogy egy megüresedő lakást elvonnak a lakásügyi hatóságok rendelkezése alól és he-' lyette egy igen gyenge minőségű lakást engednek meg-: üresedni,

Next

/
Thumbnails
Contents