Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 43. szám

430 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 43. szám üzemház, raktár stb. [1952. évi 4. sz. tvr. 1. § a) pont], továbbá a tulajdoni hányad [1957. évi 28. sz. tvr. 1. § (2) bek.]. A házszövetkezetek tulajdonában állolt, valamint a társasházzá átalakítani szándékolt házban lévő lakások az 1957. évi 28. sz. tvr. 5—6. §-ában szabályozott eljárás lefolytatása után. válnak önálló házingatlanná. Nem házingatlan a mezőgazdasági ingatlan. Az ilyennek államosítására az 1952. évi 4. tvr. sem adott lehetőséget. Ha nem házingatlant, hanem mezőgazdasági ingatlant államosítottak az 1952. évi 4. sz. tvr. alapján, az törvénysértő volt, melynek orvoslására az 1957. évi 28. tvr.-tői függetlenül kell ügyészi intézkedést tenni. A kérdés akkor válik bonyolultabbá, ha az ugyanazon telekkönyvi betétbe felvett ingatlan egy részén ház áll, más — esetleg sokkal nagyobb — része azonban mezőgazdasági ingatlan. Az elmúlt években — az Igazságügyminisztériumnak a telekkönyvi hatóságok felé kiadott 9913/25—26/1952. I. M. III/l. számú utasításával összhangban — olyan gyakorlat alakult ki, hogy amennyiben ugyanazon telekkönyvi betétbe felvett és természetben is egybefüggő ingatlanon ház és mezőgazdasági ingatlan is szerepel egy helyrajzi szám alatt, akkor a mezőgazdasági ingatlan is a ház sorsát osztja. Ha azonban a házingatlan TciiZön. helyrajzi számon szerepel, akkor a ház sorsát (az esetleg hozzá tartozó kerttel és udvarral együtt) önállóan, tehát az ugyanazon betétben külön helyrajzi számmal felvett mezőgazdasági ingatlanoktól függetlenül kell elbírálni. Ha egy telekkönyvi jószágtestet képező telken két, vagy több épület áll, akikor ezeket az 1957. évi 28. tvr. alkalmazása szempontjából is jogi egységnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a több épületben lévő, lakószobának tekintendő helyiségeket össze kell adni, és az eredménytől függően kell a mentesítés tárgyában határozni. Ez a kialakult, egységes gyakorlat a jövőben is folytatható. Annak elbírálása szempontjából, hogy a házingatlan hány szobából áll, az 1952. évi február 17-én, illetve 1950. július 28-án fennállott állapot az irányadó, a későbbi változások nem vehetők figyelembe. Az 1957. évi 28. sz. tvr. és a Vhu. azonban szűkebb körben határozza meg a szobának tekintendő helyiségek körét, mint a 14/1952. (II. 17.) M. T. számú rendelet. Ezért elő fog fordulni, hogy olyan házak, melyek az államosítás idején hat szobásnál nagyobbaknak voltak tekintendők, és ezért az állami tulajdonbavételük is törvényes volt, a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 2. §-ára figyelemmel ma már nem haladják meg a hat szobát, ezért mentesítésre kerülnek. A 14/1952. (II. 17.) M. T. számú rendelet 8. § f) pontja szerint ugyanis szobának kellett számítani a hallt, az alkalmazotti szobát, valamint a házingatlanban lévő műhelyt, üzlethelyiséget és irodát is. Ezzel szemben a 17/1957. (IV. 21.) P. M. szám<ú rendelet szerint a hall csak hármas előfeltétel fennforgása esetén tekinthető lakószobának, nevezetesen: 1. ha annak közterületre vagy udvarra nyíló ablaka van, 2. fűthető és 3. alapterülete a 6 m2-t meghaladja. A személyzeti szoba, a műhely, üzlethelyiség, iroda, továbbá az ipari vagy kereskedelmi célra használt raktár általában lakószobának tekintendő, kivéve, ha alapterületük a 6 m2-t nem haladja meg. Nem tekinthető tehát lakószobának a hat négyzetméter alapterületet meg nem haladó helyiség, továbbá mindazok a helyiségek, amelyeket a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 2. § (2) bekezdése nem sorol fel, még akkor sem, ha azokat átmenetileg lakás céljára használják. b) Kötelező-e a mentesítés, ha annak előfeltételei fennforognak? Az 1957. évi 28. sz. tvr. 1. és 2. §-a értelmében az ugyanott felsorolt házingatlanokat — az érdekeltek kérelmére — mentesíteni kell az állami tulajdonbavétel alól. Itt tehát a tanácsi szerveknek nincs mérlegelési joguk, a mentesítés kötelező, feltéve, ha a tvr. 3. §-ában felsorolt kizáró okok valamelyike nem forog fenn. Ha tehát a tanácsi szervek olyan esetben, amikor az kötelező, nem mentesítik a házingatlant az állami tulajdonbavétel alól, a jogerős elutasító határozat ellen óvás benyújtásának van helye. Az állami tulajdonbavétel alóli mentesítés kérelmezésére jogosult „érdekeltek" körét a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 1. §-a határozza meg. Ilyen személyek a volt telekkönyvi tulajdonosok, továbbá azok, akik 1952. február 17., illetve 1950. július 28. napja előtt örökösödés folytán tulajdont, vagy kötelmi jogcímen igényt szerezlek arra, hogy javukra a tulajdonjogot a telekkönyvben bekebelezzék. A kötelmi igényt a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 1. § (3) bek. értelmében az említett időpontokat megelőzően illetékkiszabás végett bemutatott tulajdonátruházási szerződéssel kell igazolni. Tekintettel arra, hogy ez a rendelkezés azt kívánja megakadályozni, hogy egyesek utólag elkészített okiratok alapján lépjenek fel igénnyel, az illetékkiszabás végett bemutatott szerződéspéldány mellett értelemszerűen el kell fogadni egyéb olyan okiratokat is, melyek kétséget kizáró módon igazolják a tulajdonjognak, illetve a kötelmi igénynek az említett határidők előtti megszerzését (pl. jogerős bírói ítélet, közjegyzői okirat stb.). c) Kizáró okok: Az egyéb feltételek megléte esetén sem mentesíthető a házingatlan, ha az 1957. évi 28. sz. tvr. 3. §-ában felsorolt kizáró okok valamelyike fennforog. A kizáró okok felsorolása taxatív, ezen túlmenő okok alapján a mentesítés nem tagadható meg. Az egyes kizáró okokkal kapcsolatban: A 3. § (1) bek. a) pontjában felsorolt tőkés kizsákmányoló és népclnyomó elemek alatt a 17-1857. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 3. §-a értelmében a 14/1952. (II. 17.) M. T. számú rendelet 8. § e) pontjában felsorolt személyeket kell érteni. Ezek közül a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet bővebben körülírja, hogy kiket kell földbirtokosnak, illetve államosított vállalat volt tulajdonosának tekinteni. Kimondja továbbá a 3. § (2) bek., hogy — amennyiben az .állást a 14/1952. (II. 17.) M. T. számú rendelet 8. § e) pontj'3. mem jelöli meg közelebbről — magasrangú állami tisztviselőnek azt kell tekinteni, aki 1945. előtt töltött be legalább az állami rendszerű V. fizetési osztályba tartozó, vagy ennek megfelelő állást. Aki a felszabadulás után került ilyen állásba, arra ez a kizáró ok nem vonatkozik. A 3. § (1) bek. a) pontjában írt kizáró oknak a tulajdonosra vagy házastársra személyesen kell fennáliania [14/ 1952. (II. 17.) M. T. sz. r. 8. § e) pont], egyéb hozzátartozókra ez a kizáró ok nem hat ki. Figyelemmel az 1952. évi 4. számú tvr. 2. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint nem kerül állami tulajdonba a „dolgozóknak, ... nyugdíjat élvezőknek egy, legfeljebb hat lakószobából álló házingatlana", felmerül az a kérdés, hogy miképpen bínálandó el azoknak az esete, akik 1945. előtt törzstisztek, rendőrtisztek, magasrangú állami tisztviselők stb. voltak, azonban már régebben nyugdíjba mentek és nyugdíjukat az államosítás idején is élvezték, vagy pedig ugyanebben az időpontban az 1952. évi 4. számú tvr. 2. § (1) bekezdésében felsorolt egyéb dolgozónak is tekinthetők voltak. Az ilyen személyek az 1952. évi 4. számú tvr. 3. § (1) bek. a) pontja alá tartoznak, volt házingatlanuk — az eset összes körülményeire figyelemmel — legfeljebb a 11. § alapján mentesíthető. A 3. § (1) bek. b) pontja alá tartoznak azok a személyek is, akik 1956. október 23. előtt hagyták el az ország területét, meg nem engedett módon. 3. § (2) bek. a) pontja alá — a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 4. § (1) bek. értelmében — azok a házingatlanok tartoznak, melyeket a lakószobának minősülő helyiségek számát tekintve 50 százalékot meghaladó mértékben állami stb. szerv használ;